"Szegény állat" koplaljon!
"Szegény állat" koplaljon!
Külön kell szólni a megerősítésről. Fölösleges aggódniuk azoknak, akik a kutya éheztetésének puszta gondolatára is sajnálkoznak, szívfájdalmat éreznek. Először is a különböző gyakorlatokat a kutya rendkívül hamar megtanulja, tehát szó sincs arról, hogy hosszú hónapokig éheztessük a "szegény állatot". Másrészt nem igazi éheztetésről, csupán koplaltatásról van szó, és a kettő között nagy a különbség! Ráadásul ha jól utánagondolunk, a napi ételmennyiséget tulajdonképpen megkapja a kutya, csak nem egyszerre, hanem szinte "morzsák" formájában: sok-sok jutalomfalatra osztva. (Arról nem is beszélve, hogy kutyáink nagy többsége országszerte túltáplált, és ez sokkal nagyobb veszély, mint a koplaltatás.) Azt sem árt tudni, hogy a kutya ősének, a farkasnak a táplálkozási szokására a lakomák és az éhezések váltakozó sora jellemző. Egy Oszkár nevű kutya egy kísérlet során 117 napig csupán vízen élt, és a 100. napon még mindig képes volt a földtől egy méter magasra helyezett ketrecéből kiugrani. Néhány napos koplalás nemcsak ártalmatlan, hanem sokszor egyenesen hasznos is, különösen - mint már említettük - a túlsúlyban lévő ebeknek.
Vannak alkalmak, amikor az is jutalmat jelent a kutyának, ha valami számára ellenszenves dolog elől szökni hagyjuk. Bizonyos esetekben még az is szökésnek minősül, ha kiengedjük egy sötét kamrából, ahová azért zártuk be, mert mondjuk ugatott.
Ha a kutyánk élvezi a velünk való játékot, kitűnő megerősítés lehet, ha minden jól végrehajtott gyakorlat után játszani engedjük. (Erről egyébként meglehetősen sokat és részletesen beszéltünk már a kiskutya nevelése ürügyén.)
A kutya társas lény. A farkashoz hasonlóan szabadon falkába verődik. Egyes esetekben megerősítés lehet, ha a kiképzés alatt megengedjük kutyánknak ilyen irányú szükségleteinek a kielégítését. Ezt egyébként ha nem is tudatosan, de sűrűn alkalmazzák a kiképzőiskolákon, amikor az oktatás szüneteiben a "tanulók" nagy részét elengedik, és hagyják, hogy szabadon játszadozzanak, ugrándozzanak egymással. Ezek a társas "összejövetelek" egyébként alkalmasak arra is, hogy leszoktassák az állatokat a marakodásról. Megjegyezzük azonban, hogy az ilyenfajta megerősítést a kiképzés során nem szabad túl gyakran alkalmazni, mert a visszájára fordulhat.
Az előző esethez hasonlóan a szaglászás is lehet kedvezmény, de nem rendszeresen. Ha nem kutyaiskolában, hanem egyénileg képezzük ki, vagyis hazai terepen taníthatjuk kutyánkat, akkor ajánlatos időnként kikapcsolódásképpen - szabadon engedni, hogy kedvére "tanulmányozhassa" a terep szagsajátosságait.
A kutya aktivitása rövid pihenési periódusokkal is serkenthető. Néhány hetes rendszeres kiképzés után kétnapos szünet már legalább 25%-kal növeli az állat aktivitását és a munkához való hozzáállását. A kétnapos kiadós pihenő elegendő ahhoz, hogy az állatot ismét komoly munkára fogjuk, ugyanakkor a legjobb teljesítményt várhatjuk el tőle Ez a módszer elsősorban a már kiképzett kutyák versenyen való indítása előtt lehet igen eredményes.
