Latrok közé keverednek...
Latrok közé keverednek...
Az 1200-as években élő Nagy Albert "De animalibus" (Az állatokról) című művében többek között a következőket írja: "Az őrkutyát ki kell képezni arra, hogy megharapjon egy bőrbe bújtatott embert, mely bőr elég erős ahhoz, hogy az állat foga ne hatolhasson át rajta. Ennek az embernek menekülnie kell, majd hagynia kell magát megfogni és földre vinni a kutya által. E gyakorlat megismétlendő más emberekkel is: az eb csak ebben az esetben lesz képes a latrok közé keveredni."
Rendőrkutya-kiképzés dobermannal - Németországban, az 1930-as években
Mint látjuk, a kutya őrző-védő kiképzése korántsem újabb keletű találmány, s már a régmúltban is létezett a különleges eszközökkel védett "támadó ember", vagyis a "csibész" fogalma. (Mellesleg nem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne jegyezzük: némely meglehetősen primitív "szakkönyvek" ma sem írják le különbül az ember elleni munkát, mint Nagy Albert majd 600 évvel ezelőtt!)
Olaszországban az első kísérleteket az Abruzzo és Maremma vidéki nagy fehér pásztorkutyákkal végezték. Ennek ellenére az első sikert egy bizonyos Alessandro Martini egy groenandellel érte el, melyet 1911-ben szerzett be Brüsszelben, 10 hónapos korában. Az állatot Olaszországban képezte ki, s egy év múltán olyan kutya volt a kezében, mely képesnek bizonyult a keresett személyt azonosítani, útját elállni, szükség esetén pedig elfogni. Martini 1914-ben már az egyesült államokbeli Clevelandben mutatta be kutyája képességeit. A Maquis de Beliard-nak nevezett belga juhászkutya a helyi rendőrségnek segített igen hathatósan a városi parkokban, ahol éjszakánként nap mint nap rátámadtak fegyvertelen polgárokra.
