A gyilkos béres esete
A gyilkos béres esete
A múlt század végén Hildesheim város rendőrhatóságai kutyákat adtak éjszakai őrséget ellátó tisztviselőik mellé Hildesheim példáját más városok is követték: nappali szolgálatot teljesítő embereiknek is engedélyezték, hogy vad, éber kutyákat vigyenek magukkal. Az ilyenfajta szolgálatba állított ebeket rendőrkutyáknak, az új mozgalmat pedig rendőrkutya-mozgalomnak nevezték el. Erre a szolgálatra a német juhászkutyát, a dobermannt, a rottweilert, az airedale terriert, az óriásschnauzert és a boxert találták alkalmasnak. Rendőrkutya-egyesületeket alakítottak azzal a céllal, hogy előmozdítsák a rendőrkutya-tenyésztést és -kiképzést.
1904-ben egyszeriben páratlanul nagy lendületet kapott a rendőrkutya-mozgalom, s ezzel az egész kutyasport. Történt ugyanis, hogy a Braunschweig melletti Königslutterben meggyilkolva találtak egy fiatal lányt. Egy braunschweigi rendőrfelügyelő a tett színhelyén kutyájával szagot vetetett a holttestről Az eb felvette a nyomot, mely a königslutteri vasútállomáson egy béreshez vezette, aki azonnal beismerte a gyilkosság elkövetését. Az esetet valamennyi újság megírta, és különösen nagy feltűnést keltett az a tény, hogy a bűnügyi nyomozásban kutya működött közre. Attól kezdve máshol is próbálkoztak kutyákkal bűntények földerítésében, s mint az újságokból kiderül, sokszor hasonló sikerrel. A rendőregyesületek és tenyésztési szövetségek látogatottsága ugrásszerűen megnövekedett. Az említett fajták divatba jöttek, a nyomkövetésre való kiképzés lett az új kutyasport.
Dobermann az 1920-as évek végén
Az újságokban azt lehetett olvasni, hogy a rendőrkutya a városokban még olyan nyomokat is követett az utcákon, melyeket a tett elkövetése óta már számtalan más ember is megjárt, vagyis amelyek frissebb, tehát erősebben érzékelhető nyomokkal voltak fedve. Eszerint tehát a kutya a tettes első lépésének vagy az általa érintett tárgynak a szagfelvétele révén a tettes egyéni szagát mintegy szilárdan memorizálta az orrában, ezt a nyomkövetés alkalmával számtalan friss, idegen nyom között megkülönböztetni tudta, s követte például egészen a tettes lakásáig vagy munkahelyéig, ahol is az illetőt egyéni szaga alapján a sok egyéb szag közepette felismerte és azonosította. Ezen jelentések alapján az embernek az a benyomása támadhatott, hogy egy rendőrkutya számára semmiféle nehézség és kudarc nem létezik, és szaglóérzéke egyszerűen korlátlan és tévedhetetlen.
