Ivarzás
Ivarzás
A szuka meghatározott időszakokban - helyes tartás és táplálás mellett évente kétszer - tüzel (ivarzik). Ez a jelenség általában minden hatodik hónapban pontosan megismétlődik. Csak a rideg és természetes tartási körülmények között élő fajták egyedei koslatnak (ivarzanak, tüzelnek) évente egyszer, de ha a tartási körülmények kedvezően megváltoznak (bőséges táplálás, jó gondozás stb.), ők is kétszer ivarzanak egy évben.
Egy-egy ivarzási időszak 20-25 napig is eltarthat. Az ivarzás kezdetén a szuka viselkedése megváltozik. A kutyáját egyébként nyilván jól ismerő tulajdonos ezt hamar észreveszi, hiszen a szuka ilyenkor szófogadatlannak, feltűnően játékossá és egyben ingerlékennyé válik. Ezzel egyidejűleg nemi szerve megduzzad, és véres, nyálkás váladék ürül belőle. Az egészséges szuka ivarzásának ez az első szakasza 7-9. napig tart, s ilyenkor bár szagával magához csalogatja, de nem engedi magához a kant: marja, harapja azt. Az ivarzás második szakasza a 9-13. napig tart. A szuka ilyenkor nagy hajlandóságot mutat a párzásra, hüvelyének véres váladéka csökken, és világos vízszínűvé válik (a tüzelő szukák általában a 9-13. napon hajlandók a leginkább "felvenni" a kant).
A szuka párzásra való készsége - és minden erre valló külső jel - a kutya szervezetének egyéni sajátossága, és állapota szerint (betegség, életkor, rossz táplálás és tartási körülmények miatt) megváltozhat, s emiatt az ivarzás kezdetének pontos ideje esetleg elkerüli a tulajdonos figyelmét. Ilyen esetben a pároztatást 24 óra múlva ajánlatos megismételtetni.
A szuka párzási készségét egyébként úgy is megállapíthatjuk, hogy odavezetjük hozzá a kant, és megfigyeljük a viselkedését. Ez persze megtévesztő is lehet, miután egyes szukák agresszívak a kanokkal, ugyanakkor más szukák magukhoz engedik "udvarlóikat", jóllehet még egyáltalán nem alkalmasak a termékenyülésre.
Az ivarzás harmadik szakaszában, függetlenül attól, hogy vemhes lett-e a szuka vagy sem, a külső nemi szerv visszanyeri normális méretét, formáját, a kanokkal szembeni engedékenységét pedig az ingerlékenység váltja fel.
Miután a szuka ivarzása alatt 15-20 petesejt is leválik, és ezek néhány nap alatt- beérésüktől függően - a petevezetékben jutnak, így egy újabb pároztatással még növelni lehet a kölykök számát. Több pároztatást viszont már nem célszerű végeztetni.
Párzás után a szukát legalább 10-15 napra különítsük el, és gondosan ügyeljünk arra, hogy elkerüljük a véletlen párzást. Amennyiben mégis megtörténne a baj, a fent említett oknál fogva esetleg több kantól is származhatnak az utódok, és ez a körülmény gyakorlatilag szint értéktelenné teszi a törzskönyvezett szülök kölykeit, hiszen származásuk megállapítása lehetetlenné válik.
Miután a szuka évente kétszer ivarzik, nyilvánvaló, hogy egy évben kétszer lehet szaporulata. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban hangsúlyozni kell, hogy ilyenfajta intenzív igénybevételük károsan befolyásolhatja egészségi állapotukat, küllemüket, valamint az utódok minőségét és életképességét. Ezért a tenyészszukákat egy éven belül kétszer elletni nem szabad. Ezt csak teljesen egészséges, erős felépítésű, jó kondíciójú szukák számára engedhetjük meg megfelelő tartási, táplálási körülmények között, és kizárólag nagyon indokolt esetben.
A szukákat gyakorlatilag négyéves korukig évente egyszer, attól kezdve pedig esetleg kétszer pároztatjuk. Az idősebb - hét-nyolc éves - szukákat már lehetőleg ne vonjuk be a tenyésztésbe.
A szukák egyébként rendszerint nyolc-kilenc hónapos korukban tüzelnek először. Húsz hónaposnál fiatalabb szukát azonban ne nagyon pároztassunk, vagyis általában várjuk meg a harmadik ivarzást, ugyanis ez idő tájt éri el teljes fejlettségét.
