Tenyészszukák - tenyészkanok
Tenyészszukák - tenyészkanok
A kezdő tenyésztő lehetőleg kiváló minőségű szukát szerezzen be magának. Gondoljon arra, hogy elsőrangú kölykök csakis elsőrangú szukáktól származhatnak. A gyenge felépítésű szukát még a legjobb minősítésű kan sem tudja jó alomhoz segíteni. Tenyészszukának tehát ép, erős, egészséges állatott válasszunk ki. Ne tenyésszünk félénk, gyáva, ideges vagy különböző betegségben szenvedő példányokkal. És ne pároztassuk túl fiatal korában a szukát.
Kan és szuka
A jó tenyészszuka persze önmagában még nem elegendő az igazán eredményes tenyésztéshez. Ha komoly sikereket akarunk elérni, keressünk hozzá minden tekintetben megfelelő kant. Különösen arra kell ügyelni, hogy a szuka és a kan ne képviseljenek két különböző típust; a kannak ne legyenek ugyanazok a hibái, mint a szukának. Egy másik szempont, hogy az egyik végletet a másikkal nem lehet kiegyenlíteni. Ne pároztassunk tehát alacsony szukát magas kannal, rövid fejűt hosszú fejűvel, pontyhátút nyerges hátúval és így tovább.
A tenyészkan mindig "igazi kan" legyen, vagyis fellépésében, megjelenésében, felállásában már messziről elárulja "férfias" voltát. A kanok egyébként az egész év folyamán igénybe vehetők, mivel ondójuk a nemi érettség pillanatától öregkorig megszakítás nélkül képződik, s kizárólag betegség vagy rossz táplálási és tartási körülmények hatására szűnik meg. Párzásra azokat a kanokat kell használni, amelyek nemileg érettek, növekedésük már véglegesen befejeződött és jól fejlettek.
Általános irányelvnek tekinthető, hogy a nagy termetű fajták példányai (német juhászkutya, dog, bernáthegyi, kuvasz, újfunlandi) kétéves koruktól, a közepes és közepesnél nagyobb fajták egyedei (dobermann, airedale terrier, boxer, puli) általában húsz hónapos koruktól, a közepesnél kisebb növésű fajták példányai (foxterrierek, tacskók középschnauzerek) másfél éves koruktól a legalkalmasabbak a pároztatásra.
A tenyészkanok az első párzások után szemmel láthatóan megváltoznak: fejlődésük befejeződik, masszívabbá, "férfiasabbá" válnak.
A fiatal kan "csatasorba állításának" első esztendejében egyébként három-négy párzást tervezhetünk be; a második évben ezt a számot kétszeresére emelhetjük. A következő években pedig - egészen hét-nyolc éves koráig - minden kannal egyénileg kell "bánni", ugyanakkor a pároztatások számát jelentősen növelhetjük. Helyes táplálás és tartás mellett egy-egy tenyészkan tizenegy-tizenkét éves koráig felhasználható, s eme időszak alatt jelentős számú utóda láthat napvilágot.
Amikor már kiválasztottuk a szukához a megfelelő fedezőkant, vegyük fel a kapcsolatot idejében annak tulajdonosával, és ne várjuk meg az ivarzás kezdetét. Az előrelátó kutyatulajdonos már az ivarzás előtt néhány héttel megállapodik a feltételekben a kan gazdájával. A fedeztetési megállapodást írásban ajánlatos megkötni. A fedezési díj nem a szigorúan vett fedeztetési aktusért, hanem az eredményért illeti meg a fedezőkan tulajdonosát. Hazai viszonylatban általában az a gyakorlat, hogy a fedeztetésért a kan tulajdonosa választhat az alomból egy kölyökkutyát, vagy megkapja annak ellenértékét a mindenkori napi áron. Abban az esetben, ha csupán egy kölyökkutya születik, az íratlan "illemkódex" szerint a kan tulajdonosa lemond a fedeztetési díjról.
