1
1
Krucsayné, a Szabolcs megyei alispán felesége „a betyárt szerette, de a betyár őt nem szerette”.
Ebből sok félreértés keletkezett vagy kétszáz esztendő előtt, amely félreértésekkel az asszonyság emlékezetessé tette a nevét.
A „betyár” nemigen szerepel a köztudatban. Kominár Jóskának hívták közönségesen, a felső vidékről bujdosott el a Tisza környékére, miután a tótok és a felsővidéki uraságok megunták szereplését. Itt mindig meglehetős szegénység volt, nemigen volt érdemes a felvidéki uraságok kocsijait megállítani, mert azok gazdái terjedelmes szónoklattal válaszoltak Kominár Jóskának az országúton: ugyancsak nem volt érdemes lovat lopni, mert a harmadik vármegyében is felismerték, hogy igazában kié a lopott csikó. A fuvaron járó emberek, akik talán adhattak volna valamit Kominár Jóskának: pisztollyal, puskával, sőt fegyveres kísérettel utaztak. Csörömpölt a furmányos szekér a hegyek között tokaji borral vagy vásáros portékával megrakottan, benne terpeszkedett aranyaival a kereskedő, de nem lehetett hozzányúlni az utazókhoz azok miatt a sok mindenfélét kiszolgált férfiak miatt, akik nyeregben kísérték a furmányt. Ezért húzódott le Kominár Jóska a Felső-Tisza környékére, és első dolga az volt, hogy ellopta Krucsay Ádámnét, a Szabolcs megyei alispán feleségét, akinek különben is hajlandósága volt ahhoz, hogy drága személyét ellopassa az első bátor emberrel, aki az alispánnal ki mer kötni.
