10. Végszó
10. Végszó
Nem vonulhat vissza színes függönyei mögé a mesemondó anélkül, hogy néhány felvilágosító szóval eredetét ne adja e könyvecske létrejöttének.
Bármilyen kort élünk – napjainkban tán a leszomorúbbat –, a férfiak többnyire balgák és hiszékenyek, mint a mátyásmadarak, akiket néhány szóra megtanítanak. A férfiak ostobaságát csak a nők józansága múlja felül. Megtanítják a nők a férfiakat mindenféle érzelemre, amelyeket a zsoldjaikban álló körök, papok és egyéb hatóságok útján elhíresztelnek szentnek és magasztosnak. A szerelemnek sikerült olyan hírét költeni, hogy az a legfenségesebb gyermek a világon. A rövid eszű nő is tisztában van azzal, hogy a szerelem csak játék. Míg a férfiak minden életükkel adóznak e mulatságnak.
Bemutattam néktek a nők kedvencét, aki valaha Pest női szívein tiport; igazságosan, mint egy rendőri jelentés. Okuljatok példáján, midőn nőkkel sodor össze sorsotok, akik azzal fenyegetőznek, hogy a Duna hullámai között végzik életüket. Tréfa és játék az egész élet. Kezdetben elveszítette a pártit, aki összeráncolt szemöldökkel, mélyen elgondolkozva és még mélyebben érezve néz bele a téli alkonyatba. Igyekezzetek nyertesek lenni.
Nincsen olyan asszonyszoknya a világon, amelyért egy másodpercig is szomorúnak szabad lenni.332
