1. ÉJFÉLI BESZÉLGETÉS A RÉGI „KORONA” KÁVÉHÁZBAN
1. ÉJFÉLI BESZÉLGETÉS A RÉGI „KORONA” KÁVÉHÁZBAN
Bethlen gróf, aki a Nemzeti Szállodában lakott, és mindig este nyolc órakor kelt fel, mint valami kronométer, egy napon így szólott barátjához, Barkóczy nyugalmazott alezredeshez:
– Volna kedve önnek a mostanában divatos ázsiai és afrikai expedíciók helyett egy komolyabb kirándulásban részt venni, amely életveszedelem dolgában vetekszik bármely indiai expedícióval?
– Nagyon szívesen, úgy sincs Pesten sok tennivalóm – felelt Barkóczy alezredes, aki törzsvendége volt a Váci utcai „Korona” kávéháznak, ahol ezüstgombos cipőiben, bársonymellényében, fekete selyemsapkájában mindig a legkülönbözőbb külföldi képes újságokra vadászott, miután más dolga nem volt esténkint, mint újságok olvasgatása.
– Vajon hová tervezné, kedves gróf, az expedíciót? – kérdezte darab idő múlva Barkóczy alezredes, miután egy újságtömeg közül sikerült kihúznia a londoni Graphicsnek legújabb számát, amelyet odáig nem látott.
– A pokolba szerveznék egy kis expedíciót – felelt Bethlen gróf.
– Nem rossz gondolat – felelt az alezredes, és a fekete selyemsapkáját megigazította fején, mintha huszárosan félrecsapta volna.
Ezt a selyemsapkát azért viselte, mert ezzel takargatta azt az ezüstlapot, amelyet fején csont helyett hordott. Tallér nagyságú lyuk keletkezett ugyanis feje búbján valahol, valamerre (talán Königgrätznél vagy Olaszországban, amerre háborúban járt, ezt a lyukat fedte az ezüstlap).
Bethlen gróf, ez a különc uraság, feketekávéját kavargatta, és úgy folytatta szavait.
– Darab időre meguntam a szállodai életet. Csak az tudja, hogy milyen rossz szagok vannak a szállodában, aki harminc esztendeje513 kénytelen szagolni a Nemzeti Szállodát. Elmegyek szívesen a pokolba is, csak azért, hogy más levegővel megismerkedjem.
– Ami azt illeti, én is meglehetősen ráuntam a „Korona” kávéház szagaira – mond elgondolkozva az alezredes.
Kompolti, aki a közelben álldogált egy biliárddákóra támaszkodva, mint többnyire azok a gavallérok szokták, akik Liszka Kornéllal egy biliárdjátszmát kezdettek, és a jó úr nemigen hagyott nekik tennivalót, mert többnyire egymaga bökdöste a golyókat, lévén művésze a játéknak – Kompolti fél füllel hallgatta Bethlen gróf és Barkóczy alezredes beszélgetését. Nem is nagyon csodálkozott, mert megszokta a legkülönösebb beszélgetéseket hallani a régi „Korona” kávéházban, ahol mindenkinek volt valamely egyéni ötlete boldogulására, jövendőjére nézve. Lenézőleg senki se akarta azt csinálni, amit már mások is kipróbáltak. Sem nyakkendő-, se kalaposboltot nyitni, amely ez idő tájt jól jövedelmezett. Péchy Andor, a „Korona” kávéház törzsvendége istállótulajdonos akart lenni, Bethlen Miklós gróf a pokolba kívánkozott…
