Mi lesz a kurzus íróival?
Mi lesz a kurzus íróival?
Lehetséges, hogy a politikában maradnak bizonyos nyomok a tünedező, fölfordult korszak után, de azt már most pontosan megállapíthatjuk, hogy az irodalomban még csak egy vakondoktúrásnyi útjelző sem mutatja ezen az országúton, hogy erre tulajdonképpen íróknak és költőknek is kellett volna járni.
Egy szomorú, bágyadt ásítás vagy a „feszítsd meg!”-et bömbölő, öblös hangja minden emlékünk e korszak irodalmából.
Szerencsétlenek azok a fiatal írók, akik most kezdték meg pályájukat, és eltévelyedtek az ingoványon, de ők még idővel csak segíthetnek magukon, a fiatalság tudja elfelejteni a kába reményeket.
De igazán sajnálatra méltók azok az írók, akik érett életkorukban, bizonyos tiszteletre méltó múlttal a hátuk mögött és fejük körül ama fényességekkel, amelyeket a régi jó világ pazarul ajándékozott kedves íróinak: megfeledkeztek magukról, a szívükben hordott ideálokról, arról a nemességről, amely szinte együtt járt valaha az írói mesterséggel. Ezek, szegények, bizony már aligha jöhetnek át a közelgő új világra, még ha akárhogy megtagadják a mostanit. Elcsúsztak, megbuktak, pedig némelyik már érhetett volna közöttük valamit. Belekerülnek abba a lomtárba, ahová majd nemsokára ennek a korszaknak megkopott színházi díszleteit, divatból kiment komédiásait beszórják.594
