Újabb bajok a szőke férfi miatt
Újabb bajok a szőke férfi miatt
A podolini hölgyek helyzetét súlyosbította az a váratlan esemény is, amely ugyancsak abban az esztendőben következett be. Egy szőke és kékszemű piarista pap, aki csak egy-két esztendeje volt az őskolostor hallgatag és büszke lakója, egy reggelen holtan találtatott cellájában. Kis, „nőies” pisztollyal szívenlőtte magát, anélkül hogy bármely magyarázatot találhattak volna tettére. Moos N. János, a kolostor főnöke tán tudott volna valamit mondani, miért helyezték Faschier tanár urat göndörkés, szőke hajfürtjeivel, fehérre borotvált arcával, hideg, megvető tekintetével, gúnyos ajkmosolyával ebbe a határszéli kolostorba, ahová „büntetés”-ből küldte a rend a paptanárokat. De Moos N. Jánosból eleven embernek egy szót sem lehetett kihúznia. Csak éppen annyit engedett meg, hogy az öngyilkosságot eltitkolják, és a szerzetest a kolostor templomából temessék. Különben nagyon rossz véleménnyel volt a dologról, amelyről senkinek sem volt szabad beszélni.423
De a kolostor falain kívül nem parancsolt Moos N. János, és most még rejtelmesebb pillantások követték a kolostor kapuin bejáró diákokat. A Duchon-hölgyek legalábbis mindennap megörültek, amikor esténkint elfoglaltam a helyem az emeleten, Ilonkával vagy sétáikban maguk mellett találtak.
A trónörökös emlékének helyt adott a szőke, hallgatag szerzetes alakja, aki még tegnapelőtt itt ment el mellettünk a nagy platánok alatt a városháza környékén. Botesernyője volt, amely tárgy akkoriban jött divatba, és a cipője mindig fényes volt, a reverendája is selymesen suhogott az emlékezetek szerint. És mily megvető volt mosolya, amikor a Poprád partján egyedül sétált és magában beszélgetett, mintha valakivel vitatkozott volna!
Nehéz ez esztendőről írni ma is, amikor üresnek látom napjaimat, és a múltak árnyai körülrepdesnek, mintha hívogatnának. Tavaszodni kellene már az időnek, amikor végre engednek szomorúságukból a Duchon-kisasszonyok és a napfényes leányszobában a tavaszi ruháikat próbálgatják; hol Anna és Janka térdel Ilona körül a világoskék ruhácskát próbálgatva, majd meg a büszke, fejedelmi termetű Annát térdeplik körül húgai. Janka, a matematikus és a háztartás vezetője marad mindig legutolsónak, legyint, mikor az ő ruhájáról van szó, és nevetve felkiált:
– Hagyjatok nekem békét. Elég gondom van a háztartással. Nem érek én rá új ruhára gondolni.
Azt mondták, hogy őmiatta lőtte agyon magát az a szőke paptanár. De Janka egyetlen szemrebbenéssel sem árulta el, hogy „valami lett volna köztük”. Én voltam a Duchon-kisasszonyok gardedámja: tudnom kellett volna valamit. Csak annyi bizonyos, hogy Duchon Janka fekete ruhán kívül más ruhát nem viselt többé életében. A fekete ruhát pedig Rudolf trónörökös emlékezetére viselte.424
