A hadnagy csak átmenetileg vezette atyám ügyeit…
A hadnagy csak átmenetileg vezette atyám ügyeit…
Emlékezetem szerint Bartos bácsi volt a leggorombább ügyvédi írnok, aki a 48/49-iki szabadságharcban a hadnagyságig vitte, és ugyanezért néha fejébe csapta kék, aranybojtos tisztisapkáját, és katonásan szólt a tiszadadai vagy tiszalöki szűrös atyafiakra:
– Az ebadtát. Hát nem értenek kendtek a szóból?
Ilyenformán akarta megregulázni egyszer az öreg Dugályt, az örmény milliomost, aki bár éppen a nyíregyházi törvényszéki elnöknek (Kornisnak) volt az apósa, kopottas, szegényes öltözetében néha idegen ügyvédnek tanácsait is kikérte bonyodalmas, furfangos ügyeiben, mert nem „káptalan” a törvényszék elnöke se. És Bartos bácsi, a nagyvagyonú, dúsgazdag, kupec-külsejű „veres Burgernek” se kegyelmezett, amikor a délelőtti órákban távol levő atyám iránt tudakozódott.411
– Énmiattam telve lehet mind a két csizmaszára ezer forintos bankókkal Burger Jeremiásnak! – mondta Bartos hadnagy, amikor atyám szép szóval figyelmeztette a 48/49-iki hadnagyot, hogy különbséget kell tenni kliens és kliens között. Burger Jérinek, a falusi milliomosnak legalábbis megsúghatta volna, hogy az „ifjabb Krúdy” a délelőtti gábelfrüstöknél az Európa-fogadóban is megtalálható.
Csínján kellett bánni Bartos hadnaggyal, mert Bartos hadnagy viszont csak a nagyatyámat, „idősebb Krúdyt” tekintette igazi feljebbvalójának. Csak „átmenetileg” vezette atyám ügyeit, mert az ő helye voltaképpen „idősebb Krúdy” mellett lett volna, aki ugyancsak ügyvéd volt Nyíregyházán, a városnak egy másik részében, de amellett elnöke volt a Szabolcs megyei 1848/49-iki Honvédegyletnek. Ezt a rangot sohase érheti el senki Magyarországon, aki a Budapesti Hírlap előfizetője, Apponyi Albert „nemzeti pártjának” a híve és az Országos Kaszinó tagja, mint atyám. Bartos bácsi voltaképpen lenézte atyámat, hogy szakított „irodája érdekében” a szélsőbaloldali politikával.
Bartos bácsi egyébként is csak azokat a klienseket szerette, akikkel elpolitizálhatott, megbeszélhette a múlt időket, kedvére szidhatta a közösügyes kormányt, Tisza Kálmánt, a svarcgelbeket, Görgey Artúrt és mindazokat az árulókat, akik Teleki László módjára nem lőtték agyon magukat, amikor ráeszméltek árulásukra. Ezeket a klienseket igyekezett lebeszélni arról, hogy ügyüket atyámra bízzák, amíg van egy „idősebb Krúdy” a városban, és titokban megmagyarázta nekik, hogy hol és merre találhatják meg az igazi Krúdyt (aki összeférhetetlen természete és politikai elvei miatt még a függetlenségi érzelmű Nyíregyházán is mindig változtatta lakhelyét a városban. „Haza” csak alkonyattal járt néha, rendszerint, ha pénzügyi dolgokban kérte ki atyám „tanácsát”).
Bartos bácsi atyám rendeleteiből legszívesebben azt tartotta meg, hogy a helybeli muzsikus cigányoknak elsőséget kell adni minden kliense előtt. Így Vay László grófot is megelőzte egyszer a „kihallgatáson” a Benczi-banda nagybőgőse, akinek életében először egy szalon- (császár)kabátra volt szüksége, mert a lányát adta férjhez, és a cigányok ilyenkor, családi eseményeknél rendszerint megbolondulnak. – Senki se szereti jobban a gyerekét, mint a cigány – mondta atyám, miközben a hiú, rátarti Vay László hiába pedergette türelmetlen bajszát az ügyvédi irodában.412
