3 AZ ÓRA ÉJFÉLT ÜTÖTT, A JÁTÉK ELKEZDŐDÖTT
3
AZ ÓRA ÉJFÉLT ÜTÖTT, A JÁTÉK ELKEZDŐDÖTT
AZ ÓRA ÉJFÉLT ÜTÖTT, A JÁTÉK ELKEZDŐDÖTT
Hogy Szemere Miklós, akit a maga korában a legjobb kártyásnak ismertek, babonás volt-e – arról különbözők az emlékek.
Némely emlékezet szerint bölcs és hideg szívű ember lévén megvetette a természetfölötti dolgokat, így a babonákat is.
Míg más emlékezetek azt mondják, hogy éppen bölcs férfiú létére318 beleegyezett, hogy vannak érthetetlen dolgok a világon, amelyeket legjobb tudomásul venni és velük nem ellenkezni.
Nem csinálta ugyan azt, amit a pesti babonás kártyásról mondogatnak a legendák, hogy kaszinójából éjszaka hazasietett valamely régi rongyos harisnyáját lábára húzni, mert valamikor ebben a harisnyában szerencséje volt; nem vetett keresztet hithű kálvinista létére, nem hordott csodatevő tárgyakat a zsebében, nem mormogott varázsszavakat, mint a korabeli kártyásoknak ez szokásuk volt; de voltak bizonyos babonái, amelyeknek szertartását elintézte, mielőtt a kártyaasztalhoz ült volna.
Igen szerette például, ha honfitársa, Péchy Andor valamiképpen jelen van a kártyaszobában, holott Péchy Andor korán fekvő ember volt.
Szerette, ha az okosságáról híres Üchtritz Zsiga báró, aki sohasem kártyázott, valamiképpen szemlélője leend játékának.
Általában azokat az embereket szerette, akik nem szoktak kártyázni, hanem valamely véletlen érdeklődés folytán a klub kártyaszobájába tévedtek, és ott a játéktól tartózkodva, de szimpatikusán viselkedtek.
Régi kedvence volt ennek az úriembernek például Goluchowski Agenor gróf, aki néhány éjfél utáni kártyacsatáját végignézte, és kevés szóval elismerését fejezte ki, akár diadal, akár vereség esetén. A Monarchia külügyminisztere személyesen nem bocsátkozhatott a kártyaütközetekbe, de annál nagyobb lelkesedéssel nézdelte a „jól megjátszott partikat”.
– Kártyázni is kell tudni – mondogatta a miniszter, és nem egészen megvetéssel, amikor gondjai közepette a Jockey Club kártyacsatáit nézegette. Egy-egy fordulónál éppen úgy hevült, izgult, lelkesedett, mintha maga is részt vett volna a játékban. Szemere hidegvérű kártyázásait különösen kedvelte, mert iskolapéldáját látta Szemere Miklós játékában annak a szabálynak, hogyan kell kártyázni.
Szemere Miklós sohasem reszkírozott nagyobb összeget egy-egy esti kirándulásához, mint tízezer forintot.
Az előirányzott összeget elég gyakran elveszítette, vállat vont, felállt ültéből, és még nyugodtabban távozott a játékasztal mellől, ahol emberfeletti nyugalmával az imént helyet foglalt. Rossz kedvét talán csak azokkal a tárgyakkal – így Buddha-szobrocskákkal is – éreztette, amelyek otthonában környékezték. Nemegyszer dobta ki szobájából a régiségkereskedőtől imént vásárolt ázsiai szobrocskát, jelvényt, pogányok istenkéit, amelyeket valaha megsimogatott izmos markával,319 hogy rövid ujjú, széles kezei helyén legyenek a kártyázás pillanataiban. A szobrocska nem segített, erre a szemétládába került. Utolsó éveiben két fekete gránitkőbe foglalt briliánskő a kézelőjében pótolta az ázsiai isteneket. És hoztak neki észrevétlenül érkezett halált a bécsi lóversenytéren, ahol sokszor igénybe vett szíve végre megpihent.
De történetünk idejében még kevés baja volt a szívével, bizonyos könnyedség, sőt reményekkel teli életprogram környékezte cselekedeteiben, mintha a különböző „asztrológusok”, akik rendszeresen látogatták: örök életet olvastak volna ki részére a csillagokból. Nagy szakállú, többnyire régiségkereskedéssel foglalkozó emberek voltak ezek az „asztrológusok”, akik a közelgő baj vagy ajtó előtt álló szerencse híreit hozták az okos Szemerének, aki többnyire mindenkit meghallgatott, aki babonás dologgal fordult hozzá. Még a kártyavetéseknek is hitelt adott, néha, ha azoknak jóslatai észjárásával egyeztek.
Egy derékig szakállas „asztrológus” legutóbb közölt horoszkópjában Potocki grófot jelölte meg, aki keresztezni fogja Szemere életét. (A történet igaz!) A magyar úr a horoszkóp megismerése után okos ember létére figyelte ennek a bizonyos Potockinak a cselekedeteit. Sőt észrevétlenül információkat is szerzett az ifjú lengyel úrról, származásáról, vagyoni körülményeiről, egyéb dolgairól.
Csak a régi, dologtalan, szinte semmittevésben lefolyó élet engedett meg ilyen „babonákat” az akkori úriembereknek. „Érzésére”, úgynevezett „andungjára” hallgatott egy csomó úriember, akinek az életben nem volt különösebb baja, de ugyancsak nem akart „bajba jönni” se valamely új ismeretség révén. Amint a kaszinókban vizsgálat tárgyává tették az újonnan jelentkező nemzedék előéletét, jellemét, az élettel szemben fennálló propozícióit: ugyancsak így vizsgálódtak az úriemberek egymás között is, mielőtt karon fogták volna egymást.
Potockiról megfelelő híreket hallhatott Szemere Miklós, mielőtt a Jockey Club kártyaszobájában több előkelő klubtag, köztük Goluchowski Agenor jelenlétében a fiatal gróf felhívására kártyajátékba bocsátkozott.320
