3 EGY ÖTVEN ÉV ELŐTTI ÉJSZAKA
3
EGY ÖTVEN ÉV ELŐTTI ÉJSZAKA
EGY ÖTVEN ÉV ELŐTTI ÉJSZAKA
Habár minden esztendőben Pesten volt, néha kétszer is, mert nem szeretett Londonban tartózkodni az ott divatban lévő Viktória-kalapok és erkölcsök miatt, ekkor, negyvenkét esztendős korában érezte, hogy most van az az idő, hogy Pest a legszebb, és meglátogatásra érdemes. Még ha velszi herceg is valaki: nem utazik bizonyos belső indokolás nélkül, mert az utazáshoz, a fáradalmakhoz, a viszontagságokhoz hangulat kell. (Sohase sajnáljuk azokat a nagy utazókat, akik az Északi-sarkot akarják megközelíteni izgalmas kalandok között, amelyekre bizonyára nem vállalkoznának, ha nem volna kedvük hozzá. Így a velszi herceg is inkább irigylésre méltó, hogy negyvenkét éves korában az ifjú, tapasztalatlan, de annál tanulékonyabb Pesten járhatott.)
Ezen az éjszakán, a vonatról leszállva: úti öltönyben volt. Szürke, bő nadrágban, amilyent az angolok mertek viselni először a világon a franciák szűk vagy térdbe szabott pantallói mellett. A kabátja pláne tünemény volt. Barna, hosszú, sötétvörös csíkokkal; a mellénye az évszakhoz268 mért könnyű anyagból, mert el ne felejtsük, május volt akkor Pesten – „csodaszép május!”, mint a bécsi kuplé nyomán énekelték.
Öltözete miatt a velszi herceg nem is szándékozott semmi nyilvános helyen megjelenni, csak étvágyas szippantást, úgynevezett kóstolást akart tenni a város levegőjéből. Ezért hajtatott a városban.
Lehet, hogy akadtak olyanok, akik ezen az éjszakán is meghaltak a városban, de legtöbben mégis inkább életben maradtak, hogy másnap és harmadnap, sőt azután is szemügyre vegyék ezt a tavaszt hozó urat, akinek jelenlétében mindig bizonyos pezsgés volt érezhető a városban, akár a Nemzeti Casinóban, akár a szegény szépleányok álomvilágában.
A kétfogatú a Nyugati pályaudvar irányából indult el, hogy kerekeivel ólomport verjen fel az addig szinte céltalanul világító gázlámpák alatt. Pest még kisváros volt, éjszakai közlekedés alig volt benne, ugyanezért a nyitott ablakok mögött már a Váci körúton kipillantottak az utcára az elegáns fiáker gördülésének hangjára, sőt a kávéházak nyitott teraszán üldögélők bizonyosan felismerték Károlyi István grófot, aki a nyitott hintóban a velszi herceg mellett foglalt helyet. Ebből következtethettek a vendég előkelőségére, mert Károlyi István úgy szerepelt a Casino funkcionáriusainak névsorában, mint akit külföldi fejedelmek és más előkelőségek fogadására kértek fel, ha azoknak kedvük kerekedett a Casinóba látogatóba menni.
