2 AZ ÖTVENÉVES EXPRESSZVONAT
2
AZ ÖTVENÉVES EXPRESSZVONAT
AZ ÖTVENÉVES EXPRESSZVONAT
Nem pihentette a szívét Budapesten Albert, amikor a nyolcvanas, kilencvenes években itt járkált terjedelmesen és szürke „pincsben”, lehetőleg szellősen öltözködve a pesti nyarakhoz, csak esténként szmokingban, amely a teához dukál, nem gondolva arra, hogy a lexikon valamikor mint „divatkirályról” emlékezik meg róla.
Az elsők egyike volt, akik az Orient expresszel utaztak (a legelső mégiscsak a MÁV igazgatója, Ludvigh Gyula volt 1882-ik év májusában). Az inkognitóban utazó angol trónörökös barna utazósapkájához (vagy a brit birodalomban Stanley óta meghonosodott kemény vászonföveghez) igen jól passzoltak az expressz barna kocsiszínei, amellyel először jöttek az étkező- és hálókocsik is Magyarországra. (Azt mondják, hogy azóta, most ötven esztendeje kezdett elszegényedni az érsekújvári vasúti vendéglős, aki mindig cigánybandával fogadta a jövő-menő vonatok utasait. Ám szép dolog, hogy ötven esztendeig kibírta a szegényedést!)
Az expressz rendszerint éjszaka érkezett Budapestre, hogy félórás várakozás után folytassa útját.
Újonnan vásárolták a konyhakocsi felszerelését hozzáértő szakértők, akik mindenből csak a legfinomabbat adták a nemzetközi utasoknak, így Milán királynak, aki már Takowo gróf név alatt utazott – a bolgár királynak, aki álmatlanságában nemegyszer felmászott a mozdonyra a masiniszta és fűtő mellé, hogy részt vegyen a mozdonyvezetésben. Hosszú bajszú, kiülő szemű, messze földről jött keleti uraságok mellett balkáni félkézkalmárok, lomha törökök sétálgattak egy félóráig a budapesti pályaudvaron, amíg az expressz ott mozdonyt cserélt. Belgrádon,267 Szófián át Konstantinápoly volt a vonat végcélja, Párizsból elindítva, így kocsijai valóban végigfutamodták Európát.
Albertnek, a velszi hercegnek kedvezett az éjféli megérkezés, mert hiszen éjszaka amúgy sem tudott aludni. Európa legkülönbözőbb hírlapjaival, leginkább persze angol sportlapok lepedőivel vette magát körül, amelyek mindig bőségesen voltak Angliában, vagy valamely kedvelt magyar ismerősével (így: Károlyi István gróffal) diskurált a külön fülkében. Karlsbadból, Marienbadból szokott Pestre jönni, hogy az „ottani kúráját” itt befejezze – majd meglátjuk, miként –, néha a bécsi Jockey Clubra is ráunt kontinentális utazgatásaiban, és hirtelen vágyat érzett Budapest iránt.
Tagadhatatlanul mulatságos város volt ez az éjféli órában, amikor a vonat az angol koronaherceggel megérkezett. A komornyik elment a különböző úti felszerelésekkel, az utazók álmaiból való bőröndökkel, kalapskatulyákkal, plédekkel, tucatnyi esernyővel, napernyővel, sétapálcával a kijelölt szállásra, a herceg pedig kétfogatú kocsiba szállott, hogy körülnézzen régen nem látott Pestjén.
