3
3
Frigyes, a „liberális báró”, miután Kossuth Lajos szénáját rendbe hozta Pest városában, csak éjféli órában kereshette fel a „pipás török”-öt.
A Kossuth-választás után ugyanis esténként édesanyjával kellett kártyázgatni a baronetnek, mégpedig whistet vagy tarokkot, miután édesanyjának biztos tudomása volt arról, hogy az „urak” nem nyugosznak meg abban, hogy Frigyes a zempléni fiskális kedvéért elárulta őket. A mindenre kiterjedő gondolatú édesanya ugyanezért a legfontosabbnak tartotta, hogy fia személyét darab időre visszavonja az esténként szokásos társadalmi életből. Ezért kellett otthon vacsorázni és vacsora után kártyázni Frigyesnek. (Széchenyi Istvánról ugyan nem tehető fel, hogy egy szatirikus megjegyzésen és egy röpirat megírásán, a Politikai programtöredékek-en kívül más bosszút is állhatna Kossuthon, de nem mindenki gondolkozik ily nemesen, pláne, mikor híre futott, hogy az ellenzék nevében Deák Ferenc egy kontra-röpirat megszerkesztésén, az Ellenzék programjá-n fáradozik. Ezenkívül Frigyesnek a Kossuth-választás után azért is vissza kellett vonulnia bizonyos időre a társas összejövetelektől, mert a palotai erdőben, amelyet tavasz jöttével az előkelő világ éppen elkülönözöttsége miatt divatba hozott és itt vendégfogadót épített, ahol mulatozni, légyottozni, félvilági hölgyekkel majálisozni divat lett, a palotai erdőben egymást követték a párbajok is, amelyeknek nem mindig a nők voltak az előidézői, hanem az izgalmas közéleti levegő, özvegy Podmaniczky Károlyné, bár boldogult férje, a bányagróf tetemes részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, mint a családi legenda mondta, a szegény, sok gyerekes „magyar özvegy” sehogy se egyezett volna abba, hogy Frigyes fia halálos párbajt is vívjon Kossuthért. Pedig még egyebet is tett, amit a szegény édesanya nem sejthetett.)
Ugyanezért legalább éjfél volt, amikor a városligeti villából, hol az édesanyja lakott, Frigyesünk elszabadulhatott, miután a sógora, Jósika Miklós báró is úgy határozott, hogy Júlia bárónéval, feleségével együtt most már regényírásra fordítják az éj hátralevő részét, mert igazi író a zajos nappali életet csak benyomások gyűjtésére használhatja, az alkotómunka ideje az éjszaka, mégpedig az elcsendesedett éjféli óra.
Frigyes nem sokat alkotott a „pipás török” ablakánál álldogálva, de meghallott bizonyos dolgokat, amelyeket soha senkitől se tudhatott122 volna meg ezen a kerek világon, mint csupán a mindig helyén ülő „pipás török”-től.
Talán már fertály órája tartott suttogásuk a tavaszi éjben, amelyben halovány hajósként utazott az újhold, amikor szekérzörgés hallatszott abból az irányból, amerre az országút feküdt, az országút sarkán a „Két pisztoly”-hoz címzett csárda, azután már csak cigányok, lókötők, temetők és temetőkön túl az alföldi gyorsparasztok, amelyek innen akár Debrecenig meg sem állnak.
A közelgő kocsit még az éjféli homálynál is felismerte Podmaniczky Frigyes gyakorlott szeme. Kölber-féle utazókocsi volt, amely mielőtt elmenne tyúkültetőnek valamely vidéki úriház kocsiszínjébe: harminc-negyven esztendeig szolgálja gazdáját s annak maradékait. Ilyen kocsin csak úriember utazhat.
Frigyes nem is tévedett az úriemberben, aki mielőtt a hajóhídhoz hajtatott volna, itt a Rózsa téren, a „Zum wilden Mann”-hoz címzett háznál, a „pipás török” ablaka előtt stációt tartott fogatával. Azt hinnétek, hogy a „pipás török” tán felemelkedett négy lóval érkezett és valószínűleg messze földről jött látogatójának tiszteletére? Dehogyis mozdult meg ültéből a „pipás török”. Frigyesünknek kellett továbbmenni innen, legalább százlépésnyire, egy sötét kapu alá húzódva, hogy ne zavarja jelenlétével az utazókocsiról leszállott éjféli utazó és a „pipás török” beszélgetését.
Frigyes vadászszemű fiatalember volt; de talán pompás tekintete nélkül is könnyen felismerhette volna alakjáról az útiköpenyeges vendéget. Hiszen azt jóformán mindenki ismerte Pesten.
István nádor volt ő, akit a magyarok jövendőbeli királyának emlegetnek, aki ebben az időben éppen a szolnoki vasúti indóházból indult el az Alföldre, körútra, hogy fenséges személyét a néppel is megismertesse, mielőtt a korona viseletében az a mindenki által hőn óhajtott változás bekövetkezne. Talán éppen alföldi útjáról volt hazatérőben a nádorispán, amikor a „pipás török”-nél leszállott Kölber-kocsijáról, és az újhold világosságánál csaknem negyedóra hosszáig beszélgetett a rejtelmes „pipás török”-kel. Kíséretnek híre-hamva se azon a nagy kalapú, hallgatag kocsison kívül, akiben némelyek Wesselényi Miklós bárót sejtették, aki egymagában vállalkozott arra, hogy a betyáros Alföldön István nádort utazásában elkísérendi. Ám itt a város területén se mutatkozott „Stadtgvárdli” vagy egyéb hatóság, amely a „jövendőbeli” magyar királyra felügyeljen.123
A „pipás török” és látogatója tehát zavartalanul beszélgettek az éjben, amíg a köpenyeges éjféli vendég könnyed, fiatalos mozdulattal visszaült utazókocsijába, a gubás kocsis pedig kígyószisszentéssel jelt adott kocsilovainak, amelyek bizonyosan Wesselényi-féle tenyésztésűek voltak, mert ebben aztán Frigyes nem tudott tévedni. Ezer forintot testvérek között megérne a négy ló még annak is, aki „wie es steht und geht” szempontjából, lócsiszári spekuláció nélkül venné meg a zsibói ménesből való lovakat.
Az utazókocsi elgördült, Frigyes báró (miután még akkoriban hírét sem ismerte a mirigymegmerevedésnek, éppen szolidságra kényszerített életmódja miatt) gyors, könnyű léptekkel sietett vissza a „pipás török”-höz.
– Az ördögbe, „Pipás” úr, mondhatom, hogy önnek meglepő ismerősei vannak az uracsokon és hurkosokon kívül! Vajon milyen üzleti összeköttetésben áll, példának okáért, az imént látott úriemberrel?
– Minden „összeköttetésemnek” titka a hallgatni tudásom, báró úr. Engedje meg, hogy régi elvemhez most is ragaszkodjam – felelt a „pipás török”. – Ellenben az imént kérdezett külföldi dámáról, akit mostanában sokszor láttak úgy Kossuth, mint a nevezetesebb ellenzéki követek társaságában: megmondom önnek, hogy már hiába keresné őt Pesten. A dáma, akinek pesti szereplését sokan érthetetlennek tartották, úgy vetett véget minden pletykának, amely felőle keringett, hogy elutazott Pestről. Pozsonyban tán találkozhatik vele, báró úr, ha rangjához megillető helyét a felsőházban elfoglalja.
Frigyes még kérdezni akart valamit a „pipás török”-től – bizonyára arra a „külföldi nőre” vonatkozólag, aki idegenszerű lényével, vándormadártitkú megjelenésével és a sehol megnyugvásra nem lelő bánatosságával, „mert csak az a szép, ami szomorú” felkeltette érdeklődését –, de most lárma hallatszott a Rózsa téren, éppen annak a háznak az irányából, amelyben a már említett Jablonkai tanácsos úr szokott estélyeket rendezni az állás nélküli vagy pedig kimenőjüket élvező nevelőnők és frájjok tiszteletére.
A vendég hölgyek most is látottaktól és tapasztalatoktól felizgulva, mint valamely titkos színházi előadásról távoztak az estélyről; némelyek hideglelősen gondoltak még vissza a buja zenékre, amelyeket a tanácsos úr különböző szerkezeteiből megszólaltatott; a szerelmesen ölelkező párokat ábrázoló képekre, amelyek egy titkos rugó megnyomása után fuvolázni kezdtek; a bibliai viaszfigurákra, amelyeknek belsejéből124 keleti zene hangzott, míg maga a szívbajos tanácsos úr aprózott, tipegős léptekkel járt vendégei között – amikor elsötétedett mögöttük a bezárt kapuszárny, és az önfeledkezett hölgyek odakünn találták magukat a nedves, kora tavaszi éjben… Persze hogy előugrottak most is a hold lovagjai, akik a védtelen, szívdobogásos magányos nőkre a világ fennállása óta leskelődni szoktak.
Csakhogy helyén volt akkor Podmaniczky Frigyes is, akinek Kossuth Lajos megválasztásához élesre köszörült görbe kardja a fehér szűr alatt még a derekán lógott. A követválasztáson úgyse volt dolga a jeles acélnak, mert hál’Istennek, vér nélkül múlott el a politikai párbaj, de sólyomként röppent ki az éjben a penge, amikor útonállóktól megtámadott nőket kellett védelmezni.
Ezen az éjszakán nem került sor a „pipás török” csákányos beavatkozására. Frigyes egymagában végzett az újhold lovagjaival.
– Ha még nappal, a Diana fürdő körül a nőkre leskelődő gazemberektől is megszabadítaná a fővárost, báró úr, maholnap semmi szükség nem lenne az én közreműködésemre – mondá elismerőleg a „pipás török”, aki ettől a naptól fogva sokkal komolyabban vette Frigyes báró nők iránt érzett (és néki éjszakánkint bevallott) vonzalmait, mint azokat az uracsokét, akik a negyvenes évek végén oly gyakori látogatói voltak a „pipás török”-nek.
Ugyanezért a „pipás török” még egy jó tanácsot adott Frigyesnek:
– Ha pedig báró úr azzal a „külföldi előkelő hölggyel” véletlenül találkozik: csak bátran vágjon neki a megismerkedésnek. Ezt ön, mint a felsőház ellenzéki tagja, annál könnyebben megteheti, mert az a hölgy nem éppen a vidéki követek vaskos bókjainak a meghallgatása végett jött Magyarországra, hanem azért is, hogy a számottevő, előkelő urak ellenzéki tüzét is csendesítgesse a maga módja szerint. Csak testi egészségére ügyeljen, báró úr.
Ezek után a „pipás török”-től már több felvilágosítást kérni az észvesztő idegen hölgyre vonatkozólag: naiv és gyerekes cselekedet lett volna Frigyes részéről.
Sietve ment szállása felé a Korona utcába, és magában kedvtelve duruzsolt, mintha valamely nagyon veszélyes, nagyon kellemetes feladatra vállalkozott volna. A csodálatos és sokszor megbámult idegen nőt már el is nevezte magában „Frau Politiká”-nak, azok után a színésznőcskék és röpke félvilági hölgyek után, akikkel idáig volt szerencséje megismerkedhetni.125
