2
2
Fiatalember jelentkezett első vevőjeként. Amolyan félbemaradt, görnyedt, beteges fiatalember, akinek arcára van írva a halál. Vagy a börtön. Ámde a fiatalember egy gazdag bankárnak volt a fia. Egyelőre bankóbarikádokkal volt elzárva az az út, amely a fiatalembert a börtön felé vezetné.
– Maga erős, bátor embernek látszik, Egyszery – mond a bankár, amikor egyszer betévedt a kávéházba. – Ilyen testőrt szeretnék a fiam mellé.
Ervinnek nyomban megtetszett Egyszery, amikor atyja ráparancsolt, hogy ezt a betört koponyájú embert tisztelje ezentúl. Ez lesz a nevelője, egyben védelmezője, mert Ervin nem járhat egyedül a városban. Habár már harmincadik éve felé közeledik. A kalapját is ellopják tőle.
– Én, uram – mondta Egyszery a fiatalembernek –, juhászoknak481 voltam az orgazdája. Emiatt sokat verekedtem velük. Nem kell félni, ha velem van.
Ervin engedelmeskedett. Bálba ment nyegleként, és ott a legerősebb táncosba kötött bele. Ervin épen szabadult a verekedésből, de Egyszery koponyája megismerkedett egy pesti széklábbal, ugyanezért néhány napig Ervinnek otthon kellett maradni, míg Egyszery fejsebe begyógyult. A bankár ezer forintot fizetett.
Ervin vonzalmakat táplált magában bizonyos veszedelmes hölgyek iránt, akik már sok férfit ültettek bele az élet siralomházába. Azt mondta, hogy ez azért van, mert anyja korán meghalt, és így anyát keres minden hölgyismeretségben. Különösen olyan pesti nők tetszettek Ervinnek, akik koruknál, élettapasztalatuknál fogva imponáltak Ervinnek. A „velszi herceg” egykori imádottja például, aki kanárimadarát Edwardnak nevezte: sokáig bilincsben tartotta Ervin szívét. Majd, mikor a hölgy érzelmes sétákon, a város körül elterülő erdőségekben megpendítette a házasság eszméjét: Egyszery elérkezettnek látta az időt, hogy előlépjen a bokrokból.
– Ha már házasodni kell, itt vagyok én – mondta nemes lelkű barátként.
A velszi herceg hölgye persze ebbe nem egyezett bele. Bosszút állt azonban Egyszeryn. Virágcserepet dobott rá erkélyéről, amely cseréptől ugyancsak meglékelődött Egyszery koponyája.
– Megint visszajött egy régi ezres – mondogatta Egyszery a kávéházban, ahol bekötött fejjel megjelent.
Ervin szeretett incselkedni állatokkal, amelyek nem vétettek neki semmit. Kutyákat csalogatott maga után, amelyeket alkalmas helyen megvert. Macskáknak szúrta ki a szemét. Gyanútlan lovakat ostorozott vagy főbe vert. Ugyanezért Egyszerynek már alkalma volt szert tehetni Ervin védelmében kutyaharapásokra és lórúgásokra is.
Az üzlet elég jól ment. Egyszerynek mindig be volt kötözve valamely testrésze. Olyan volt, mint az a kirakatbeli ember, aki egész életében mankóval és műtagokkal jár az ortopéd kereskedők reklámjából.
– Jönnek haza az ezreskék – mondta megelégedetten Egyszery, amikor egy népünnepélyen megsántult, miután Ervin csak a bálkirálynét akarta elszöktetni.
De még a kezét bírta Egyszery, két izmos ökle tudott torkon ragadni482 veszedelem idején. Igaz, hogy már kis tolókocsiban ült élete vége felé, de a tolókocsi mindenütt ott járt Ervin nyomában, és ha Ervint rossz természete miatt valahol megverték: Egyszery kinyújtotta hosszú kampós juhászos botját a tolókocsiból, és azzal magához rángatta a verekedőt. Miközben a karjai dolgoztak, mint a vitorlák.
– Megint hazajött egy ezres – mondotta, amikor pisztollyal rálőttek a tolókocsiban, miután Ervin egy budai kisasszonyt akart elszöktetni éjszakának idején.
