Nyilt levél a’ zsidó-emancipatio ügyében.
Nyilt levél a’ zsidó-emancipatio ügyében.
Tek. szerkesztő ur! Kegyed kivánságának, mellyet a’ P. Hirlap 349-ik számában tetszett kifejezni – hogy t. i. az ugynevezett zsidó-népiségi különbség a’ zsidók részéről jóakaratilag felvilágosittassék – ezen sorokkal mély tisztelettel megfelelvén, mindenek előtt bátor vagyok őszintén megvallani, hogy fájdalmasan voltam meglepve, Fábián Gábor urnak a’ zsidóügyről értekező czikkét lapjaiban találni; mert azt mindentől, mit eddig a’ P. Hirlapban a’ zsidóügyről olvastunk, merőben különbözőnek, ’s pedig sérelmesen különbözőnek találtuk*. Valóban, szerk. ur, mi zsidók tudjuk ugyan, hogy polgárositásunk dolga „még sok phasison fog keresztül menni;“ nem ismeretlenek előttünk az előitéletek ’s akadályok, mellyek emancipatiónkkal, különféle oldalokról ellenkeznek; jól értjük, miszerint a’ zsidó-kérdés édes honunkban még sokáig kérdés maradand. De mind e’ türelmünk mellett hisszük, hogy valamint a’ szerencsétlenség általában, ugy különösen egész néposztály szerencsétlensége meg nem érdemli, hogy ironiával szóljanak róla, miképen azt Fábián ur tette, ki csipős gúnnyal bizonyitja, hogy az emancipatio barátai közé tartozik. Ime, Fábián ur szereti a’ szentirási mondatok idézését, – olvassa tehát a’ jeles ’s nemeskeblű Török Pál, pesti protestans egyházi szónoknak, a’ zsidóügyet érintő prédikáczióját, és látni fogja, hogy egész néposztályt – bár ha zsidó legyen is az – utált megvettetésben nyomorogni ’s könyörületlenül veszni engedni, szentirási és általában vallásbeli szempontból, emberre, ’s azon felül keresztényre nézve, menthetlen kötelességmulasztás*. – Vagy talán igaztalanul itélem meg F. urat? Tessék tehát még egyszer elolvasni F. urnak következő szavait: ,Ők (az emancipatio barátai) – ugymond F. ur – ellenzőihez imigy szólanak: A’ vádak, miket ti a’ zsidók, kevés egyes kivételekkel, erkölcstelen népfaj.’ – De kérem, hol és mikor mondták ezt az emancipatio barátai? mikor vallották, hogy a’ zsidók erkölcstelen népfaj? – Én ugyan jól tudom, szerk. ur, hogy kegyed megczáfolá ezen szeretetlen állitásokat; de mind e’ mellett sziveskedjék megengedni, hogy a’ megsértett becsület eleven érzésében nyilvánosan fejezzem ki, mikép én amaz állitást mindaddig rágalmazónak fogom tartani, mig statistikai adatokkal meg nem fog bizonyittatni, hogy a’ zsidók erkölcstelen népfaj*.
Arról mi nem tehetünk, hogy egyik érdemes levelezőnk, kinek szives közremunkálásával évek óta dicsekhetünk, e’ tárgyban saját nézetekkel bir; annyit azonban bizton mondhatunk, hogy ezen czáfolat vagy felvilágositás irója igen elfogult szemmel olvasá Fábián Gábor ur czikkét, ha abban a’ zsidók iránt ellenséges indulatot vélt észrevenni. Ezen sejtelem F. G. ur nyiltan bevallott elveivel merőben ellenkezik.
Szerk.
Egyházi beszédek. Szerk. és kiadó Török Pál. 276. lap.
Baumgarten M., igen orthodoxus protestans, theologus és professor Kielben, másképen szól a’ zsidókról, mondván: „Betrachten wir die Juden, wie sie sich uns jetzt darstellen, so ist ihr hervortretendster Characterzug, Legalität. Denn nicht bloss haften sie an ihren ceremoniellen Satzungen mit ausserordentlicher Beharrlichkeit, sondern in Ehrbarkeit und Zucht des Wandels haben sie, nach öffentlichen Zeugnissen, selbst vor den neben ihnen wohnenden Christen den Vorzug.“ L. Theol. Commentar zum a. T. Baumgarten, Kiel 1843, 3. lap.
Ezen észrevételeket előrebocsátván, kegyed zsidóügyrőli nézeteire kell átmennem, miszerint t. i. ,a’ zsidók vallása nemcsak vallás, hanem politikai organismus is; hogy a’ theoriának polgári érvényességet adni nem lehet; hogy ők nemcsak külön vallásos felekezet, hanem külön nép is, melly ezen népiségi különbséget vallástanná szentelé.’ Nem hallgathatom el csudálkozásomat, hogy a’ zsidónépiség réme magát a’ liberalis magyar statusférfiut is tévedésbe hozhatá. Igaz ugyan, hogy néhány német tudós zsidókróli értekezésében ,a’ zsidók nemzetisége’ még nagy szerepet játszik; és mi zsidók vigasztalást találunk abban, hogy nevezetesen az augsburgi Allgemeine Zeitung, melly a’ zsidók iránt épen ugy igazságos, mint a’ magyarok iránt, a’ ,zsidók nemzetisége’ argumentumát nagyra veszi, ’s minden alkalommal sürgeti. De Németországon kivül, és különösen azon országokban, hol igazán szabadelmű institutiók uralkodnak – Éjszakamerika-, Angol-, Franczia-, Belgium- ’s Hollandországban – a’ zsidók nemzetiségének árnyéka már rég föl nem idéztetik többé sirjából.
Elfogulatlan keresztény és zsidó irók által már ezerszer bebizonyittatott, hogy a’ mostani zsidók nem különös nép (politikai értelemben), hanem csupán vallásos felekezet*. De mivel kegyed még kétkedni látszik abban, sziveskedjék kérem megengedni, hogy e’ dolgot lehető rövidséggel felvilágositsam.
L. Ben-Chananja Blätter für isr. ungar. Angelegenh. Leipzig, Otto Wigand, 1844. 5–9 lap.
Ha a’ zsidók származásuk- ’s hason eredetükre nézve, népnek neveztetnek*, az ellen semmi kifogás nem lehet; ha pedig azoknak különös népiség – vagy ha az ellenvetést szorosabban fejezzük ki – nemzetiség tulajdonittatik, az bizonyára félreértésen alapszik, ’s a’ legtagadhatlanabb tapasztalással nyilvánosan ellenkezik. Mert micsoda elemek képeznek nemzetet, nemzetiséget? – A’ haza, a’ nyelv, az alkotmány, saját politikai élet ’s önállóság, vagy ezekérti küzdelem; ezek a’ nemzetet ’s nemzetiséget képező elemek; és hol mind ezen elemek hiányzanak, ott a’ nemzet ’s nemzetiség fogalma is kétségbevonhatlanul hiányzik. De találtatnak e a’ nemzetiség emlitett elemei a’ zsidóknál? Semmikép sem. A’ zsidóknak nincs különös országuk, hanem elszórvák ők minden népek között. A’ zsidóknak nincs különös nyelvök; a’ héber nyelv azok közt is meghalt, ’s egész mivelt Europában alig van egy nyelv, mellyet a’ zsidók, mint anyanyelvöket nem beszélnék; a’ zsidóknak nincs különös polgári törvényök, hanem hazájok törvényei nekik is szentek és sérthetlenek; a’ zsidóknak nincs különös politikai életök ’s önállásuk, és szándékuk sincs, azt valaha elérni*. őt mind az, miben egy népnek jelleme ’s szelleme közönségesen tükrözik – mint a’ népdalok, néptánczok, népöltözet ’stb. – a’ zsidóknál nincs. Néhány házi szokást – mi által a’ családélet ápoltatik, ’s a’ házi erények, ugymint: bizodalom, szivesség, kölcsönös gyámolitás, jótékonyság, előmozdittatik – senki vétkül nem tulajdonithatja a’ zsidóknak. Miben áll tehát a’ zsidó nemzetiség ’s népiség fogalma? – Nem volna e világos, hogy ezen fogalom a’ zsidókra nézve balvéleményen alapszik, ’s annak következtében az abból származó ellenvetés egészen alaptalan?
„Nép alatt vagy saját nyelvű és származásu népfajt, vagy a’ nemzet alsó osztályait, a’ köznépet értjük,“ ugy mond Sontagh Gusztáv (Propyl. a’ társasági philosophiához, 163. lap.), ’s e’ szerint a’ zsidók az első értelemben népnek nem neveztethetnek mivel saját nyelvök nincsen.
„Egy ’s ugyanazon néptörzsök sarjadékai több állodalmakban lakhatnak, ’s igy több nemzetek kiegészitő részei lehetnek.“ Sontagh Gusztáv, Prop. 164. lap. Vajha tekintetbe vennék e’ szavakat a’ zsidókra nézve!
Ha kegyed azt állitja, hogy Mózses nemcsak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is; hogy, Mózes vallása nemcsak vallás, hanem egyszersmind politikai organismus is:’ ezzel kétségkivül a’ tiszta igazságot fejezte ki; ’s én azon állitásnak ellen nem mondhatok. Valóban igaz ’s tagadhatlan, hogy Mózes tanitónk tanitmányának két momentuma van: vallási ’s politicai. Az egyik a’ másikkal összefüggött, az igaz; de ugy függött össze, mikint a’ lélek összefüggésben van a’ testtel. Mózes polgári organismusa tanitmányának teste, annak lelke pedig a’ vallás, azaz: a’ hit- ’s erkölcstan. A’ test már régóta halva ’s eltemetve van; ’s őszintén vallom meg, hogy nem hiszem e’ testnek valahai feltámadását; de a’ lélek, mint testtől független, a’ testet túlélő lény, mai napig él, és – meggyőződésünk szerint – halhatatlanul él. Ha tehát kegyed folytatván azt állitja, hogy Mózes vallása statusalkotmány, valóságos országlási rendszer, még pedig theocratiai országlási rendszer: nekem az előadottak szerint, ezen állitásnak ellen kell mondanom. Sőt, véleményem szerint magokban kegyed állitmányaiban is ellenmondás találtatik. Méltóztassék, kérem, e’ két közvetlenül egymást követő állitmányait elfogulás nélkül átnézni:
„1) Mózes vallása nemcsak vallás, hanem egyszersmind politikai organismus is.“
„2) Mózes vallása statusalkotmány – – –“
Nincs itt nyilvános ellenmondás? Lássuk! Az első állitmányban előadatik, hogy Mózes tanitmányának két része van, miszerint t. i. e’ tanitmány vallás ugyan, de egyszersmind politikai organismus is; és az tökéletesen igaz. A’ második állitmányban pedig azt tetszik mondani, hogy Mózes vallása status-alkotmány, azaz: – 376kifejezései szerint – csupán status-alkotmány; és ez már bizonyosan nem áll*. Mózes polgári ’s theocratiai törvényei, mellyek természetök szerint csak Palaestinára és az áldozási cultusra valának irányozva, a’ jeruzsalemi templom elromlása ’s a’ zsidó status-alkotmány elenyészte után, épen ezen elromlás ’s elenyészés következtében eltöröltettek. Efféle rendelésekhez tartoznak: az áldozatok, (a’ mostani zsidó istenszolgálatban semmi áldozat nem használtatik) a’ levitikai tisztulásróli ceremoniák, a’ papi adományok, az elengedés és jubilaeum éve, a’ menedékvárosok, a’ hadi, földmüvészi ’s criminalis rendelések, az örökjog és különféle más hasonló törvények, mellyek Mózes polgári ’s theocratiai törvényhozását alakiták. Mind ezen törvények, miken Mózes status-alkotmánya alapult, már ezelőtt tizennyolcz századdal, a’ régi rabbik vagy zsidótanitók által, kik időjöket joban értették, mint sok mostani rabbi*, eltöröltettek; mind e’ törvények nyomtalanul multak el, ’s a’ mostani zsidóság legnagyobb részénél egészen ismeretlenek: ki akarná tehát állitani, hogy Mózes politikai organismusa mai napig is uralkodik a’ zsidók között? Miben állana azon organismus, mellynek organuma nincs? Ha a’ költők mulattatják olvasóikat az örök zsidóról, az mint ártatlan phantasia játéka, senkit sem sérthet. Ha pedig az örök zsidóróli mese fegyverül szolgál elnyomott ’s szerencsétlen emberek ellen, az valóban kegyetlen játék.
Ezen okoskodást kár volt felhozni; mert egy „is“ szócskából, vagy is abból, hogy az első pontban egy egész valami, a’ másodikban pedig csak azon rész emlittetik, melly körül az okoskodás kereke forog – ellenmondást akarni kimagyarázni, scholasticai szőrszál-hasogató sophismának is gyarló törekvés.
Szerk.
Itt van a’ dolog gyöngéje, uram, épen itt; ’s ez az, a’ minek elháritására hivtuk fel a’ felvilágosodott zsidókat, kiknek tudniok kell, hogy Zrinyi Miklóskint „még istentől is henyén segedelmet kivánni, vétek és bolondság.“
Szerk.
Tudom ugyan, hogy gyakran hivatkoznak a’ tiltott ételekrőli rendelésekre, állitván, hogy e’ rendelések csupán Palaestina climájára voltak irányozva, ’s mégis az europai zsidóságtól most is fentartatnak. Arra nézve meg kell jegyeznem, hogy az ételekrőli rendeléseket a’ mostani zsidóság egy része is csak keleti climával ’s a’ régi zsidó alkotmánynyal tartja öszhangzóknak, ’s azért korunkban e’ rendeléseket eltörölteteknek tekinti. A’ zsidóság más része pedig azt tartja, hogy a’ tiltott ételekrőli szabályok – mint erénygyakorlati (asketicus) segédeszközül szolgáló megszoritások – a’ zsidókra általában hasznos befolyást gyakorolnak, hogy azokból származik a’ zsidók ismeretes mértékletessége, önmegtartóztatása, józansága; és azért e’ vélemény követői időnkben is alávetik magokat ezen megszoritásoknak. De akárhogy legyen e’ dolog, mindenesetre nem tagadhatni, hogy az ételekrőli törvények egészen ’s minden tekintetben ártatlanok, és hogy tökéletesen közönbös lehet a’ statusnak, ha valljon a’ zsidó eszik e disznóhúst vagy sem?* Vagy gondolná e ön, hogy p. o. Mendelssohn nem volna méltó a’ polgári jogra, mivel disznóhúst soha sem evett, ’s hogy az aljas pesit hajhász e’ jogra méltóbb, mivel sódart eszik?* – Mit a’ status e’ részben kivánhat, egyedül az lehet, hogy minden collisio esetében a’ polgári kötelesség – minden kivétel nélkül – teljesittessék; és hogy az a’ zsidók részéről valóban történik, p. o. a’ katonáknál, eléggé tudva van. Valóban sem az ételekrőli korlátozások, sem a’ szombat nem akadályozza a’ zsidókat a’ polári kötelességek teljesitésében. Mind azon országokban, hol emancipálva vannak, az emancipatióra méltóknak mutatkoztak. Számtalanok a’ bizonyitványok, mellyeket erre nézve idézhetnék, ha alkalmatlan nem lennék; de tessék, kérem, csak a’ következő szavakra figyelmezni, mellyeket Merilhon franczia országlár aug. 7-kén 1830. a’ pairkamrában mondott: Dans les fonctions publiques, ou lis (les juifs) ont eté appelés, sous les drapeaux de nos phalanges immortelles, dans les lettes, les arts, les sciences, l’ industrie, ils ont en un quart-de siecle donné parmi nous le plus noble dementi aux calomnies de leurs oppresseurs*. Ebben a’ szellemben irtanak ezelőtt két évvel Schimplpennink, Rochussen, van Hall, List, M. C. van Hall és b. Chassé hollandi országlárok.* – Én ismételni merem, hogy mindenütt, hol a’ zsidók emancipálvák, arra méltóknak is találtattak; a’ zsidók pedig nemcsak Nubiában (!) – mint ön gondolá* – hanem majd minden constitutionalis országban emancipálvák; mert Angolhonban is, hol politikai jogokkal eddig egészen nem birnak, polgári jogokkal minden megszoritás nélkül fel vannak ruházva. Ha ezen nyilvánosan szóló tettek daczára mégis, constitutionalis országban a’ zsidóknak a’ polgári jogokbani részesülés „eszes és jogszerű okokból“ megtagadtatik, én arra csak Rousseau J. J. szavaival felelhetek: „Tout est raison pour qui ne cherche que des prétextes.“ Mert véleményem szerint az emlitett tettek ’s a’ fenhangon ’s erősen szóló tapasztalás előtt elenyésznek a’ régi theocratia körüli speculatiók, mint polyva a’ szél előtt. – Valóban félek, hogy most már kimeritém kegyed türelmét. De mégis bátorkodom kegyed synedrium-inditványa körüli igénytelen nézetemet kinyilatkoztatni. Arra nézve meg kell vallanom, hogy mi zsidók is a’ synedrium tartását buzgón kivánjuk; és pedig nem polgári – mivel e’ tekintetben a’ synedrium más országos tapasztalása és példája szerint nem szükséges – hanem vallásbeli ’s általános müveltségi szempontból; mert mi reméljük, hogy egy synedrium által zsinagogáink, iskoláink ’s közönségi szerkezetünk egyformán ’s korszerű módon alakulnának át. Vannak ugan köztünk – valamint általában minden emberi körben – ollyanok, kik a’ tespedést szeretik, a’ haladást és korszerű reformot véteknek tartják, ’s kiknek elve: mindennek változatlanul a’ réginél kell maradni! – És mivel én hibáinkat koránsem akarom titkolni, nyilt szivüleg meg kell vallanom, hogy a’ magyarországi rabbik nagyobb része – nem rosz akaratból, hanem csupán tudatlanságból – a’ tespedés iskolájához tartozik.*. Olly rabbik – ezt „a’ hitsorsosaik javát szivökön viselő zsidók“ nem tagadják – olly rabbik, mondom, korunk szükségeit nem méltatják, ’s az izetlen, magokat kiélt formák korszerű átalakulásának mind a’ zsinagogában, mind az iskolában, csupa müveltség hiányából, konokul elleneszegülnek. Ha tehát kormányunk synedrium megtartását parancsolni méltóztatnék – és a’ kormány parancsolatja nélkül a’ synedrium csupa lehetlenség – akkor hasznos, sőt mulhatlan volna, hogy vallásbeli szerkezetünknél fogva nemcsak rabbik, hanem más müvelt zsidó theologusok is a’ synedrium tanácskozásai határozataiban részesüljenek. De mivel alig remélhető, hogy a’ synedrium inditványa már most valósuland, mindenek előtt kivánatos volna, hogy a’ magyar zsidóság saját költségére SEMINARIUMOT alapitson, hol a’ jövő rabbik korszerű módon neveltessenek, ’s nemcsak theologicai müveltésget érjenek el, hanem főképen a’ honi nyelvnek teljes birtokába is jőjenek.* Ezen rendszabás kétségkivül legszebb gyümölcsöt hozna; ’s ha kegyed ismeretes emberszeretete- ’s hazafiságánál fogva megengedné, hogy a’ rabbi seminarium alapitása végett becses lapjaiban aláirás nyittassék, bizonyára mi zsidók ezen jótéteményt buzgó hálával ismernők meg, és ekképen a’ synedrium alapos módon készülne elő.*
Ez tökéletesen igaz. De már az, hogy a’ zsidó vallás szoros követői vallásuk tanaihoz tartozónak vélik ama’ hajdan politikai, most pedig – mint minap mondók – a’ socialis térre átvitt institutiót, hogy más vallású polgártársaikkal egy sót, egy kenyeret nem ehetnek, egy bort nem ihatnak, egy asztalnál nem ülhetnek, egy edényt nem használhatnak, – hogy ez ’s ehhez hasonlók a’ különböző vallásfelekezetek socialis egybeforradását gátolják, ’s hogy addig, mig ezeket ’s ezekhez hasonlókat nem csak a’ müveltebbek gyakorlata (kiket azért hitsorsosaik rosz zsidóknak tartanak), hanem ünnepélyes egyházi hitvallomás a’ zsidó vallás lényegéhez nem tartozóknak ki nem jelent, a’ zsidók socialiter emancipálva nem lesznek, ha mindjárt politicailag százszor emancipáltatnak is: azt tagadni csakugyan bajos, – valamint azt is, hogy a’ socialis (jól megértsük: socialis, ’s nem politicai) emancipationak ezen ’s hasonló gátjait nem a’ törvényhozás, nem a’ kormány, hanem csak magok a’ zsidók hárithatják el. És ez az, ’s nem több, a’ mit mondánk.
Szerk.
Nagyon különös, hogy egy illy tudos fő, mint a’ fentebbi sorok irója, sem képes valódi értelmét felfogni az általunk irottaknak. Hiszen nem polgári jogok akadályairól szólottunk mi, sőt tisztán, világosan kimondók, hogy a’ politikai emancipatiónak ideje elérkezett; hanem mondók, hogy az emancipatio csak akkor lesz tökéletes, ha socialiter is emancipáltatandnak, ’s ennek akadályai vannak vallásukban; ezeket kell, hogy ők magok elháritsák.
Szerk.
Just allgem. Geschichte des israel. Volkes Ii. 502 lap. Riesser über die Stellung de. Bekenner des mos. Glaubens Altona 1831. XVI lap. Franczia hirlapok után.
Ben Chananja 15–19 lap, hirlapok után.
Már megint nem jól olvasta ön sorainkat. Nubiában nemcsak a’ zsidók nem, hanem senki sincs emancipálva. – Nem ez van hát a’ mi sorainkban irva, hanem az: hogy Nubiát kivéve, a’ zsidó vallás követői első eredetükre nézve mindenütt Izrael népének leszármazott utódjai, – ’s csak Nubia az, hol zsidó vallású emberek vannak, kik nem ezen népfaj utódjai, hanem más, t. i. eredeti szerecsen faj. – Igy olvastuk legaláb valaha egy hires utazó munkájában.
Szerk.
És ebben van, uram! az emancipatiónak legnagyobb akadálya.
Szerk.
Kivánni lehetne – azt mondja már Fényes a’ rabbikra nézve – hogy hazánkban is, mint Cseh- és Morva-országokban csak ollyanok lehetnének választhatók, ’s a’ törvényhatóságok által hivatalaikban megerősithetők, kik a’ philosophiai tudományok elvégzéséről bizonyságot adnának. Fényes Elek Magyarország statisticája I. K. 28. §.
Ha ez által a’ kölcsönös emberszeretet egyik diadalát némileg előmozdithatónak gondolja ön, mi kivánságát teljesiteni annak idejében örömmel készek leszünk, ’s azzal csak kötelességünknek teszünk eleget.
Szerk.
A’ mi pedig végtére a’ vegyes házasságokat illeti: eléggé tudva van a’ történetből, mikép azok nem a’ zsinagoga, hanem az egyház részéről tiltattak el. Várjuk el tehát, mi határozand századunkban ezen ügy fölött az egyház! Éjszakamerikában a’ keresztények és zsidók közti házasságok nem nagyon ritkák; de véleményem szerint az emancipatio előtt, könnyen átlátható okokból, efféle házasságoknak alig lesz helyök; az emancipatio után pedig a’ zsidó papok a’ vegyes házasságokat koránsem akadályozandják. – Fogadja ön ’stb. – Költ Nagy-Kanisán maj. 23. 1844.
Löv Leopold, főrabbi.
