Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Majus 30-kán ünneplé a’ két főváros felséges királyunk magas névnapját, szokás szerint, csendben, minden külragyogás és zaj nélkül, de annál buzgóbb imádság szállt ég felé ő felsége tartós boldogléteért, ’s az egyházakban, hol minden szertartással ünnepelteték ezen nap, a’ számosan egybegyült közönség, forró ’s őszinte szivből eredt áldozata volt a’ nap legszebb dísze, ’s a’ legméltóbb áldozat, mellet alkotmányos nép alkotványos királyának nyujthat. – Mult szombaton, majus 25-kén szentelteték a’ pesti Josephinum nevü árvaház uj kápolnája, melly leginkább polgári szószóló, Staffenberger ur, buzgó fáradozásai által hozatott létre. Legyen isten áldása az olly jótékony, mint szükséges intézeten, ’s gyarapodjék az anyagilag és szellemileg, hogy szent czéljának mindenben megfelelhessen. – Sokat irtunk már e’ lapokban az élők felől, ’s fájdalom! nem mindig kedvezőt; de hiában, ez már a’ világ folyama. Az élők egy részének az élők más részével volt, van ’s lesz is mindig baja; de hogy még a’ holtakkal, vagy inkább a’ holtak miatt is bajunk legyen, azt mégsem gondoltuk; ’s im’ mégis holtak élők érdekében egyiránt fel kell szólanunk. Tudva levő dolog, hogy Pestnek egyetlenegy mulató helye van, a’ városliget, ’s ebbe egyetlenegy ut visz, a’ király-utcza. ’S ezen utra eddig az élők annál kizáróbb jogot tartottak, mivel nem vezet a’ temető felé – hiszen a’ városligetben, hol fonák tündérhon létezik, a’ termek óllá varázsoltatnak, még agyon sem keringőzheti magát az ember, a’ belehellett finom fövény pedig csak lassan gyilkol – ’s eddig háboritlanul élvezé a’ város élő része ezen jogot; de mi történt napjainkban? néhány therézia-városi halott a’ túlvilágból panaszt tett az eddigi rendes temetkezési ut, a’ nagymező-utczai kövezet ellen – ha hegyvölgyes vidéket kövezetnek mondani szabad – miképen a’ halotti szekér irgalmatlan rázkódása által még öröknyugalmukban is háborittattak, a’ később meghaltak temetései tehát, hogy ezen baj kikerültessék, a’ városligeti uton tartatnak. Ezen intézkedés fonáksága ellen elég volna ugyan felhozni, hogy temetés a’ dologhoz illő méltósággal nem történhetik ott, hol egy nagy város népe mulatni csődül össze; ’s az élők is követelhetik, hogy egyetlen szabadbani mulatságuk ne keserittessék el illy gyászos látvány által. Fontolóra kellene azonban venni, hogy, kivált vasárnapokon, milly zavarra adhat – mint már adott is – okot két illy ellenkező elem összeszorulása. Ezen okok talán csak eléggé sürgetővé teszik a’ széles és hosszú nagymező-utcza járhatóvá tevését, annál is inkább, mert netalán kitörendő tüz alkalmával, a’ nehéz fecskendőket szinte lehetetlen volna oda hurczolni. – Milly vészt okozhatnak hanyagság és feledékenység: annak élénk példáját láttuk e’ napokban. A’ pesti tisztitó csatornák, mint tudva van, a’ Dunába nyilnak, ’s a’ tavaszi áradás ellen, ne hogy a’ dagadó Duna betölthesse, bedugatnak. A’ molnár-utczai csatorna torkát feledék az illetők ismét kinyitni, ’s a’ mostani sok eső annyira elárasztá azt, hogy a’ viztömeget nem biró csatorna pinczéket tölte be, sőt szobapadolásokat is felszaggata. A’ lakók azt mondják, hogy nekik ezen hivatlan vendég épen nem kellemetes; a’ korcsmárosok pedig haragszanak, mert a’ pinczéket vizzel ellátni, eddig egyedáruságnak tarták. E’ felett a’ természet már megmutatá Pestnek, milly iszonyú árvizzel tudja elboritni, kár tehát, bár csak feledékenységből is, mesterségében kontárkodni. – Pestről eleget beszélvén, menjünk át Budára; de kérjük csak nappal, mert éjjel olly sötétség uralkodik hidunkon, mellyhez képest a’ hires egyiptomi, fényesen kivilágitott pesti német szinház volt. A’ mostani hid-haszonbérlő azon ujitást tevé ugyan, hogy az eddig mind a’ két oldalra helyhezett lámpásokat, csak egy oldalra rakatá, de azon régi szokásban, hogy ezen lámpások többnyire meg ne gyujtassanak, semmi reformot sem látott szükségesnek. Szóljunk tehát a’ budai ujdonságokról. A’ budai polgári őrségnél őrnagyi hivatal létesitetvén, miután a’ polgárság legöregebb ’s érdemes tisztjei, Kimnach, Kreuz és Verderber urak önkint leköszöntek, uj őrnagyul választatott Gebhardt József, szószóló ’s eddigi vizivárosi kapitány. A’ várbeli századnál ugyan ez alkalommal tisztekül választattak: kapitány Jakob Antal, főhadnagy Szabó József, alhadnagyok Stern Móricz, Záborszky István. A’ vizivárosi századnál: kap. Rodiczky Ferencz, főhadn. Fischer Jakab, alhadn. Hollmann József, Feringer János. A’ Krisztinavárosi és országuti egyesült században: kap. Schachtner Béla, főhadn. Culmann Károly; a’ huszároknál 1-ső kapitány Stelczer József, 2-ik Thóma József, főhadn. Birghoffer Leopold, alhadn. Frumm Ágoston és Hajós Sándor. A’ rácz- és ujvárosi századok később választandanak. – A’ budai fördők haszonbérlője kéretik: miután a’ rudas fördő utczai ajtaján ugy sincs zár, ne tartson ajtónyitásra ott embert, ki valóban vesztegetett borravalóért a’ vendégek utját állja, ’s ama’ csikorgó zene, mellynek nem hallatáért az ember – ha már fizetni kell – örömestebb fizetne, hasonlóképen nem alkatrésze a’ fördői gyönyöröknek. Haszonbérlő ur más fontosabb tárgyakban bizonyithatja be vendégei iránti figyelmét, az efféle haszontalan pénz-zsarolást, bizony senkisem köszönendi meg.
