Folytatása a’ LXXXVIII-dik és LXXXIX-dik Ker. üléseknek.
Folytatása a’ LXXXVIII-dik és LXXXIX-dik Ker. üléseknek.
A’ következő szónokok közül egyik a’ szerkezet ellen szavazván, mint az előtte nyilatkozott rokonvéleményüek, az adókivetés legbiztosb alapját az önadóztatásban találá fel, miután a’ városi képviselők, ha szinte kisebb számmal lesznek is, a’ népből ’s nép által választatnak; kijelenté, hogy ő mindennemű centralizatiónak ellensége, ’s a’ szabadság biztositékát csak az erős municipiumokban látja; ha a’ városok illy erős municipiumok lesznek, nem kell tartani a’ hely. tanács befolyásától. Physicai lehetetlenségnek tartá, hogy az országgyülés a’ különböző városokra nézve annyira különböző, ’s egymástól eltérő viszonyokat, mellyektől az adó igazságos kivetése függ, alaposan rendezhessen. Meg akarja tehát a’ helyt. tanács felügyelési jogát tartani, de nem olly kiterjedésben mint most. – Az accizákra nézve azonban, minthogy ezek nálunk, mint már más alkalommal is kifejtetett, nem csupán, ’s nem főképen a’ városi lakosokat nyomják, ’s igy a’ város által mások rövidségével gyakoroltathatnának, országgyülési rendelkezést lát szükségesnek. – A’ másik szónok ellenkező értelemben nyilatkozott, ’s mig a’ közterhekben mindenki arányos részt nem vesz, csak az országgyülési felügyelésben lát biztositást, hogy senki tehetségén felül ne terheltessék.
A’ számosb nyilatkozatok közül (az oct. 27-iki gyülésben összesen tizen nyilatkoztak a’ s–i inditvány, nyolczan a’ szerkezet mellett) még három főszónok, leginkább czáfolatra intézett beszédének kivonatát közöljük, annyival inkább, mert a’ véleménykülönbség eltérő árnyéklatait kitünőleg képviselik. Mind három már ismételve szólott a’ tárgyhoz.
Az első, ki már tegnap emlité az országgyülési felügyelés lehetetlenségét, az azóta felhozott okok által épen nincs meggyőződve az ellenkezőről; ő megdöbbent, mikor látta, hogy e’ roppant kérdés a’ választmányi szerkezetben egy pár rövidke szakaszszal van kimerítve. – Ő minél terjedtebb önkormányzást szeret; ezt a’ városoknál is a’ szó legszélesb értelmében alkalmazni akarja, ezen elvnek pedig egyik legfontosb kifolyása az önadóztatás, mellyet nézete szerint olly korlátlanul gyakoroljanak a’ városok, hogy abba sem országgyülés, se helyt. tanács ne avatkozhassék, és ebben nem egyezik sokakkal, kikkel együtt a’ szerkezet ellen szavaz. – Magyarországot Francziaországgal hallá hasonlittatni, de e’ hasonlat nem áll; inkább az éjszakamerikai Egyesült-Státusokban keressünk hasonlatot, hol egyes státusok szinte magok vetik ki adójukat a’ nélkül, hogy a’ congressusnak számolnának. – Az országgyülési felügyelést gyakorlatban ki nem vihető chimaerának nevezé, nemcsak idővesztés miatt, hanem főleg azért: mert nálunk nem csupán a’ képviselők táblája határoz, hanem a’ főrendi tábla, ’s kormány is bele szól. – Ha p. o. Pest városának 100,000 ftra van szüksége, ’s neki ezt a’ képviselő tábla hosszas tanácskozás után megadja, a’ főrendi tábla pedig, több hónapi izenetválogatás után csak 80 ezeret ad, ki lesz biró a’ két tábla közt? a’ kormány? – hátha az országgyülés rögtön félbeszakasztatik (mi nem mitőlünk függ) ’s törvény nélkül oszlik el, akkor a’ városi administratio megakadjon e? – A’ helyt.tanács, ha sokáig húzta, halasztotta is, végre sok sürgetés és alkudozás után, csakugyan engedett a’ városoknak, de az országgyülésen nem lehet illy eset; mert itt többféle provincialis érdekek képviselői állanak egy városi képviselő ellenében, ’s itt a’ megtagadás nem visel olly gyülöletes szint, mint ha dicasteriumtól eredett. – ’S ez okokból szóló követ a’ szerkezetet egyenesen a’ szabadsággal ellenkezőnek hiszi, melly által a’ városokra nyomasztóbb járom tétetnék, mint millyen alatt ekkorig nyögtek. Legyenek hát a’ városok az adókivetésre nézve menttek mind az országgyülés, mind a’ helyt. tanács befolyásától, ’s csak az adó hová-forditására nézve a’ posteriori ügyeljen fel a’ helyt. tanács.
A’ szerkezet mellett szóló követ mindenekelőtt csudálkozását jelenté ki, hogy végig tekintve az előtte szólottak során, ugy tapasztalja, hogy e’ kérdésben az extremutmok egymást érintik. – Az előtte szólónak felelve, azt hiszi, hogy a’ szerkezet nemcsak a’ szabadságnak nem árt, sőt épen fő kötelessége a’ törvényhozásnak felügyelni, hogy egyesek adóval mértéken túl ne terheltessenek; ezért az adó mindenütt országgyülésen, és ugyan Europa nyugoti alkotmányos országaiban egyedül az alsó házak által szokott meghatároztatni. És ez igen helyesen van igy; mert egyesek, comiték és dicasteriumok sohasem nyujthatnak a’ visszaélés ellen annyi biztosságot, mint az összes törvényhozás, ’s a’ hol ez nincs, épen ott történhetik meg, mitől Sz. követe fél, hogy hatalmas egyesek a’ körülményeket használva, saját javukat a’ közügy kárára mozditják elő. – Az pedig világos és tagadhatlan, hogy ha a’ törvényhozás a’ városokat saját befolyása alul kiereszti, azok folyvást azon függő helyzetben fognak tartatni, mellyben jelenleg vannak. Ha tehát a’ városokat a’ kamara alul kivevén, a’ helyt. tanács alá rendeljük adóügyeikre nézve, ezáltal csak nevet változtatunk, de a’ dolog ugyanaz marad. – Ha a’ statusnak joga van a’ kir. adót meghatározni, hogy ezt igazságosan tehesse, szükségkép tudnia kell, mit fizetnek a’ polgárok más pénztárakba? ’s hogy a’ kir. adó mennyiségét ehez mérhesse, ’s az adók nemeit kellő arányba hozhassa, szükségkép jogának kell lenni, a’ házi adó mennyiségét is meghatározni. – ’S az országgyülés ezen joga nem semmisíti meg a’ municipiumok szabadságát, sőt biztosítja azt. – Átmenvén a’ szónok Sz. követének okaira, szólott a’ jobb- ’s balparti vasut ügyében mult országgyülésen keletkezett vitákról. Azon viták hevesek voltak ugyan, de egészen haszontalanok; ’s valóban akadt is néhány követ, és ezek közt szóló, kik arra semmi fontosságot nem helyheztettek; mert meg voltak gyöződve, hogy az egész ügy csupa mystificatio, hogy egyik vállalkozónak sincs komoly szándéka, ’s az egész csak börzei nyerészkedésre van számitva, mint ezt a’ következés bebizonyitá. – Hogy azon kérdés heves vitát szült, nem lehet annyira csudálni; mert sok vármegye egészen ellenkezőkép volt általa érdekelve; de ezen eset a’ városi házi adó maximumának meghatározásánál nem képzelhető; mert micsoda különös érdeke lehetne abban egyik, vagy másik vármegyének, hogy egy város 1000 forinttal többet, vagy kevesebbet adjon ki. – Francziaország példája hozatott elő; de meg kell gondolni, hogy ott az azon kiadások fedezésére szükséges adó, mellyek nálunk a’ házi adó által fedeztetnek, legnagyobb, a’ községi kiadások pedig igen csekélyek, és mégis ezek nincsenek felügyelés nélkül; mert a’ ministerium ellenőrködik. – Az országgyülési nehézségekre nézve: szóló reméli, hogy egykor az adóügy kizárólag a’ képviselő táblától fog függeni; de ha ez meg nem történnék is, jó elrendezés által lehet a’ dolgon segiteni. Egyébiránt ezen okot minden törvény ellen fel lehetne hozni; mert minden törvény megfutja ezen akadékos utat a’ két tábla, ’s kormány közt; de azért csak senki sem fogja kivánni, hogy törvényeket ne hozzunk, ’s mindent a’ kormányra bízzunk. – Legfontosb ok, melly a’ nemességnek a’ házi adóbani részvéte ellen felhozatott, az volt: hogy ezen adó nem országgyülésen határoztatik meg, hanem egyedül a’ megyék kényétől függ, hol az egyes pártok könnyen tulságos fokra csigázhatják; ’s ezért a’ szóló, ha egyedül maradna is a’ teremben szavazatával, kivánja, hogy a’ megyei házi adó meghatározása is az országgyülésre bizassék. Ugyanez szükséges azon czélelérésre is, hogy a’ nemesség a’ városi adófizetésben részt akarjon venni, mit most annyira ellenez; és igy a’ szerkezeti rendelkezést a’ városok érdeke e’ részből is parancsolja. – Tekintsük a’ helyt. tanács eljárását. A’ városok évenkint előleges költségvetést terjesztenek az elé, mellyet a’ helyt. tanács kiad számvevőhivatalának, hol havakig, sőt évekig eltemetve marad, az acták tömegei közt. Más részről a’ kamara azon elvet állitá fel: hogy a’ városok egyes kiadásaikban olly tárgyakra, mellyek az előleges költségvetésben nem foglaltatnak, 50–60 forinton túl nem terjeszkedhetnek; ennek természetes következménye: hogy a’ városok az előleges költségvetést sokkal magasbra teszik, mint a’ mennyi az valósággal, mert különben részint késleltetés, részint tulságos megszoritás miatt gyakran legnagyobb zavarba jöhetnének. – Illy körülmények közt a’ helytartóság eljárása nem felügyelési jog gyakorlata, mint annak lenni kell. – Szükségesnek tartja szóló azon szabadelmű köpönyeg alá, mellyet az önadóztatásnak az ellenfél által sűrgetett eszméje visel, egy vizsgáló pillantást vetni, ’s nem lát azalatt mást, mint azon szándékot, hogyha a’ városok adóügye az országgyüléstől elvétetik, a’ helytartóság alá rendeltessék. Felszólit a’ szónok mindenkit, hogy biztositsa őt az ellenkezőről, ’s ő meg fog nyugodni. Az önadóztatás nagy, és szép szó; de nem szabad azt öncsalássá tenni, ’s a’ dolgot oda vinni, hogy a’ polgár megbánja, hogy azzal bír, és azt képviselői által gyakorolni engedtetik. Mert mi a’ megyékben a’ házi adó elvállalása ellen felhozatott, még sokkal könnyebben megtörténhetik a’ városokban; egy szónok elragadó beszéde könnyen oda vezetheti a’ képviselőket, hogy azt teszik, mit kevés idő mulva magok is megbánnak, ’s az adót olly mértékre emelik talán kiléptök előtt egy hónappal, hogy a’ város lakói meg nem köszönik. Mennyivel könnyebben történhetik ez még akkor, ha a’ képviselők kevés számmal vannak, és mégis épen azon követek, kik a’ képviselők számát megszoritni akarták, most ezen képviselőknek határtalan jogot akarnak adni az adómennyiség meghatározásában. – Mindaz, mi az országgyülés felügyelésének nevetségessé tételére felhozatott, szappanbuborék szónok előtt; mert mit kellene itélni azon törvényhozó testtől, melly ezen munkára időt, ’s módot találni nem tudna? – Szükséges végre e’ szerkezeti elvet azért is elfogadni, mert csak ugy remélheti az országgyülés, hogy egykor a’ hadi adót is saját ellenőrsége alá vetheti, ha most a’ házi adónál ezt megkezdi.
A’ harmadik követ leginkább ellenvetésekre felelt. A’ jegyző azon felszólitására, hogy a’ szerkezeti javaslat érdemleges rosz voltát mutassa ki – mind elvben, mind alkalmazásban hibásnak ’s veszélyesnek, kivitelben pedig lehetetlennek tartja az országgyülési felügyelést. – Elvben hamis; mert összezavarja a’ statushatalmakat, ’s mert megszoritja a’ természetes házi öngazdálkodás jogát, miszerint mindenki legjobban tudja intézni önügyeit; alkalmazásban veszedelmes, mert municipalis rendszerünk függetlenségét semmisíti meg, ’s oda vezet, mit „Viel regieren”-nek neveznek; de lehetetlen is, mert ha az elvet egész kiterjedésben alkalmazzuk, ugy majdan minden egyes falusi község számadásai is az országgyülésre fognak terjesztetni. – Az előtte szólott követ által emlitett köpönyegre nézve megjegyzi: hogy politicai pályáján nem fázik; mert ugy áll itt, mint képviselő, utasitása által takarva. – Nyilván kimondja, hogy a’ helyt. tanács felügyelési jogát csak a posteriori akarja, ’s annak minden előleges beavatkozása ellen tiltakozik. – Figyelmezteti a’ RR-ket, hogy épen azon országok, hol az adót a’ parliament veti ki, adósságuk súlya alatt görnyedeznek, holott hazánknak, bár szegény, legalább adósságai nincsenek. – És ezzel bevégződtek az oct. 27-iki tanácskozások, a’ nélkül, hogy végzés keletkezett volna.
Oct. 28-kán, mielőtt a’ szavazás bekövetkezett volna, még négyen, ’s ezek közt egy városi követ, szólottak a’ s–i inditvány mellett, ’s öten ellene. – A’ beszédek tartalma leginkább czáfolat. Mondatott a’ tegnapi védokok ismétlésein kivül egy, példabeszédekkel teljes beszédben, hogy a’ szerkezet ellen nemis szükséges egyéb ok, mint azon egyetlenegy: hogy az országgyülési felügyelés lehetetlen; ez olly eldöntő, mint azon ismeretes plebánusi mentség a’ nem-harangoztatásra nézve: „nincs harangunk”; – ’s hogy ha az országgyülésre bizatik a’ házi adó tárgya, mellynek legnagyobb garantiája magok a’ városi választókban van, elmondhatjuk: „adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.” – Mondatott, hogy az országgyülésnek illy számvevőszékké alakulása annak méltósága ellen volna; előhozatott Páris erősitése, mellyet a’ franczia kamarák szavaztak meg, bár a’ népnek inyére nincs; emlegettetett a’ városoknak ezáltali „subactiója,” ha t. i. ők az országgyülésen kénytelen lennének minden, ’s igy nemesi jövedelmeiket is bevallani, mikor a’ megyei nemesek ezt nem teszik; sőt ugyanazon városi követ, ki ezeket előhordá, nyilván kimondta, hogy az országgyülési befolyás esetére örökös izgatásoktól kellene tartani; mert ő is, ha p. o. az e–i tisztviselők fizetésének felebbemeléséről lenne szó, maga ’s tiszttársai érdekében nem átallaná az izgatást, hogy ezt keresztül vigye, de mit mondana majd hozzá az e–i nép? – Legfontosabb, mi e’ napon a’ s–i inditvány védelmére egy érd. megyei követ 755által előhozatott, ki következőleg nyilatkozott: Gyakran megtörténik, hogy a’ szélsőségek találkoznak; de ő, bárhol találkozzék is a’ szabadság eszméjével, mindenkor örömmel fogja azt megragadni. A’ választmány egész munkálatának czélja ’s iránya, hogy a’ városok szabad és erős municipiumokká alakittassanak, ’s önkormányzással birjanak, mellynek az önadóztatásnál szebb nyilatkozása nincs. Ő a’ felügyelést nem akarja kizárni, de tisztán csak felügyelést kiván, nem pedig avatkozást. Hasson minden hatalom kellőképen a’ maga körében, a’ törvényhozás határozza meg az adókulcsot, de részesítse a’ polgárokat a’ szabad municipiumokban lényeges önkormányzási jogban, a’ felügyelést pedig a’ törvényhozás által megalapított systema és kulcs megtartására nézve, gyakorolja a’ végrehajtó hatalom. Ezen önkormányzási jogot ő a’ jól rendezett városoknak megadni nem tartózkodik; de ha ugy nem rendeztetnének, mint ohajtjuk, a’ mostani néhány privilegiált ’s vagyonos egyéntől természetesen megtagadná azt. – Kivánja hát, hogy az országos adót a’ törvényhozás, de a’ municipium tárgyait illető adót a’ municipium ajánlja meg; Francziaországban is nem a’ törvényhozás, hanem, az ottani központositási rendszerhez képest, a’ ministerium határozza meg a’ községi külön adót. – Mi az országgyülési gyakorlatot illeti: ő nem annyira a’ heves viták és surlódásoktól fél, mint Sz–, hanem inkább az ellenkezőtől, hogy t. i. a’ városok budgetjei hatalmas „maradjon”-okkal mennének keresztül, ’s az országgyülés vége felé fordulván elő, a’ már munkába fáradt törvényhozás, e’ roppant munkát kivánó budgeteket kellő vizsgálat nélkül pár nap alatt fogadná el, mint ezt Francziaországban látni, hol, noha a’ legmagasb adót fizetőktől választatvák a’ követek, 1400 millionyi adót csakugy könnyeden ajánlanak meg, mert hiszen ők, a’ dúsgazdagok, másutt bizonyosan találnak kárpótlást. – Az országgyülés ezen működése illusorius lenne, mert a’ maximumot meghatározni még nem elég; a’ városok számadásait, jövedelmeit, sőt jószágaik privát-administratióját is meg kellene vizsgálni, ’s ha ezen theoria egész következetességben alkalmaztatnék, minden egyes község adóját ide hozni. – De legfőbb tekintetnek tartja szóló azt, hogy mig más országokban a’ közigazgatás minden költségeit ’s mindenféle adót az összes nemzet ajánl meg, mi mindössze csak hadi adót ajánlunk az országgyülésen, ’s ennek megtagadhatásában jogaink egyik erős garantiája fekszik; de hozzuk ide a’ házi adó megajánlását, ’s mondjuk ki, hogy a’ polgár nem fizet, csak a’ mi itt rávettetik, mi lesz belőle? – ha a’ kormánynak tetszeni fog, megakasztja a’ közigazgatás egész kerekét, mert eloszlatja az orsz.gyülést, mielőtt a’ házi adó megajánltatott volna, vagy cserében kialkuszsza a’ kivánt hadi adót. Ő ezen csaknem egyetlen garantiát nem akarja elvetni magától, ’s a’ szerkezet ellen szavaz.
A’ szerkezetvédői sorából a’ buzgó ker. jegyzőnek az inditványtevő követ ujabban előhozott okaira adott válaszát, ’s egy szinte már másodszor szóló fiatal megyei követnek nyomos nyilatkozatát kell még kivonatilag közölnünk. – Az elsőnek kivonata következő: S– követe azt mondá, hogy a’ házi adó nem adó, hanem a’ házi költségekre megkivántató pénz; de e’ szerint azt is lehetne mondani: hogy az országos adó sem adó, hanem az ország szükségeire megkivántató költség. Mindkét adóra egyformán szükség van, ’s mindaz, mit a’ polgárok a’ közszükségek fedezésére forditnak, adó nevet visel; ha p. o. municipalitások nem lennének, akkor az ugynevezett házi adót is a’ középponti kormánynak kellene fedeztetni, ’s minden különbség megszünnék a’ kettő közt. – Előadja ezután a’ franczia „centime additionellek” ’s „facultativek” keletkezését ’s kifejlését, és bebizonyitá, hogy azok meghatározásába a’ középponti kormánynak befolyása van; kimutatja a’ franczia rendszer ’s miénk közti különbséget, és hogy az ide nem alkalmazható, valamint az éjszakamerikai szabad státusoké sem, mellyek független souverain státusok levén, megyéinkhez nem hasonlithatók, ’s egészen más viszonyban állanak az egyesület csak bizonyos tárgyakra szorított kormányával, mellyeken túl ez felügyelését ki nem terjeszti, mint a’ mi megyéink a’ középponti kormány irányában, mellynek hatósága ’s felügyelése minden tárgyakra kiterjed; ezen viszony megkivánja, hogy a’ municipalis élet a’ kormánynyal megegyeztettessék, különben nem lehet kormányozni. – Épen sajátságos municipalis életünk teszi szükségessé, hogy a’ felügyelés is sajátságos legyen, ’s az országgyülés által gyakoroltassék. Francziaországban kormány fedezi a’ közszükségeket, ott tehát a’ közvetlen felügyelés is a’ kormányt illeti; nálunk a’ közigazgatási költségek nem az országos pénztárból folynak, hanem a’ municipiumok által fedeztetnek, ’s e’ saját helyzetben a’ törvényhozás felügyelése szükséges. Felügyelés nélkül az adó kivetése nem maradhat, ez axioma, ’s ezen felügyelés által a’ municipalitás nem szenved; a’ kérdés csak az: valjon e’ felügyelés a’ kormánynál legyen e, vagy az országgyülésnél? – ’S ha a’ felügyelési jog olly tiszta ’s meghatározott volna, mint kétszer kettő négy: akkor nem félne a’ kormánynak felügyelésétől, mert tudná, mit ad annak kezébe; de midőn tapasztalja, hogy a’ felügyelési jog ürügye alatt ollyan avatkozások történtek, mellyek annak fogalmából, ’s a’ Harm. Törv. III. R. 2-ikból épen nem következhetnek, p. o. törvényes megyei szabályoknak végrehajtás előtti felterjesztése kivántatik előleges megerősités végett, törvényes itéletek az 1836: 14, ’s a’ csődületi törvény ellenére megsemmisíttetnek, sőt reformáltatnak ’stb. a’ felügyelést a’ helyt. tanács kezébe nem adhatja. – Azon argumentuma S–nak, hogy, mig olly országok, hol országgyülés veti ki az adót, el vannak adósodva, mi nekünk magyarokúl nincs adóságunk, azt teszi más szóval, hogy a’ kamarák nem jól kezelik az adókivetést, ’s azt jobb más valakire bízni. De azon nemzetek eladósodásának más okai vannak, p. o. a’ franczia státusadóság alapját a’ restauratio milliárdja vetette meg; mi ellenben nemis tudjuk még, hanyadán vagyunk; mert adóság-elvállalást nem kivántak tőlünk ekkorig, ’stb.
Azon megyei követ, ki most már másodszor szólalt fel ’s pedig igen nagy hatással, a’ szerkezet védelmére: először osztályozá a’ korlátlan adókivetés védelmezőit; némellyek azok közül tisztán szabadsági ’s democratiai elvekből indulnak ki, ’s ha eszméjök kivihetőségéhez legkisebb remény lehetne, örömest hozzájok társulna; mások vívnak ugyan a’ municipalitas függetlensége mellett, de ugyanők voltak azok, kik a’ polgári qualificatiókat meg akarták szorítani; ezek tehát, ugy látszik, liberalismus leple alatt korlátozást ’s helytartósági befolyást kivánnak. Ha a’ szavazat oda vezet, hogy nyiltan kimondassék, mikint a’ helytartóság nem ugy mint ekkorig, hanem csak utólagosan nézhet a’ városok adóügyébe, ugy kezet fog a’ szerkezet ellenzőivel; de ha ez ki nem mondatik, ugy az országgyülés felügyelését kivánja. – Az adónak azon theoriáját, mellyet S– követe felállitott, hogy t. i. a’ házi adó nem adó, csak ollyannak tartja, mintha valaki azt mondaná, hogy két különböző szinű bor közül az egyik, a’ fehér, nem bor, hanem szőlőnek megszürt ’s megforrott leve, holott ugyanezen definitio illik a’ másik veresre is. A’ kétféle adó ugy hasonlit egymáshoz mint tojás a’ tojáshoz. – A’ municipalitások joga semmit sem veszt azáltal, ha a’ kérdéses ügy országgyülésre vitetik, mert az országgyülés is municipiumok képviselőiből áll, de ellenkezőleg áll a’ dolog, ha a’ felügyelés a’ helyt. tanácsra – mellynek működését nem épen a’ legkedvezőbb szinekkel festé – fognak bizatni. – A’ gravamenek utja ugy is fenmarad, mondják az ellenvéleményüek. de erre „difficile est satyram non scribere.” Ezek a’ gravamenek egy egészen saját és különös magyar faj, egy különös és páratlan neme a’ törvényhozás gyengesége pótlásának; vannak három száz esztendős sérelmek, vannak épen a’ sérelmeknek osztályzatai is, előlegesek ’s nem előlegesek. De ez valóban nem azon ut, mellyre valamit bizni lehet. – Arra nézve, mit S– követe adósságtalan létünkről mondott, kimondja szóló, hogy nagyon tart, miszerint az ausztriai statusadósságokat mi is fizetendjük ’stb. – Egyébiránt nincs mit örülni azon, hogy e’ nemzetnek adóssága nincs, mert azért egyénileg annyira el van adósodva és süllyedve, főleg a’ földbirtokos osztály, hogy ezt tudni rémület. Adóságtalan nemezti létünkkel tehát ne kecsegtessük magunkat, hanem siessünk inkább kilépni ez állapotból; csináljon az ország adósságokat, mit kikerülni nem lehet, mert a’ melly népnek adósága nincs, annak szegénységén kivül semmije sincs. – Két kérdés által akarja a’ tárgyat eldöntetni: 1) kivánják e a’ RR., hogy a’ városok a’ magok házi adóját, minden korlát nélkül, kivethessék? 2) ha ezen kérdésre „nem”-mel felelnek, akkor következik a’ kérdés: valljon az országgyülés, vagy a’ helytartóság alá akarják e vetni az adóügyet?
Kimerítve lévén ezek, és sok egyéb, itt hely szüke miatt fel nem hozható nyilatkozások által a’ szőnyegen forgó tárgy, a’ többség szavazást sürgetett. Némellyek ismét ragaszkodtak a’ feljegyzett szólási rendhez, ’s nem akartak elállni a’ szótól. Nagy zaj és rendetlenség közt, melly közben némellyek érdemileg, mások ismét a’ kitüzendő kérdésre nézve nyilatkoztak, sok küzdés után, mellyből az elnökség vádolása sem hiányzott, végre szóhoz jutott egy megyei követ a’ szerkezet ellenzői közül, ’s még egyszer nagy hévvel kelt ki, először a’ szavazásnak hajtása ’s erőtetése ellen, mellynek épen akkor nem lehet helye, midőn elvrokonok közt van vélemény-különbség; azután az országgyülési felügyelés ellen, mellyet a’ szabadságra nézve veszélyesnek tart. Ő véleményét semmi tekintélynek nem rendeli alá; ’s kimondja, hogy ha a’ kormánynak rosz szándéka van, akkor neki nem kell más, mint hogy a’ szerkezet elfogadtassék. Emlékezteti a’ RR-ket Burkere, ki ellen, midőn 1775ben 13 engesztelő pontjait előterjeszté, egész angol alsóház feltámadt, ’s pedig a’ következés megmutatta, hogy igaza volt. Ő ugyan nem Burke, de ezen tábla sem angol alsóház. – Ha ezen tábla angol alsóház vagy franczia kamara volna, melly kizárólag bir adó kivetési joggal, ugy hogy abba a’ felsőház nem avatkozhatik, ugy meg tudná fogni az ellenvéleményt; sőt a’ szerkezetben nem is a’ követtábláról van szó, hanem egész országgyülésről, mellynek elemeit igen jól ismerjük. A’ szerkezet szerint a’ kormány ’s a’ főRR. kezeikbe adatik az egész adóztatás; p. o. egy megye megajánl 100 ezer forintot házi szükségeire, ezt egy gazdag főrendi, ki a’ megyében csak annyi szóval bir, mint a’ legszegényebb nemes, ellenzi, de kevesebbségben marad; azonban most az országgyülésen annyi szóval birván, mint egy egész municipium, megbuktatja a’ budgetet. Igy a’ municipalis hatóság meg van semmisitve, ’s minden egyes mágnás megnyirbálhatja a’ budgeteket a’ legtisztább törvényszerüség örve alatt; igy a’ független municipalitást mi magunk külön hatalom torkába vetjük ’stb.
A’ kérdés körüli hosszasb zajos vita után, végre kérdésül tüzetett ki: „kell e a’ városokat, az adómennyiség meghatározására nézve, valamelly korlátoló hatalomnak alávetni, vagy nem?” – a’ szavazás meglepő eredményét már közöltük. Két szavazat többséggel kimondatott: „a’ korlátlanság,” a’ tábla két szélsőségeinek összeolvadása által. A’ gyülés nagy ingerültségben oszlott fel.
October 29-kén vasárnap szünet.
