SZERBIA.
SZERBIA.
Belgrád, august. 27. A’ fergeteg Vucsics és Petronievics elutaztával – legalább egy perczre – elvonult Szerbia láthatáráról. Átka vagy áldása leend e Szerbiának az emlitett férfiak és a’ nép engedékenysége, ki mondhatná meg? Elég az, az egész nép kedélyét bizonyos mély zsibbadtság, bizonyos kifejezhetlen homályos aggály fogta el, mert némán bár, de mindenki érzi, hogy a’ legközelebb mult idők eseményei és az azokban uralkodott elvek csak előzményei egy isten tudja minő alakban feltünendő jövőnek. A’ porta névszerű uralma is a’ fejedelemségekben már a’ historiai halottak közé tartozik, és Szerbia remegve látja maga előtt a’ vas szűzet, mikint tárja ki éles kaszakarjait, magához szorítani zsákmányát. A’ Sándor fejedelem iránti szeretetbe is most bizonyos bús komolyság vegyül, ámbár a’ lapok mindent elkövetnek, hogy a’ szerb nemzetet a’ berát, Vucsics és Petronievics, Oroszország barátsága, ’s Lieven báró igéretei iránt megnyugtassák. A ’ szerb kormány az ausztriai birodalomban tartózkodó szerbekre nézve aug. 26-kán költ rendeletében azt határozá, hogy miután a’ maj. 19-kéig kitűzött visszatérési határidő lejárt, azok, kik addig hazájokba vissza nem tértek, vagy kik ujolag kiszöknének Szerbiából az ausztriai birodalomba, visszatértökkor minden kifogás nélkül elitélés végett az illető biróságnak átadassanak. Az igazgató tanács e’ rendeletét megyénkint juttatá köztudomásra. – Obrenovics Mihály, Szerbia számüzött fejedelme, aug. 31-kén Pestre érkezett, és az „angol királyné” vendégfogadóban szállt meg. Innen Bécsbe fog utazni atyjához az öreg Miloshoz.
