NAGYBRITANNAI ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNAI ÉS IRLAND.
A’ parliament augustusi munkálatai csekély érdekkel birnak azokra nézve, kik nem angolok. Az alsóház jobbára biztossági üléseket tartott, és az országos segélyezésekkel (subsidiumokkal) foglalkozott, és természetesen mindig a’ toryk valának győztesek. A’ peer urak, minthogy az országos kültségekhez semmi szólójok, ugy szólva csak pro forma üléseket tartottak, ’s ritkán birtak tanácskozásaiknak érdeket adni. A’ nevezetesb tárgyak summázatát csak a’ chronologiai rend tekintetéből sorozzuk elő. A’ felsőháztan aug. 1 jén Ashley lord javaslata, a’ kőszénbányákban dolgozó gyermekek sorsának javitására, harmadszor olvastatott ’s elfogadtatott. Aug. 2-kán Brougham lord külhatalmak rabkereskedését hozá szőnyegre, ’s módokról beszélt annak legczélszerűbb elnyomhatására. Wellington hg fölszólítá nemes és tudós barátját, hogy eszméit törvényjavaslatképen terjeszsze elő, melly esetben a’ kormány pártolását igeri nekie. Innen láthatni, hogy a’ waterlooi hős korán sincs befolyás nélkül a’ kormányra, következőleg, hogy ama’ válasz, mellyet a’ minap némelly műiparos küldöttségeknek adott, miszerint ő lordságának sem hivatala, sem befolyása ő felsége kormányánál, csak amollyan ürügyül használt vastag tory fillentés volt; mert arra, hogy valaki egy törvényjavaslatra a’ kormány pártolását olly bizton megigérhesse, szükségkép befolyással, még pedig nagy befolyással kell birnia a’ kormánynál. – Aug. 4-kén Radnox lord a’ külgabna vámmentes behozatala tágyában tett javaslatának másod olvasása kerülvén szőnyegre, a’ bill szavazat nélkül félrevettetett. – Aug. 6-kán némelly törvényekre kir. megerősités érkezett. – Aug. 8-kán Fortescue lord (Irland főhelytartója a’ whig kormány alatt) valamennyi, a’ rendőrség által juliusban föladott ’s Irlandban előfordult bűntettek és kihágások jegyzékét előterjesztetni kivánta, mi heves vita és kölcsönös recriminatiók után meg is engedteték. A’ praesbyterianus lelkészek által megáldott irlandi vegyesházasságok törvényesitését tárgyazó törv. javaslat is keresztülment. – Aug. 9-kén számos törvényjavaslat ment keresztül szavazat nélkül. A’ külminister egy javaslatot nyujta be, melly által a’ nagy hatalmak közt a’ rabszolgaság ellen kötött szerződvénynek Portugalliát illető része fölfüggesztetik, minthogy a’ lissaboni kormány e’ tárgyban külön alkura lepett Angliával. A’ bill először olvastatott. – Az alsóházi ülések sem valának sokkal érdekesbek. Aug. 2-kán a’ Mexico és Texas közt támadható vagy már kiütött háború hozatván szőnyegre, Peel kijelenté, hogy ámbár két hadihajó angol kikötőkben a’ mexicói kormány számára fölkészíttetett, ő mindazáltal egy angol tisztnek sem engedé meg, hogy a’ vezérletet átvegye, és az angol kormány általában legszigorúbban fogja megtartani a’ neutralitást. – Aug. 3-kán az ujfundlandi alkotmány megszoritását tárgyazó javaslat biztossági ülésben, O’ Connell és Hume urak heves ellenzése után, el lön fogadva. Aug. 5-kén d’ Israeli kérdést tőn: ha hitelesek e ama’ hírek, mellyek szerint az Afghanistánban levő angol hadak rendelést kaptak volna, hogy Afghanistánból visszavonuljanak? Peel e’ kérdésre nem tudott felelni, minthogy az Indiából érkezett sürgönyök felbontására nem volt még idő. E’ kérdést aug. 8-án Palmerston lord is ismétlé; de Peel kitérőleg válaszolt, ’s csak annyit vélt nyilvános kötelességével megférőleg mondhatni, hogy Sudzsa sah halála óta az angol hadak helyzete Afghanistánban megváltozott, és Angliának Lahore ellenébeni viszonya jelenleg megfontolás tárgyaul szolgál az indiai kormánynak. Kandahart folyvást angol sereg őrzi, ’s hihetőleg még Dzsellalabadot is. Egyébiránt a’ minister reméli, hogy a’ ház őt nem faggatandja tovább, hanem bevárja a’ legközelebbi indiai postát. Ugyanez ülésben olvastatott harmadszor az ujfundlandi alkotmány megszoritását tárgyazó javaslat. A’ bukás- és csődtörvény javitását tárgyazó javaslat biztosságilag másodszor ’s aug. 10-kén harmadszor olvastatott. Palmerston kivánságára Peel az éjszakamerikai határkérdés iránti biztossági véleményt előterjeszté. – Aug. 9-kén vegyes tárgyak fordultak elő, ’s csak 10-kén volt az ülés szokottnál élénkebb Palmerston lord t. i. az ülés vége felé inditványt tön: hogy a’ ministerek köteleztessenek minden, ez ülés alatt előterjesztett törvényjavaslatok czímeit, különféle stadiumaik napjaival együtt előterjeszteni. Ez inditvány azonban csak ürügy vala, mellyet a’ lord arra használt, hogy a’ tory kormány politicáját élesen megbirálhassa. Peel felelete hasonlag éles volt; ha idő és hely engedi, e’ sok tekintetben érdekes ülésre vissza fogunk térni. – Aug. 12-kén a’ parliament Victoria királyné által személyesen bezáratott. A’ trónbeszéd röviden a’ lefolyt parliamenti ülés munkálataira vonatkozott. A’ tory kormány jól eldicsérteté financialis és kereskedési rendszabályait, és a’ sinlő nép vigasztalásaul az aratási reményekről és a’ közinség enyhültéről csúsztata be néhány szépen hangzó phrasist, mi azonban legkevesbbé sem enyhíti az éhezők kínjait; végül felszólittatnak a’ tagok, hogy példájokkal serkentsék a’ népet a’ jó rend megtartására és a’ törvények iránti engedelmességre ’stb.
A’ parliament eloszolt, és a’ dús reményekkel ’s Peel részéről hallatlan népszerüséggel kezdett ülésnek legfőbb eredménye a’ jövedelmi adó. Gyönyörű jótétemény! Egy jövedelmi adó, melly – mint Saturnus kigyója – önfarkát marja, saját élete forrásait apasztja ki! Hogy a’ tisztán jövedelmi adó, melly sem birtokot, sem a’ munkabecs és a’ termékek értéke közötti aránytalanságot nem veszi tekintetbe, melly a’ műiparosnak fáradalmas erőmegfeszítéssel szerzett 150 fontnyi jövedelmét épen ugy, sőt százszorta inkább terheli, mint a’ nagy birtokosét, ki – akár whist-asztalánál üljön, akár rókákat kergessen, akár valamelly lóversenyen mulasson – gond és fáradozás nélkül huzza be azon ezreket, mellyeket haszonbérlőjének véres verítékéből csikart, következőleg, hogy a’ jövedelmi adó – ha foganatba fog vétetni – épen a’ műipart sujtandja legérzékenyebben, ’s azon osztályt, melly napi munkája után él, ’s mellynek nincs módja különben is sanyarú életében magától kéjelmeket megtagadni, miket nem élvez, ’s mik csak egy boldogabb emberfaj előjogaihoz látszanak tartozni. Igaz ugyan, hogy a’ 150 fontnál kisebb jövedelemmel birók fölmentettek az adózás terhe alól; de lássuk, van e oka a’ szegényebb sorsúnak, jelesül a’ kézmüves osztálynak, e’ kiváltságon nagyon örülni? Az adó ellen kétségkivül Angliában is, mint mindenütt, a’ földbirtokos aristocratia berzenkedik leginkább; láttuk Buckingham herczeget a’ ministeriumból kilépni, csak azért, mert Peel tervében nem egyezett meg; láttuk az alsó- mint a’ felsőházban a’ whig és tory aristocratákat felzúdulni a’ jövedelmi adó ellen. Ez igen természetes. A’ képesség, valamelly értéket megbecsülni tudni, mindig amaz erő- és munkamennyiségtől függ, mellyet valaki értékesitett. Ugyde az oligarchának semmibe sem kerülnek ezrei; haszonbérlője őt saját kastélyában keresi meg, ugy hogy még a’ beszedés fáradságától is meg van kimélve. Ő pénzének értékét csak amaz élvezetek szerint itéli és itélheti meg, mellyekre nekie a’ pénz módot nyujt. – Most már jön egy jövedelmi adó; ugyde ő a’ fizetés eszméjevel soha meg nem barátkozhatván, ha már csakugyan mégis bevonatik a’ fizetésbe, könnyen lemondhat némi fényüzési czikkekről, vagy ha nagy sybarita, haszonbérlőitől kiván többet, vagy termékeinek, különösen gabnájanak árát emeli föl, mit Peel változékony scalája nem gátolhat, mert a’ vám minimuma mellett is bajos lesz – bármi drágaság legyen Angliában ’s olcsóság másutt – bevinni. A’ veszteség itt kétségkivül a’ műiparos osztályra hárul, a’ birtokos osztály pedig ismét és ismét elmondhatja magáról: „Beati possidentes!” Ellenben a’ kézműves kétszer viseli az adózás terhét, mert a’ status – mikint már megjegyeztetett – nem a’ munkát és erőt veszi arányul, hanem pusztán és egyszerülelt a’ jövedelmet, ’s megveszi adóját rajta, mig a’ termesztő is a’ kézművesnél keres kártalanitást fizetett adójáért. A’ proletarius végre, ki magának semmit, ’s mindent csak másnak teremt, kinek tőkéje – t. i. két keze – szűk kamatot nyujt, ’s kinek mégis fogyasztania kell, az egész contót szokta megfizetni. Oh igen! a’ proletarius is megfizeti a’ maga adóját, azon különbséggel, hogy ő ott is fizet, hol jövedelme nincsen; ő az adót nemcsak keserű munka után megtakart filléreivel, hanem nélkülözéseivel, könyeivel, roppant inségével is megfizeti, ’s a’ tory kormány mégis fenhangon hirdeti, hogy a’ szegény fölmentetett az adó alól, hogy azt nem veszi meg rajta harmadszor is, mit már két ízben megfizettetett vele. Ki kételkedhetik még, hogy illy adó, melly a’ henyén gyüjtött ’s munkával szerzett jövedelem közt nem teszen különbséget, egyenesen a’ műipart, a’ munkát nyomja, mig a’ földesurakat legyezgeti? – Hátha meg az adónak e’ nemével járó faggatás jön majd napirendre, mellyet Russell lord megjövendölt, ’s mellyet épen az aristocratia fog legkevesbbé türhetni! – Most már jön a’ vámjegyzékbill, melly némi kedvezéseket nyujt ugyan, de már megjelenése után mindjárt hibásnak találtatott, ’s mellyen, ha gyakorlatba véteti, még sok javítanivaló fog találtatni. És igy tovább, ha az egész parliamenti tusán végigmegyünk, nem találunk egyebet nyomorú foltozásoknál, és csak egyetlenegy gyökeres javitást, egyetlenegy orvosszert sem a’ roppant népinség közepette! – Csak két positiv nyereséget birt mindeddig a’ torykormány kivíni: a’ hajómotozási szerződvényt és a’ portával kötött kereskedési szerződvény végrehajtását Aegyptusban, noha ezeknek előzményei már a’ whig kormány ’s jelesül Napier Károly és Waghorn urak által valának megtéve. De e’ hasznokat, bármi eredményeket nyujtsanak is Angliának tengeri suprematiájára és indiávali közlekedésére nézve, tökéletesen fölérik az afghanistani véres és költséges események, a’ czéltalan ’s hihetőleg végét soha nem érendő chinai – nem háború, hanem embermészárlás, a’ belga-franczia kereskedési kötés, az amerikai viszályok, mellyek elintézése Ashburton lordnak nem látszik sikerülni és az anticornlaw-leagne, melly minapi eloszlásakor kijelenté, hogy mindaddig nem szünendik meg a’ közvéleményt a’ gyülöletes gabnatörvények ellen fölizgatni, mig azok el nem fognak törlesztetni. Bizonyára herculesi vállakkal kellene Peelnek birnia, ha ennyi gondot ’s mi még több – ennyi felelőséget sokáig el tudna vagy akarna birni. – Illy körülmények közt oszlik el a’ törvényhozás, midőn a’ közinség már annyira hágott, hogy 100,000 éhhalállal küzdő ember csavarog szét a’ gyár- és bányakerületekben, jelesül Manchesterben és környékén e’ napokban igen komoly kicsapongások történtek. 5000-nél számosb csapat dühöngött szerteszét munkabér-leszállitás következtében; gyárokat, malmokat ’stb. dúla föl, ’s mindenütt szaporítá számát a’ kénytelenségből hozzája csatlakozó munkásokkal. A’ sereg, melly nem sokára a’ 10,000-et is meghaladá, vérontás és 14 személy elfogatása után sem csillapult le, ’s csak egy erős lovas csapattal egyesült rendőrségi seregnek sikerült a’ tömeget szétüzni. Ezek pedig csak előzmények. A’ következményeket ki merheti csak egy perczre is megjóslani!?
