Viszonzás.
Viszonzás.
E’ lapok egyik közelebbi számában egy czikket közlöttem Füredről. Név nem volt aláirva, nem volt pedig azért, mivel mindjárt szerkesztői foglalatosságom kezdetén e’ lapok 6-ik számában kijelentettem, hogy nevem szerkesztői minőségben minden lapon olvasható lévén, magában következik, mikint minden eredeti czikk, mellynél más név, vagy jegy nem áll, vagy beküldöttnek nem jeleltetik, vagy nem puszta hiradás, vagy kútfőkre nem hivatkozik, természetesen a’ szerkesztő dolgozata. – A’ következendőkből látandják tisztelt olvasóim, hogy ezen megjegyzést ismételnem nem volt felesleges, nehogy azon czikk roszakaratból névtelennek kereszteltessék. – Már a’ kérdéses czikk iránt négyet kell megjegyeznem; egyik az: hogy minden szót saját tapasztalásom után irván, annak – a’ mennyiben tényt beszélek – minden betűjéről nem csak becsületemmel, hanem – ha szükség volna – százak meg százak bizonyitványával, ’s minden embernek, ki Füreden csak egyszer is volt – ha elég becsületes ember, hogy hazudni nem akar – köztudomásával kezeskedem. Második az: hogy meg vagyok győződve, mikint azon czikk nemcsak nem idegenithet el Füredtől vendégeket, hanem talán még inkább vonzai, a kecses Balalon szemléletére vágyat ösztönözni képes. Harmadik: hogy a’ genre-kép vonásai ollyanok, mellyekről világosan meg van mondva, hogy jóban mint roszban nem Fürednek különös sajátságai, hanem részint socialis viszonyaink természetes következményei, részint minden nagyobb fürdőhelynek szokott erényei, szokott vétkei. Negyedszer végre: hogy az egész czikk nem csak semmi kedvelten indulat bélyegét nem viseli a’ füredi földesuraság ellenében, hanem még apát ur eléggé nem méltányolható szives megelőző vendégszeretetének érdemlett magasztalása mellett, nyilván ki is tétetik, mikint ő Füred javára már sokat tőn, ’s csak az mondatik, hogy annyit még nem tehetett, mint tenni ohajtana. – Ez mind ollyasmi, miről meg vagyok győződve, hogy neheztelést sem a’ tisztes rend akármellyik tagjától, sem különösen országszerte tisztelt apát urtól magára nem vonhat; sőt merem hinni – ellenkezőt. És mégis előáll a’ „Világ”-ban bizonyos – K. I. – és – tagad talán egyetlen egy tényt? – nem, a’ minthogy ezt tenni bajos is volna, mert Füred nem tartozik a’ mysteriumok közé, mikbe csak választottak vannak avatva; czáfol talán egyetlen állitást? nem, sőt többeket holmi szépítgetési kisérletekkel önkényt elismer, másokat maga is megró, – sőt némellyeket még meg is told; – mit tesz tehát? megfelejtkezve mindenről, miről csak a’ legepésebb szilaj féktelen szenvedély képes embert megfelejtkeztetni, azon gyáva, nemtelen rágalommal, ’s gyanusitással áll elő, hogy: 1) én Füredet azért gáncsolám, mert „szerzetesek tulajdona;” 2) mivel ott fáklya világgal némelly urak nem fogadtatnak; ’s végre még 3) kivetközve minden férfiasságból, mellyből férfinak, hacsak porát szaglalta is valaha a’ müveltségnek nő irányában kivetközni soha sem szabad, elég alávaló, illyeket irni: „egy nő, kit sem grófi születés sem más magasbra nem emelt, ’s ki legfölebb hirlapi hasábokban büszkélkedhetik, megvető nagyravágyással bigyeszkedék Füred sétatérein.” – Többre becsüljük magunkat, magunkban az embert és férfiut, mintsem hogy egy illy alávalóság ellenében, – egyebet mondani akarhatnánk, mint csak épen azt, hogy rágalmazó nemtelen, durva alávaloság, – minőt csak olly ember követhet el, kinek életében talán még nem volt egy tett, egy lépés, egy gondolat, melly nemes ösztönből eredett volna. – Ha K. I. nem olly gyáva, mint rágalmazó: ugy hiszszük, megfogja magát nevezni – ’s alávalóságaért helyt állani; ha pedig azon emberek közé tartozik, kik magokat az anonymitás palástja alatt, minden bélyegző epitheton ellen fedve érezik, ha talán azok közé tartozik, kik, pasquillánsok szokása szerint rejtekből szeretik dobálni mérges nyilaikat: ugy ám hordja keblében az alávalóság mardosó szégyen ösztönét. – – De a’ „Világ” szerkesztősége engedje kérdenünk, nem gondolja e lapjának moralitását, lovagiasságát koczkáztatni, ha holmi névtelen sociusoknak, illy alávaló gyanusitásokra helyt enged lapjaiban? –
