Hivatkozás a’ közrészvétre.
Hivatkozás a’ közrészvétre.
Lapjaink 165-ik számában közölteték azon sorsjáték terve, melly a’ Pesten két év óta egyesületi erővel fentartott középponti gyermekkórház javára f. é. nov. 26-kán menend végbe. 6000 ft értékü gyönyörű ezüst asztali készület, 3000 ft értékü ezüst theaedények, 2000 ftot érő kávé-service ’stb. mind olly szép, mind olly becses, hogy akármelly menyasszony hozományának kitünő díszére válnék, és számos egyéb becses nyereségek vannak a’ játékhoz csatolva. Az egy pft áru sorsjegyek az orszégban szerte küldettek, ’a mivel a’ jétékony intézetet fentartó irgalom ekkorig sem volt olly szűkkeblű, hogy emberszeretete tovább nem terjedett volna, mint egy-két város szűk határaig; mivel az intézetben már eddig is az ország különféle megyéiből 232 vidéki betegek gyógyíttattak; a’ mellett a’ kisdedápolás és gyógyítás körüli balitéletek eloszlatása, a’ szegénységnek jobb gyermekgondviselésre képesitése, és azon körülmény, miszerint a’ majdan hazánk különböző részein elszéledendő ifju orvosoknak a’ gyermekgyógyászat körébeni gyakorlatos tanulmányra ’s tapasztalásra megbecsülhetlen alkalmat nyujt; a’ mi már most, miután azon academicus czéhszerű ellenségeskedés, melly mindent, a’ mi körén kívül keletkezik, tekintélyesen sárba tiporni szeretne, csakugyan lecsillapodott, nemcsak itt helyben, hanem távol megyékből ide utazott orvosok által is naponkint növekedő részvéttel használtatik; mivel – mondom – mindez hinni jogosít, hogy ezen intézetnek az isten áldásakintt észrevétlen csatornákon szerteszivárgó jótékonyságában már is az egész ország részesült: az intézetet kormanyzó választottság szabadságot vélt vehetni magának, hogy a’ szétküldött sorjegyeket magoknak a’ törvényhatóságoknak kegyességébe ajanlja. Intézetünk országos a’ szeretetben, tegyétek azt országossá, emberbarátok! nemzeti részvétben is. – Ezen sorsjáték, melly olly szép nyereményekkel is kecsegtet, ha buzgó részvéttel találkozandik, a’ gyermekkórház jövendőjének biztosítását tetemesen elősegítendi. Isten nem adja, hogy azt legyönk kénytelenek tapasztalni, mikint az egy vagy más helyüvé bizodalmasan megküldött sorsjegyek boszankodással dobattak félre, felejtve heverendők az alkalmatlan irományok porai között. Különben az irgalmas érzet nem hiányzik e’ nemzetben, elannyira nem, hogy az irgalom rovására törmérdek henye naplopók a hazudott vagy szándékosan feltartott nyomor külszinével alacsony nyereszkedést üznének, ’s az éhezők szája elől ragadnák el a’ könyörület fillérét, mellyet az érzékeny emberszeretet gyakran tulajdon ajkától fog el, hogy a’ szűkölködőt táplálja. – A’ közönséges alamizsnáknál eléggé vigyazóknak lennünk alig lehet: a’ szív ösztöne kezünket könnyen megvesztegeti, pedig ma mint hajdan igaz, mit Terencz mond, hogy a’ roszul alkalmazott jótétemény rosztétemény (benefacta male collata malefacta sunt). – És a’ philanthropismus nemcsak a’ mindennapi házias alamizsnáknál vétkezhetik, vannak nagyszerű közintézetek, tömérdek áldozatokba kerülők, miknek a’ jótékonyság végeredménye szintugy kétséges.
Párisnak nagyszerű lelenczháza van, ’s ama’ roppant városnak egyharmad része nem törvényes ágyban született volna, hahogy a’ lelenczházba vitt gyermekek 2/3 része ott el nem veszne; 3 közül egy a’ harmadik év előtt bizonynyal meghal; ’s igy a’ roszul szerkezett intézet teszi, mit egyeseknek a’ törvény tilt; tudnillik gyermeket öl. Egyesek vétke a’ statusra esik vissza. – Az illy philanthropismus nyomorú kétnyelvüség. – De az emberszeretet ujabb eszméi között alig van irányban kedélyesebb, czélban nemesebb, sükerben bizonyosabb, mint a’ kisgyermekkórházak, kivált illy országban, mint honunk, hol sokszorosan igaz, hogy emberevő a’ nemzeti gazdagság legfőbb eszköze, ’s mégis a’ gyermekvilág elhanyagolt állapolja miatt a’ halottak fele kis gyermekekből áll, ’s a’ kisdedápolás körüli balitéletek a’ szegénység között olly kinondhatlanul elterjedvék. – Itt hát a’ jótekonyság kettős irányban nyujtja malasztját: bajt orvosol, egyszersmind bajt előz. – Illy czálra nyugodt lélekkel hivatkozunk a’ közrészvétre; az illy jól alkalmazott jótékonyságról nyugton mondhatjuk, hogy a’ földi lét végóráiban midőn becse mindennek elvész, a’ mi emberi, ennek emlékezete még akkor is felderengeti a’ megtörő szem végpillanatát. – Aztán legyen szabad ez ügyben szokásos gyarlóságunkra is számitani. A’ bécsi nagylotteriák sorsjegyeiből évenkint bizonynyal elkel honunkban négyszer annyi sorsjegy három és öt forintjával, mint a’ mennyi itt e’ jótékony czélu sorsjátéknál áruba bocsáttatik egy forintjával. – ’S ez el nem kelne? Igen, igen, kit a’ philanthropismus nem indít, az kérdezze meg magát: nem szeretne e igenigen szép ezüstöt nyerni? ’s a’ dolog bizonyosan menni fog, csak azok, kikhez sorsjegy küldetett, asztal fiókjuk poros zugában ne felejtsék azt. – Ez a’ fődolog.
