Függelék.
Függelék.
Örvendve fogadjuk tisztelt barátunk e’ határozott szinű nyilatkozatát, mellynek leplezetlen férfias őszinteségét – reméljük – még azok is méltányolandják, kik minden szóban, melly a’ tömegek érdekében emelkedik, veres fonalat szeretnek kutatni, ’s találni vélve egész kötéllé sodorgatják. – Tisztelt barátunk lapjaink 137-ik számának vezérczikkére hivatkozik. – Annak tartalma rég felejtve van; és kevesen lesznek, kiket e’ hivatkozás reá birand, hogy oda visszapillantani ne resteljenek: ezért hát nem lesz fölösleges emlékezetbe hoznunk, mikint ott gróf Sztáray Albert ur ismeretes javaslatát taglalók, miszerint a’ nemesség soraiba még censualis qualificatiót is behozni, vagyis szerintünk az aristocratiát hyperaristocratiává alakítani inditványozá, mondván: ne legyen több szava annak, ki többet fizet, hanem a’ ki bizonyos minimumnál kevesebbet fizet, annak egész szava ne legyen. Erre mi nyiltan kimondók: mikint reményünk „kibleh”-je, politicai hitünk főágazata az, hogy alkotmányunk áldásai az egész népre kiterjesztessenek, ’s azért miután a’ censualis qualificatiót nem olyan meggyőződésünk szerint szükségesnek, ha nem az europai statusjogirány szerint kénytelenségnek nem lehet el nem ismerniünk, igen hajlandók vagyunk gr. Sztáray ő mlsga javaslatát elfogadni de az egész népre kiterjesztve, nem a’ nemességet is megszoritólag, ugy, hogy minden ember, ki egy bizonyos számu adót fizet, egy szavazattal bírjon a’ megyegyüléseken, ’s kik kevesebbet fizetnek, ugyanannyi adó után egy-egy képviselőt küldjenek magok helyett. – Ez az, mire Lónyay Gábor barátunk hivatkozik. És ezt emlékezetbe hozva, nem szükség mondanunk, hogy a’ népképviseletre nézve sokszori kijelentéseink szerint vele elvben igenis egyet értünk; valamint ő viszont velünk ezen elv alkalmazására nézve abban egyetért, hogy a’ minek kivitelét jelenleg remélni lehet, az nem egyéb, mint képviseleti rendszerünknek lépcsőnkinti kiegészitése; ’s erre legelső, legközelebb fekvő lépés országgyűlési szavazat tekintetében a’ kir. városok elrendezése, megyékben pedig a’ mezővárosok, ’s kivált szabad községek képviseltetése és a’ honoratiorok szavazatjoga. A’ ki ezeken és a’ hazánkbani szabad kerületek rendezésén tul is tud valami közvetlen lépést a’ népképviseletre nézve holnaptól holnaputántól reméleni, annak kebelderítő optimisticus hitét irigyelni tudnók, de osztani – fájdalom! – magunkat képeseknek nem érezzük. – Mi nem örömest veszitjük a’ körülmények hatalmát, nem a’ gyakorlati valószinűséget szemeink elől; nem szeretjük felejteni, hogy haladásunkban nem áll előttünk egy tabula rasa, mellyen az alphánál lehet kezdeni; hanem vannak formák, mellyek a’ békés haladást föltételezik, vannak alakult meggyökeresedett statusviszonyok, mellyek elméleti tanok ellenében gyakorlati hatalmat üznek. – Ezeket tartók szemeink előtt, ’s az idő üterét tapintók meg, midőn a’ teendők sorozata iránt véleményt adánk. – Az ősiséget ohajtnók eltöröltetni, nem e’ szó miatt „ősiség”, hanem hogy a’ föld szabaddá legyen; mert a’ szabad földön szabad embereket remélünk, kiktől a’ képviseleti jogot nem lehetend majd megtagadni; birhatási jogot szeretnénk adatva látni, hogy a’ szabad emberek száma szaporodjék; osztozni akarnánk a’ házipénztár terheiben, hogy igazságossá kezdjünk lenni, ’s az osztályzatok egybeforrását elősegitsük; itt és mindenütt hitünk „kibleh”-je, mellyel említénk, minden szavunkban szemünk előtt áll. – Ámde Lónyay Gábor barátunk jelen viszonyainkban még a’ háziadó ’s ősiség előleges kérdéseire nézve sem sokat vár; ’s ha erre oka van, ha – a’ mint hiszi – kétkedését a’ közel jövendő igazolandja: ugyan mit várhatnánk ugyanazon körülmények közt népképviseleti kérdésekben? ha tudnillik valaki tul azokon, miket tisztelt barátunk részletekben velünk egyetértve javasol, e’ kérdést egész tisztaságában állitaná fel a’ teendők sorozatában első helyüvé! – Ah! mi jól nagyon is jól, ismerjük, helyzetünk boldogtalan circutusát; gondoljátok: a’ föld nem leszen szabaddá, házi költségeink nem lesznek közösökké népképviselet nélkül? ámde remelhettek népképviseletet kivini, mielőtt amaz előzményeket kivínátok? Mellyik isten fog hát e’ körből kisegíteni? Sajtószabadság a’ haladásnak nélkülözhetlen föltétele, ez régi axioma; de mi tömérdeket kell még haladnunk, mig szabadsajtót remélhetünk? – Előző vizsgálat, legyen az még olly szabad, mázsás súlylyal nehézkedik mindig a’ gondolatra, mint a’ mákonyos álom terhe, csaknem minden kérdés megvitatása félszegen marad, mert egy-két lényeges szempont mindenütt érinthetlen; ez a’ dolog természetében feküszik, ez mindig ’s mindenütt ekkint vala, és leszen mindig; és ismét itt van a’ kör: mellyik isten lesz, ki belőle kisegithetend? – Ennyit megjegyeznünk szükséges vala, nehogy keveset látszassunk akarni, mivelhogy a’ könnyebben kivihetőt akarjuk előbb. Meglátjuk, felfogja e a’ magyar aristocratia a’ szép hivatást, mellynél szebb még aristocratiára nem várt a’ történetek évkönyveiben. Ön sorsa ’s a’ nemzeté még kezében van. – Nemzetünk törvényhozói! minő isteni helyzet az, melly reátok vár, kivált ti reátok, kik függetlenül álltok a’ polgárerény küzdhelyén, nem várva semmit, nem félve senkitől, nem kötve semmi által. – Nektek, oh halandók! kezeitekben halhatatlanok hatalma nyugszik; bölcseségtek, honszerelmetek e’ hon millióinak erkölcsi ’s értelmi előlépését, anyagi jólétét vezérelheti. Isten adja, hogy a’ historiograph kérlelhetlen tollának alkalma legyen nemzeti büszkeség érzetével jegyezni föl, mikint a’ magyar aristocratia elég fölemelkedettséggel birt, kisodorni a’ jólét, jog és szabadság után sovárgó nemzetet azon circulus vitiosus-ból, mellynek bűverejét másutt csak orkánok szakithaták meg.
Még egyet: Lonyay Gábor barátunk ugy, valamint mi, a’ városi polgárelemtől reméli az ipar és kereskeskedés érdekeinek képviseltetését. – Olvassuk, uraim! Szabó Pál urnak mai Értekezőnkben foglalt közlését a’ vasutakról, ’s emlékezzünk azokra, miket e’ tisztelt hazánkfiától már lapjainkban másszor olvasánk, ’s mondjuk meg, nem repes e örömében az ember szíve, midőn egy magyar kereskedőtől illyeket olvas? Nem kimondhatlan veszteség e, hogy az anyagi érdekek mezején, törvényhozásunkban az illy gyakorlatos intelligentia elemeit nélkülözzük? ’s hogy kir. városaink akkint szerkezvék, miszerint illy értelmiségek napfényre vonása helyett, jogtudósokkal ’s bureaucratákkal árasztják el képviselői székeiket?*
Szabó Pál ur, győri fi ‘s jelenleg triesti nagykereskedő, és mi hőn buzog mégis hazafi keble Fiuménkért, mellynek épen Triest hatalmas szerencsés vetélytársa! – Szerk.
Végezetül tisztelt barátunk becses értekezésében a’ szabad városok képviseltetési jogáról tevén említést, meg vagyunk győződve, egyetért velünk abban, hogy a’ szabad községeknek, nem a’ vármegyéktől elválasztva, külön az országgyülésen, hanem a’ vármegyékben illő aránylag képviseltetése kivánatos. Ennek honunkban tömérdek historiai alapja van, mellynek rommaradványát N.-Kőrős és Kecskemét városoknak a’ pesti gyüléseken maiglan fenmaradott – igaz nagyon csekély arányú – képviseltetésökben szemlélhetjük. – Közállományunk oszlopa a’ megyei municipalis szerkezet; ezt nem tanácsos, ezt nem kell gyöngíteni. Mi maradna végre a’ vármegye, ha minden nagyobb mezőváros az országgyülésen külön képviseltetnék? – A’ kir. városok ügyébeni fejtegetésinkben már megmutatók, mikint eddig is az volt szerencsétlenségünk, hogy mihelyest valamelly mezőváros a’ nyomatosság bizonyos fokára vergődött, azonnal kir. várossá lenni iparkodott, ’s megyétől és néptől elválva, magával vitte mind azon nyomatékot, mellyel municipalis szerkezetünkben a’ népelem jogszerü polczra emelését támogathatá. – Aztán mi megvalljuk, egyáltalában nem vagyunk barétai azon 583eszmének, melly a’ képviseleti jogot bizonyos helyekhez köti. A’ kir. városoknál már türnünk kell, de legalább ne szaporitsuk a’ fonák eszme gyakorlatát. Mi hiusitá meg Angliában a’ reform-bill reményeit? semmi más, mint az, hogy egy helytől elvett, más helynek adott, de mindig csak helynek adott ’s nem lélekszámnak képviseletet. Személyekből áll és személyek végett a’ polgári társaság. Joggal más nem birhat, mint csak személy. Mi a’ képviseletnek egyetlenegy biztos okszerű alapját ismerjük, ’s ez a’ személyszám (ám ha máskép nem tetszik censualis qvalificatióval, olly módon, hogy aránylagos részvétből kizárva még a’ legszegényebb legyen, mint lapjaink 137-ik számában mondók). – Isten őrizzen tehát, hogy a’ megyei szerkezetet a’ szabados városok képviseletének külön választásával gyengítenők; vigyük be őket a’ vármegyékbe, még pedig illő aránylagos nyomatékkal, a’ minek – mint már mondók – historiai alapja is van, miszerint a’ megyék szerkezete is velök és általok képviseleti rendszerré alakulhasson. Ezt szükségesnek véltük megjegyezni, nehogy tisztelt barátunk szavai valaki által balra magyaráztathassanak.
