Boszantó dolog, hogy már megyénkben is vannak önfeledkezett papi s világi egyének, kik különböző mesteri fogásokkal lehangolják, s közönbösítik a honvédelemre különben elszánt népünket.
Elég legyen ez aljas önhaszonleső, s népszerűségvadászó emberek közől jelenleg csak Hajnal Ábel, békesvárosi lelkészt megemlíteni, kit láttam, mert jelen voltam, mint akará megyénknek addig egyik legvitézebb őrseregét, a kisfaludai csatánál megfutamodásra bírni, mit, ha a debreczeniek derék tisztjétől agyonlövetéssel nem fenyegettetik, ki is vitt volna.
És hogy ne lenne Békesmegye aggodalomban, midőn olly tisztviselőink találtatnak, kik akár meggondolatlanságból, akár önfejűségből, akár vétkes népszerűségvadászásból helytelen fölmentést mernek adni a honvédelem köz és szent kötelessége alól?
Minap ugyanis azon tudósításra, hogy Lippát a rablók elfoglalták, Békésmegye, mellynek már ajtaján kopogtat a gyülevész rablócsorda, arra szólítá föl a helységeket, hogy összesen mintegy 600 önkénytest küldjenek a vész színhelyére, fölmenti azonban a községhez intézett rendeletében e kötelesség alól Endrőd lakosait, azokat, kik a legközelebbi kiálláskor is napról napra gyáván késvén, rendelt helyökre csak akkor értek, midőn az ellenség már derekasan megveretett, s kik, mielőtt fölváltattak volna, gyalázatos haza szaladásukkal alkalmat szolgáltattak a rablóknak Lippa bevételére.
Fájdalommal kell illyeseket Békesmegye népéről irni, melly különben honunkban a legértelmesebb, vagyonosabb s erősebbek közé számítható, s ha lelkes buzdítói, vezetői, tisztviselői volnának, áldozatokban, vitézségben az elsők között fogna állani.