Pozsony, nov. 24.
Pozsony, nov. 24.
Tegnap Görgei Artur tábornagyunk egy erőszakolt vizsgát tartandó a schloszhofi tábor fölött, parancsot adott Kosztolányi Mór alezredesnek, hogy e végre a dunántúli mozgó önkénytes nemzetőrserege 10 századát, 1 század gyors lövészt, 5 század huszárt és két lovas ágyúüteget vezéreljen.
Korán reggel láttuk kijőni Pozsonyból Görgeit, gr. Lázár tábornok, Guyon ezredés, Pusztelnik és Liptai őrnagyok kiséretében. Hidegkúton elválván a többi csapattól, 2 gyalog századdal, és egy huszár szakaszszal Stomfa felé vágtatott el. Addig Kosztolányi Ujfalunak, és innen balra a Morva vizén átmenő vaspályának kőhídja felé vezérelt bennünket. Egy gyalog csapat állt ezen a hídon, s mint közelebbről kivehettük, torlaszokat készített; két lovas pedig Schloszhof felé vágtatott, hírt vinni közeledésünkről. Mi az említett torlaszok felé tartottunk; legelől Söll százados gyorslövészei, utána egy szakasz huszár, azután a tolnai önkénytes nemzetőrök zászlóalja Mandel Mihály, Tumler Alajos és Bock József századosok vezérlete alatt; következett 1 német 1 honvéd lovas ágyúüteg, kik a vasút melletti parton állíttattak fel, s fedezésekűl a győri, mosonyi, sopronyi és fehérmegyei mintegy 600 önkénytes nemzetőr jött. Az ellenség nem várta be csatározó gyorslövészeinket; ott hagyta torlaszi munkáját. Födözésére láttunk kiballagni egy zászlóalj gyalogságot, egy század lovast, és 1/2 ágyúüteget; melly utóbbi a nagy híd védelmére vonúlván a morva völgyén, újoncz, s elég roszúl tüzelő tüzéreink által megszalasztatott.
Az ellenség erejének és erélyének ekkép történt megszemlélése után, visszavonúlni parancsoltattunk. De ekkor a megszalasztott ágyútelep már vérszemet kapván, egy magyar falun boszúját töltendő, tüzes gránátokat hányt Dévény – Ujfalura. Nem gyult meg más, csak az egykori schwarzgelb műhely, a harminczad és vámház, mintha szolgaságunknak és akkori ittlétük nyomait magok a schwarzgelbek tűzzel vassal akarnák kiirtani, s az egek is javunkra fordítanák ellenségünk gonosz szándékait. De én mégis csak öszszeágyúznám schloszhofi kaszárnyájukat, hogy ott kényelmesen ne nyujtózhassanak.
Seregünkben nincs egyéb kár, csak Pusztelnik őrnagy alatt esett el egy ló, kedves szürkéje. A tolnai 1.2.5.6, századok, reggeli kiállításuk alkalmával fellázadtak; az ellenségre jőni nem akartak; utóbb Schuchmacher hadnagy néhányat öszszeszedvén, utánunk vezette, de a golyó süvöltések hallatára ugy haza iramodtak, hogy Schuchmacher hadnagy uram megint csak sólót csatázna. Megvárjuk, hogy e gyalázatot lemossák magokról! – Kosztolányi Péter.
