Péterfalva (Ugocsamegyében) nov. 18.
Péterfalva (Ugocsamegyében) nov. 18.
Haladunk mi is Ugocsában. Lesz lovas csapatunk, a honvédelmi bizottmány által igért 2 ágyúnk fedezésére; e 60 főre határozott lovas nemzetőrségnek nyeregszerszámmal s fegyverrel fölszerelését bizottmányilag megajánlottuk, s az inditványozó Ráthonyi Károly urat, továbbá Ujhelyi Ferenczet és Maróthi Antalt, tisztekké emelve, a toborzásra fölhatalmaztuk.
Folyó hó 16-kán tartott bizottmányi ülésünkben önkénytes gyalog csapatunk századosának Lator Györgynek jelentéséből a szathmáriakkal egyesűlt nemzetőreinknek a Naszód vidéki oláh lázangókon vett győzelmeit örömmel hallottuk. A megyénkben lakó oláhság, kik hegyeik közt 2–3 hónapban alig látnak egy megyei tisztviselőt, mindeddig nincsenek az alkotmányra felesketve, s aligha van megmagyarázva előttök Magyarország jelen állása, az imperatu gyöngélkedése és a pazsura (kétfejú sas) szárnyai alá bújt zsoldosok gazsága. Pedig uraim! nem elég a bűnöst megbüntetni, hanem a bűnre vezető alkalmat csirájában kellene elfojtani.
Dicséretet érdemelnek azonban megyénk románajkú lakói, kik, jóllehet a szathmármegyei lázadókkal határosak, mind ujonczaikat mind az adót megadák, s magok folyamodtak Egry János megyei elnökhez, hogy a nemzetőrséget köztök felállítván, őket az alkotmányra eskesse föl; mi, fájdalom! egy kényelmes szolgabiró hanyagsága miatt mindeddig nem történt.
Örömmel fogadtunk körünkben mintegy 40 főnyi lengyelcsapatot, kik egy született lengyelnek, ezelőtt Mihálydiban (Szabolcsm.) egy szeszgyár kezelőjének, vezérlete alatt sietének hazánk védelmére s a camarilla bűneinek megboszúlására. A vizszabályozási munkálatok megkezdésére ide küldött 200 horvát rabnak nem igen örűlünk.
