Némelly lapszerkesztőkhez.
Némelly lapszerkesztőkhez.
Lehetetlen, legalább egyszer, hosszú tűrés után, szóba nem hoznunk azon méltánytalan bánást, mellyet irányunkban némelly lapszerkesztő urak régóta tanúsítnak. Ők tudniillik lapunkat minden tartózkodás nélkűl naponként fosztogatják és teljességgel nem ismerik kötelességöknek, a forrást megnevetni, honnan gyakran egész hasábokat átcsempésznek. Van lap, mellynek 12 hasábjából 7–8 hasáb a mi lapunkból szedett zsákmány. Három négy czikket lenyomat egymás után s csak az utósónak végére bigyeszti a kétes K. H. vagy még kétesebb jelentésű K. L. betűket, mit aztán az olvasók nagyobb része nem tud kitalálni: valljon a czikk író neve első betűi-e, vagy mi? Gyakran azonban a K. H. is elmarad, csakhogy az átcsempészett czikk eredetinek lássék. – Még furcsább az, mit egy tekintélyesebb lap egy idő óta gyakorol. Ő t. i. tudósításainkat átdolgozza; kihagy belőlök, vagy hozzájok told, sokszor végűl teszi, mi nálunk elül állott és viszont, vagy közlött tényeinket egy pár phrasissal czifrázza fel s ekként leplezi csempésző szégyenletes meztelenségét, s ámítja a közönséget, mintha eredeti czikkeket közölne. Gyakran német lapokban találkozunk czikkeinkkel, hol nem a mi lapunk van idézve forrásúl, hanem azok valamellyike, kik a nevezett czikkeket tőlünk csempészték. Történt néhányszor, hogy olly czikkünket, melly fáradsággal készített kivonat volt, szóról szóra közlötték más lapok, a nélkűl, hogy eléggé hálásak lettek volna, fáradságunkat lapunk megnevezésével megköszönni. Czikkeink néha annyi gondatlansággal lopatnak át, hogy még sajtóhibáinkat is lenyomva találjuk, sőt, mi még nevetségesebb, idézeteink is utánnyomatnak, midőn lapunk előbbeni számaira hivatkozunk.
A pénzügyminister több nyomtatott ívre terjedő adótervének kivonatát, melly munka egyik dolgozó társunknak nem kis fáradságába kerűlt, csaknem valamennyi belföldi lap közlötte, minden idézeteinkkel és sajtóhibáinkkal, a nélkűl, hogy lapunk megneveztetett volna. Legközelebb az Alf. Hirl. 42. számában egy Comóból irt és tőlünk átvett eredeti levél alatt olvastuk, hogy az a Nemzetiből van véve. Igaz, hogy a Nemzeti is közlötte, de az Alf. Hirlap szerkesztője ugyanazt egy nappal előbb már olvashatta a mi lapunkban. E tévedését azonban leginkább az mentheti, hogy a Nemzeti e czikk alá is csupán K. H. betűket nyomatott, mit az Alf. Hirl. szerkesztője az iró névbetűjének gondolhatott.
Mi nem vagyunk sem olly fukarok, sem olly irígyek, hogy czikkeink átvételét neheztelnők; ámbár nem látjuk czélszerűnek, nagyobb közönségű lapból kisebb közönségűbe vinni át a czikkeket, mert ez által csaknem ugyanazon embereket kényszeritjük egy dolgot kétszer olvasni. Miattunk tessék közölni czikkeinket, ha a szerkesztő urak jó szolgálatot vélnek tehetni velük olvasóiknak, de azt jogunk van követelni, hogy az átvételnél megneveztessék a forrás, különben az sem egyéb tolvajságnál, és kártételnél. Mi nem tehetünk róla, ha némelly uraknak vagy restek vagy nincsenek tudósítóik. Szerezzenek magoknak, és lesznek! Mi ha csak három sornyit közlünk is más lapból, azonnal megnevezzük a forrást; mások ellenben egész czikkek átvételénél sem viseltetnek irántunk hasonló loyalitással.
Ezen régóta gyakorlott, méltánytalan, igazságtalan s épen nem szép eljárás következtében ezennel egész illedelemmel felszólitjuk mind azon lapszerkesztőket, kiket illet, mert van egy kettő, például: a Közlöny, Márczius 15-ke, stb. kik ellen e részben semmi panaszunk –, hogy ha mit átvesznek tőlünk, idézzék lapunkat, és világosan, nem ámítva senkit, azaz: tegyék utána e néhány betűt Koss. Hirl. mert a K. H. és K. L-el épen nem vagyunk kielégítve, minthogy amaz első betűk Kolosvári Hiradót is jelenthetnek, emez utóbbiak pedig semmi jelentésűek, mert lapunk czimének épen nem kezdő betűi, s mert valóságos mystificatióra számítvák. Megkivánjuk továbbá, hogy átdolgozott czikkeknél megneveztessék lapunk. Ezen föltételek mellett tessék aztán közleni czikkeinket, mi nem teszünk ellene kifogást, sőt ürűlni fogunk, ha társainknak minél több alkalmat adhatunk érdekes tudósítások közlésére: ellenkező esetre azonban, ha valamelly lap ezentúl idézés nélkűl csempészi át czikkeinket, azt mint irodalmi tolvajt fogjuk bemutatni a közönségnek, mindannyiszor, a hányszor illyesmit tenni nem átalland. Hadd ismerkedjék meg az olvasó azon urakkal, kik más fáradságának gyümölcsét akarják egész kényelemmel aratni.
