Árvából.
Árvából.
– Árvából a Nemzetinek egy lelkész az ottani jó szellemről egy igen érdekes levelet ír, mellyből a következőket tartottuk érdemesnek kivonni: A tábori életet az árvaiak is megízlelték; mert november elején azon hír szárnyalt, hogy Gallicziából Hammerstein szándékozik arra keresztűlvonúlni. A főispán, ki a vésztelyes körűlmények közt folytonosan a megyében időzik, jókor mentette a szükséges intézkedéseket Hammerstein fogadására. Liptó- és Zólyommegyék segélyadásra szólíttattak, a megyei nemzetőrség mozgóvá tétetett, s a námesztói járásban népfölkelés rendeztetett. Az ellenség azonban Lemberg bombáztatása után visszavonúlván, a námesztói tábor is eloszlott.
A kiállított újonczok közé sok gallicziai avatta be magát. Eddig még Nagyfaluban időznek. Árva a kiállítandó számon felűl 112 újonczot ad. A felszerelés még teljesen nincs bevégezve, de nem sokára az is meglesz.
A nép szelleme igen jó, a szabadság ügye iránt rokonszenvvel viseltetik, mit több megyebeli derék hazafinak, a főispánnak és a tetszéssel olvasott néplapnak köszönhetni. Jól tudja a nép azon vért fagylaló eseményeket, mellyeknek a dynastia oka. A papok sem késnek a népet fölvilágosítani, szóval, ha az mindenhol olly megvetéssel nyilatkozik a camarilla fertelmes tettei iránt, úgy a jövő tavaszszal a verebek is csiripolni fogják a Habsburgház trónjának vesztét. Itt nem volna tanácsos, a királyért valami ájtatosságot tartani, mint hajdan, hanem a szabadságharczban elhullott bécsiekért szivesen imádkoznak. A levélíró is gyászoló isteni tiszteletet tartott e hősökért nov. 20-kán. És ekkor a bécsi események után elmondá: „Illy sorsban ti is részesűlhettek, ha egyetértés nem fog köztetek uralkodni; mert a királyi család a ti nyakatokat is, miként a bécsiekét, rabigába akarja hajtani, s titeket is barmokká akar alacsonyítani.” A beszédet átalános megindúlás és zokogás követte.
