FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Egy szobrász, Dosnai Károly, előfizetést hirdet Kossuth Lajos 2 láb magasságú állószobrára. A gypsz-mintát, melly a radical körben van felállítva, láttuk; és igy bátran kimondhatjuk, mikép a születendő szobornak legjobb lesz világot sem látnia. Azon idétlen állás, mellybe Kossuth itt öntve van, a testrészek kirívó aránytalansága, a nem talált arcz, szóval: az egész öntvény minden inkább, mint művészi, s képezhet akárkit, csak Kossuthot nem. Ugy, hogy azon 10 kros mellkép, mit az olaszok az utczákon árúlnak, sokkal derekabb mű, mint e 8 pftos szobor volna. x -x Buda város egy választmányt bízott meg, hogy az a lakosságot járja be, s a hon oltárára szánt ajánlatokat tőlük szedje össze. A választmány a múlt heti közgyűlésre adá be jelentését, melly szerint kiküldetésének eredménye 10,222 ft 45 kr lett. Meg kell jegyeznünk, miszerint e szép összeg azon 50,000 pfton fölűl van, mit a város saját pénztárából igért. Elég sajnos, hogy csupán igért.
– Furcsa kis jelenet adta magát elő a minap a József-kaszárnyában. Farkas ur, a katonai öltönyök készíttetésénél felügyelő, a többek közt egy zsidóasszonynak is adott ki bizonyos számú egyenruhát varrás végett. Midőn készen voltak, haza vitte őket Mózes leánya, de a felügyelő ur hibásaknak találván, nyakába vetette. Erre az asszony el kezdett hatalmas hangon zúgolódni, hogy most nem fogadtatnak el tőle a ruhák, pedig csak olly becsületesen el vannak készítve, mint máskor. Az igaz, hogy akkor 10 pftot nyomott Farkas ur markába, de hiszen mindig csak nem teheti ezt, mert úgy neki sem marad semmi profitja. Már ez aztán olly világos beszéd, hogy commentár sem kell hozzá.
– Azon szabók közől, kik a József-kaszárnyában dolgoznak, néhányat a múlt hét utóján Ó-Budára vittek. A mint beállanak a kimutatott szobába, meglátja közűlök egy lengyel születésű, Jerschikovszki, hogy sárgafekete zsabrákokat akarnak velök varratni; s fölkiált, hogy ő ugyan egy tőszúrást sem tesz a schwarzgelb posztón; utána ismételték többen: „én sem, én sem,” s visszajöttek ismét a József-kaszárnyába, hol honvéd-ruhákat készítenek. – Ugyan kik számára kell még most is az a schwarzgelb zsabrák? ...
– A lánczhid-építési igazgatóság Budát is felszólította, hogy mivel a hid már a jövő évi martius végére készen akar lenni, gondoskodjék a hozzá vezető út fölemelése és kiköveztetéséről. De biz a budaiak megizenték, miszerint követ adnak ugyan az út elkészíthetéséhez, hanem tessék az igazgatóságnak magának megcsináltatni.
– A Török János által szerkesztett „Magyar Gazda” mintegy két hónap előtt megszűnt. És igy a státusgazdaság, – eme nem csak legfontosabb tényezője, de mondhatnám, alapja az állodalmi életnek, – jelenleg nincs képviselve irodalmunkban. A nevezetes hézag azonban nem sokára be lesz töltve. Az ipar- és kereskedelmi ministeriumnál földmivelési osztálytitoknok Korizmics László ur szerkesztése alatt, új év kezdetén egy „Gazdasági lapok” czimű folyóirat indúland meg. Tehát a forrás, mellyből a státus jóllétének irányadó folyama buzogni fog, épen az, melly e tekintetben az ország boldogságára működni igazgatásilag is hívatva van: t. i. a földmivelési ministerium; a magyar gazdaközönség előtt ismeretes nevű szerkesztő pedig szinte azon egyén, kinek eddigi munkálatai méltán följogosítnak bennünket, tőle e pályán sokat várni. – Szathmári K.
