A DEMOCRATIA JÖVŐJE.
A DEMOCRATIA JÖVŐJE.
Naponként közelebb vonatik a világ-egyetem a democratiához. A különböző nemzetiségi mozgalmaknak önállóság s szabadság irányzatuk, s ha bár a czél kivívhatására monarchiai vagy dynastiai firmákhoz folyamodnak is, kába, ki át nem látja, hogy e köpenynyél csak addig takaróznak, mig a zápor tart, s a legelső alkalommal eldobják, mihelyt szerét tehetik.
Szabadság s önállóság democratiai alap nélkűl teljes biztossággal fen nem állhat.
Egyelőre a nép az institutiók democratizálásával megelégszik, de a midőn tapasztalja, hogy felülről az ármány s jól fel nem fogott érdek az ellenirányt követik, szükségkép átmegy a névszerinti democratiára.
Hazánkban is kell, hogy leomoljanak azon aristocratiai institutiók, mellyeket a hierarchia és monarchia barátai találtak fel, a népfelség meggyilkolására, s az örökös egyenetlenség fentartására.
El kell enyészni azon nevelési rendszernek, melly a democratia ellen balitéleteket oltott belénk, s melly ugyanazonosítani akarta a népfenséget a vérpaddal, melly által a jobb érzelműek is kénytelenek voltak meggyőződésöket eltitkolva az arany borjúnak, a nép királyokbani hitének hódolni, s ha bár az igazság elhallgatásával is, kötelességöknek tartották az alvó oroszlánt föl nem költeni.
De közel látom az időt, mellynek bekövetkezni kell, mert az absolutisticus és aristocraticus kormányok akaratjukon kivűl a democratia malmára dolgoznak.
Mert a nép békét óhajt, igazi tartós béke pedig és szeretet a népfajok között, csak democratiai alapon érethetik el. A democraticus államnak nincs oka mesterséges fogásokkal fentartani az azok között választófalúl szolgáló érdekeket.
Azért azt mondom, hogy az austriai tartományok, és Magyarország között csak azon esetben lehet tartós és tökéletes egyetértésre számítani, ha a kormányformák democratizáltatnak.
Mert akkor az internationalis kérdések alapjáúl a józan észt, szeretetet és igazságot lehet venni, egy nemzet sem hivatkozhatik kiváltságra, nagyobb teherre. Az austriai nép igazságot fog abban találni, ha a gyáriparra egyenlő törvények mellett, nekünk is nyittatik tér; viszont a magyar nem fog bánkódni azon, ha némelly eddig Austriában nem termesztett czikkeket előállíttatni lát.
Mert a vidékek előnyei senkit sem sérthetnek; hanem ha az előnyöket más vidék rovására erőtetve teszik a kormányok, és különösen dynasticus érdekben, az borzasztó. A mi viszonyunk az austriaihoz épen ez: némelly vidéket erővel gyárvidékké alakítottak, más részben pedig a termelést nyomták.
Lehet-e tehát csodálkozni, ha az austriai nép a magyarban ellenségét látta, midőn azt hitették el vele, hogy a magyarnak adandó engedmények és nagyobb szabadság az ő érdekét sértik.
Csak emlékezzünk vissza azon időre, mellyben az önérdek parancsolta védegylet alakítására kényszerítettünk, minő bő víz volt ez a népek közötti gyűlölség és egyenetlenség malmára, mennyire kizsákmányoltatott ez az irányunkban létező rokonszenv lehangolására.
Lehet-e képzelni, hogy a dynastia talajai, már nevelési rendszeröknél fogva is e részben követett rendszeröktől elálljanak.
Illy körülmények között, ha tartós békét akarunk, más alternativa nincs, mint vagy dynastia s a szomszéd népek közötti egyenetlenség, vagy democratia és minden népek közötti béke és szeretet.
És ez már azon pont, mi a népeket gondolkozókká teszi, s ha egyszer a nép eszmélni, jogairól, önérdekéről elmélkedni kezd, átláthatja, hogy az austriai monarchiának nem lehet más jövendője, mint vagy feloszlás, vagy az, hogy democratiai formát és alapot vevén fel, s védő szövetségre lépvén, a népek az internationalis kérdéseket az igazság alapján intézzék el.
E nélkül hiában lesz az összes nép-congressus, a sátán az önérdek leple alatt a tanácskozásoknál jelen leend, s a tartós béke nézetem szerint csak chimaera, melly miatt a szabadság is a népek között élesztett különböző érdekek miatti gyűlölségnél fogva soha tökéletesen biztosítva nem leend.
És már a fenébbi okokat, ha egyebet nem veszünk is tekintetbe, olly erősöknek hiszem, hogy önérdeke miatt is álladalmunknak s vele a világ-egyetemnek napról napra közelebb kell vonatni a democratiához, melly, ha szintén eleinte nagy rázkódásokat szülend is, de elvégre a nevelés által, s az igazság fáklyája mellett, hamarább, mint kinnők, áldássá válik, s a világ békéjét, ha bár óriási birtokok lepnének is szövetségbe, minden mesterségesen alkotott egyensúlyozás nélkül is, tökéletesen biztosítandja. – Szöllősi Balázs.
