Vay Miklós kir. biztos proclamatiója Erdély lakosaihoz.
Vay Miklós kir. biztos proclamatiója Erdély lakosaihoz.
Hazánk felett a vész mindinkább tornyosúl, sőt egy alávaló eljárás, ármány és árulás azt végveszélylyel is fenyegetik. Ezelőtt pár hónapokkal Naszódon alezredes Urbán kezdette meg gyalázatos tervét azon ürügy alatt, hogy a hozzá önkényt folyamodott népet az uralkodó felség hivségére esketvén fel, békére s engedelmességre inté a hozzá ezerenként tóduló falvak lakosait. Én és a kir. kormányszék sejtve a rosz czélzatot, nem egyszer szólottunk hathatósan fel ez eljárása ellen Urbán alezredesnek a szebeni főhadvezérség előtt, ki mindannyiszor megigérte, hogy őt rendre utasítandja, s e mellett ünnepélyesen és ismételve fogadta, hogy a hazában a rendet és csendet minden árun fen fogja tartani. Ünnepélyes igéretét be nem váltotta, mert elébb is már tekintetbe nem véve többszöri felszólításaimat, rendeleteimet, megfosztva a magyar földet csaknem minden katonaságtól, minden nagyobbszerű ótalomtól, alattomban maga gyúlasztotta a polgárháborút. Majd főhadiparancsnok b. Puchrer Antal, ki hivatalos átírásánál fogva f. hó 9-kén azt nyilatkoztatta ki, hogy gyengélkedő egészsége miatt a kormányt nem vihetvén, azt letette, f. hó 18-kán magát minden törvények fölébe emelve, az ő felsége nevében (mellyre felhatalmazást előmutatni nem képes) az én és a kir. kormányszék hathatós óvakodásaink és ellenmondásaink daczára, a polgári és katonai hatalom átvételét megkisértvén, erőszakos igazgatását azzal kezdette meg, hogy békes polgárokat csendes lakhelyökből Urbán alezredeshez és Balázsfalvára rabságra hurczoltatni, többeket legyilkoltatni, és Fejérvár városát a várban levő katonaság szemeláttára felgyujtani megengedte, s hogy vészfenyegető ebbeli eljárását sikeresebben folytathassa, idegen országban tanyázott katonaságot kiván felhasználni az élet s vagyon feldulására, a magyar nemzetiség letiprására, ezt maig is a legvészesb helyeken fosztván meg gyakran utolsó segélyétől. Illy megcsalatott és szomorító állásában e hazának, mint felséges fejedelmem ez erdélyi részekben kinevezett királyi biztosa, ezek ótalmára s megmentésére a kegyelmesen reám ruházott hatalomnál s kötelességnél fogva ezennel átalános népfelkelést hirdetek. Keljen fel mindenki; vének és ifjak ragadjanak fegyvert, és seregeljenek tüstint össze a haza védelmére; minden hatóság gyűjtse ekkénti fegyveres erejét az általa meghatározandó helyre késedelem nélkül egybe, hogy egyesülvén azon negyvenezer vitéz székely atyafiakkal, kik már a haza ótalmára Marosvásárhelyről kiindulandók, legyőzhessük azon ellenséget, ki szép igéreteit gyalázatos csalással váltotta be, s kinek nincsen más czélja, mint összerombolni életünket, vagyonunkat, nemzetiségünket, és dicső alkotmányunkat, idegen földdé tenni a századokon át fenálló virágzó Magyarhont. A vitéz székely nemzet tömegestől feláll a haza ótalmára, a Királyhágón túl lakó magyarság testvéreinek védelmére sietni fog. – Tudtúl adom végtére, hogy mind az, ki a haza ellen felkel és lázong, ki ellenségeinkkel kezet fog, mint arra érdemetlen, el fogja veszteni újonan nyert szabadságát, el azon szabad földet, mellyet egy nagylelkű áldozat következésében ingyen kapott, s azon föld jutalmúl fog szolgálni azoknak, kik a haza megmentésére sikeres kezeket nyújtottak.
Mindezekre mint királyi biztos felséges királyom V-ik Ferdinánd és szeretett hazám nevében szólítom fel az erdélyi részek minden lakosait. Kolozsvárt, oct. 23-án, 1848. B. Vay Miklós, királyi biztos.
