Zsolna, oct. 27.
Zsolna, oct. 27.
Ott fogom fel értesítésem fonalát, hol minap vágtam el, és követni fogom Simunich lépteit, kit most már bátran rablófőnöknek nevezhetek, mert emberei épen azon perczben, mellyben írtam, hogy rendet tartanak, a legnagyobb rendetlenséget, és erőszakot követték el Budathinben, Csáky grófné birtokában, a zsolnai magtárban, Hricsó, és főkép Predmir mezővárosokban gyümölcsöt, zabot, szénát, baromfit stb. prédáltak, mit Simunich ő vice-felsége azzal vélt kimenthetni, hogy ő olly míveletlen országba jutott, mellyben pénzért sem kaphat élelmet, nyugtatványait is semmi áron sem akarják elfogadni, ennélfogva emberei requirálni kénytelenek. Városunk polgármesterét Bicsánszky Jánost, és kapitányát Kalina Ignáczot békóval fenyegették, mivel parancsaiknak engedelmeskedni vonakodtak. Erélyes fellépésöket a nemzet hálája kövesse.
24-én Zsolna zöld szántóföldein táborozván, minden erejüket, melly 5600 gyalogság, egy osztály lovasság és két ágyútelep – 8 ágyú és 4 taraczkból áll, – összepontosították, ő kelme Simunich megboszúlni akarván méltatlan fogadtatását, elvonta szemeinktől azon gyönyört, mellyet látásából – véleménye szerint – élvezhettünk volna, és kiséretével útfélen elvonúlt; mégis, ha találkoznék kit személye érdekelhetne, leirom. Ő lehet 60 éves, közép termetű, köpczös, őszhajú, levágott bajuszú hosszú jelentéktelen arczú.
Zsolnán szállásolt cseh gróf Bréda őrnagy lengyel, és többnyire új fegyverrel ellátott legényei elunták a sok reájok erőszakolt sanyarúságot, és többnek szavát birjuk, hogy első töltését tisztjének szánta. Egy tiszt, és egy őrmester előre megsiratták gyermekeiket, mert azon kínos sejtelem gyötri lelköket, hogy azokat többé látni nem fogják.
Tiz magyar tiszt van Simunich táborában, ha a dicsvágy és ki tudja minek ösztöne képes lesz hazafiúi kötelességök érzelmeit lehangolni, átok fejökre!
Néhány igen fel van bőszűlve a magyarok ellen, mondván: veszszen a szabadság, ha a császár békón van; midőn egy lengyel pálczát tör a szabadság fölött, ez megbocsáthatatlan! és ha mindnyájan ollyanok volnának, mondanók, hogy megérdemlik historiai nevezetességű nyomorúlt sorsúkat. A rögtön itélő biróságot hirdető táblákat mindenütt összezúztak, és 40 ezer muszka beütésével fenyegetnek, mi végett mondják, hogy Moltke ezredes ment vele mint futár Pétervárba; ez nálunk hitelt talált, és a lakosokat réműlésbe hozta, a kedélyek megnyugtatására nem ártana a kiszuczai szorost örökkel ellátni. Pionniereik kevesen vannak, bandája nincsen. Nemzetőreinket gyűlölik, jele, hogy félnek tőlök, egy vallomásból értettük: hogy tervök Pozsonyhoz jutni, és hadseregünket hatúlról megrohanni, midőn ezt Jellachich összes erejével megtámadandja, de Pozsonyt aligha látni fogják; alkotmányunkért fellelkesűlt népünk nem engedi ezt; és a mint fájdalommal irom, hogy a kíszuczai nép gyáva, úgy örömmel jelentem, hogy megyénk alsó része barikádokkal gátot vet útja elébe, a hol lehet, és feltartóztatja, mennyire lehet; Trencsinnél kellene az eldöntő ütközetnek lennie, de most midőn e sorokat irom, parancs jött, hogy a hidak mindenütt szedessenek fel; a város zajong, a lelkes selmeczi academicusok ágyúkat töltenek, mert gondolják, hogy retirál vagy felénk, vagy Puchón át Morvaországba.
Tegnap népgyülést tartottunk, a népfelkelés organisaltatik; Csaczán két katonát és orvost elfogtak, mi tizet (katonát) lefegyvereztünk, kik Gallicziából élelmi szereket hozván az övéiknek, visszamenetben voltak.
Milly hideg, és komor arczczal fogadtuk elleneinket, olly lelkesedéssel, roppant éljenzések közt üdvözlöttük tegnap barátainkat, Gyulai ezred egy századát Kardhordó főhadnagy vezénylete alatt, Selmecz városnak derék fiait és polgárait Benyiczky (kor.) országos biztossal, és kaszásokat Léva tájékáról, Justh barsi főispán és Jeszenszky őrnagy alatt, ezek már oroszláni erejök öntudatában tovább vonúltak, 4 ágyú nálunk maradt, minden perczben várjuk a Benyiczky-honvédeket, és Patera csapatját Urvölgyből még 7 ágyúval, és 2000-et meghaladó barsi, honti, s megyénkbeli őrvitézekkel, mi is talán holnap indulunk, ha élek, és isten segít, megírom a győzelem hírét.
Gerometa Jenő bicscsei segédlelkész, ki ál fogások következtében proscribáltatott, köröztetett, és kiről e lapok is – épen Zsolnán létekor – híresztelték: hogy Zágrábban menedékhelyét keresi, Bicscsén alkotmányunk szellemében erélylyel működik, a ministerium felmentette őt a hozott ítélettől, de ezt tudtára a közönségnek nem adta, nem csoda tehát, hogy öcscsét minap helyette elfogtak és 8 napig Aranyos-Maróthon letartóztatták, illy kellemetlenségeknek két három szóval lehetne elejét venni. – Truka József.
