Szeged, oct. 19.
Szeged, oct. 19.
– Rozsa Sándor, vidékünkbeli híres rabló főnök – kinek táborbamenését Gombási úr régebben e lapok egyik számában a szegediek becsülete megsértésének vette, a kegyelmet mint mi vártuk és kivántuk, csakugyan megnyerte s ez a nép előtt tegnap téteték közzé, melly időben Ruzsa Sándor már maga is városunkban mulatott. Minden lépten tenger nép követé kiki óhajtá látni a vidék egykori rettegtetőjét. Kik láták, azt mondják, hogy külseje koránsem valami csodaszerű, de hiszen őt eddig sem külseje, hanem bámulatos ügyessége s fortélyos esze menté meg olly sokszor a biztosok markától. Adja isten, hogy magyar Abdel-Kader lehessen, mert ő valósággal a sivatag fia. – Táborba 150-ed magával szálland. – Minapi tudósításomban nem áll azon kitétel, mintha tZseravicz boltjában 200 darab pisztoly és fölűl riskásával töltött lőpor zacskók találtattak volna; s azt is meg kell vallanom, hogy a ráczok üldözése utóljára rablássá fajult. Ugyanis, nemcsak a feltört ráczboltokból sok mindenneműt elhordtak, hanem még ezenkívül egyik legbecsületesebb polgártársunk, Ivankovics úr boltjába is betörtek s ott üvegárúkban mintegy 300 p. frtnyi kárt okoztak. Tanácsi rendelet következtében, az elvitt jószágot kiki a városházhoz tartozik vinni, különben tolvajnak s rablónak tekintendik. A Zseravicz kára – mint mondják – 100 ezer p. frtra rúg árúkban, készpénz- és váltókban. A dühös nép utoljára már annyira ment, hogy magyar polgártársinak sem kegyelmezett. Igy történt, hogy midőn a szelid lelkületü Beniczky a tömeget csillapítni akarná, egy golyó földre teríté. E napon a halálnak összesen mintegy 20 egyén esett martalékúl. A kihágás megvizsgálására a kormánybiztos már megérkezett. – A cholera nálunk régóta uralkodik, de dühe sokkal csekélyebb mint 1830-ban.
