OLÁHORSZÁG. (Eredeti levélből).
OLÁHORSZÁG. (Eredeti levélből).
Bukurest. A dolgok itt nemcsak bonyolúlnak, de látszat szerint, egészen uj forduló pont felé sietnek. Úgy látszik, a Konstantinápolyban levő franczia ügyvivőnek – ki tudomás szerint, nemcsak barátja, de erélyes támasza is az oláhországi szabadság-mozgalmaknak – sikerült hatalmába keríteni a török udvar polilicájának főfonalszálát. S meggyőzve a portát arról, hogy az orosz jelenlegi eljárása egészen az ő – ki egyedüli protectora az aldunai tartományoknak – jogaiba vág, s őt szégyenletes háttérbe szorítja, ez kedvezőbb fordulatot adhat az itt fejlődő nemzeti szabadságnak is. Annyi bizonyos, hogy ez ország jövőjére viharterhes fellegként nehezűl az orosz-török szövetség, s nagyobb áldás reá nem történhetnék, mintha egymás között meghasonlanának. – És ez most közel látszik lenni. E napokban futárként egy tatár érkezett ide Konstantinápolyból, azon hírrel, hogy a porta igen rosz néven veszi az orosz részről történteket, s Tala Effendi helyett – ki eljárásában túlment, sőt utasításával ellenkezőleg járt el – más biztos fog érkezni, ki a nagy úr nevében az oláh alkotmányt jóváhagyandja s megerősíti. Ha e hír való – pedig az egész város beszéli – tanúsága a meghasonlásnak, s aligha a két tábor, melly barátságosan jött ide, ellenségkép nem fog egymással szemközt állani. De ekkor egyszer smind az egyetemes európai harcz 33 év óta bezárt temploma is fölnyílik, s a népek megmérkőzendnek az éjszaki óriással, melly Európa jövőjére elátkozott kisértetként nehezül. Az mindenesetre igen jellemző leszen, hogy a török hatalom, mellyet Európában olly sok nép legyalázott, s megvetéssel pogánynak nevezett, a szabadelműség táborában fog állani, mig más nagy műveltséggel s vastag philanthropiával kérkedő nemzetek – például az angol s talán Austria is – a népszabadság hóhéraival lesz egy sátor alatt. Magyarországra minden esetre nagy szerep vár. Ő valószinűleg egyik szinhelye lesz a világ sorsát sok századokra eldöntő harczoknak, s nagy szolgálatokat vár Európa tőle, mert ő első természetes bástyája az orosz további terjedésének, benyomulásának, közép Európa felé. Ha Európa jelen zavart s rendezetlen állapotát tekintjük, első pillanatra megfélemlünk a gondolattól: mérkőzni az oroszszal. De meg kell gondolni, hogy neki legnagyobb ereje saját tűzhelyénél van, s minél távolabb jő attól, annál inkább kevesbűl az, főkép ha a földabroszra tekintve azt látjuk, hogy nem jöhet Európába sehonnan, hogy háta megett ellenséget ne hagyjon vissza. És igy ő mindig két tűz közt kénytetik operálni. És mindenesetre Európa többi népeitől is meg kell várni, hogy az idő nagy feladatát megértsék, melly nem más, minthogy a királyok szövetsége helyett, a népek szövetkezzenek egymással, s esküdjenek össze, úgy a zsarnokok s minden népellenes hatalom ellen, mint nem rég a fejedelmek tették a népek java s szabadsága ellen. A franczia legyen első a csatában, vezér; a német, olasz s magyar nép pedig szövetségese élethalálra. A harcz erős, szörnyű leszen. Mert ne ámítsuk magunkat, hogy a zsarnokság fene vadját fegyver nélkül megszelidíti a szabadság szellemének báránya. Az önkény támaszaiúl szolgáló fejedelmek épen olly kétségbeeséssel fognak harczolni, mert igazat szólva, ma már európai harcz csak azon kérdés fölött lehet: megmaradjanak-e tovább is, századokra, az önkény és zsarnokságra épített királyságok? vagy legyen Európa nagyobb része szövetséges köztársasággá, az egyenlőség s testvériség alapján? Ez valódi életkérdése a népeknek úgy, mint a királyoknak.
