AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécsből sem hirlapok, sem levelek nem érkeztek; ezek hiányában idegen lapokból kénytetünk böngészni. A Pressburger Zeitungnak oct. 11-kén reggel 1 órakor irják: Leteszem fegyveremet, hogy önnek irjak. Mielőtt a hajnal szürkülne ismét fegyvert fogunk, hogy Jellachich és csordájára egyet durrantsunk. Meglátandja e rabló sereg, hogy mi bécsiek legkevésbbé sem tartunk a vörös köpönyektől. Jellachich három negyedórányira áll Bécstől. A ministerium Pradó és Bilinski követek által értesítvényt küldött hozzá, mellyben szemrehányásokat tesz neki, hogy a háborút austriai térre ülteté át, hogy a határt, a nélkül hogy erre előbb engedelmet kért volna, átlépni merészelte. Fölhivatik, hogy magát a ministeriumnak alávesse s hadjáratának okát adja. Erre ő olly szemtelenül válaszolt mikép azt csak elmondani kell, hogy kitűnjék szemtelensége ezen hivatalos rablófőnöknek. Ő, ugymond statusszolgai kötelességnél fogva s mint katona készletett Bécs elleni útjára. Kötelességében áll az anarchiát gátolni s menetét az ágyúk dörgése fogja irányozni. Ő az austriai monarchia fentartását, s a minden nemzetiségek egyenlő jogositását akarja (???). Az élelmezés szállitmányozással történik, mellyekért nyugtatványokat ad. Beszállásozással senkit sem háborgat, mert a szabadban táboroznak. Magyar seregek nem nyugtalanitják, ha pedig ez még is megtörténnék, az erőnek erőt fog ellene forditni. Ministeriumot nem ismer el ámbár megmutaták neki, hogy a császár Hornbostel ministert udvarába rendelé. A baloldal ellen kikelt több tagjait megnevezé, kik neki nem tetszenek, s kinyilatkoztatá, hogy ő szabadelvü volt, még mielőtt mások lettek volna, midőn veszélyes volt szabadelvünek lenni. Bilinski figyelmezteté, hogy ha ő a legvégsőre vetemedik ellene is a legvégső fordíttatik. S valóban Bécs hatalmasan készül. Ki fegyvert hordhat, fölfegyverkeztetik. A bástyák ágyukkal rakatnak meg, az elővárosokban iszonyu torlaszok emelkednek. Bécsben mintegy 80,000 fegyveres lehet. Harczvágytól ég mindenki, megleczkézni óhajtván az isten kegyelmébőli Generalordnungsmacher-t. A nemzetőrség az egész környékben, egész Brünnig mozgóvá tétetett, s ha kell, a parasztok fölkelnek. A mi hiányzik, az egy rendező szellem, egy vezér, egy utmutató. Mind a mellett is reményljük, hogy mind vele, mind Auersperg barátjával, ki a Belvedereben fenyegető állást vőn, végezünk. Miután a bán hiában kisérté meg Magyarország kormányzójává lenni, most austriai regensségre vágy. De hihetőleg fel fog sülni e kóbor lovag. Hisszük azonban, hogy a magyar hadsereg követelendi őt, s így két tűz közé szorul. Tegnap este megkisérték az előőrök a Belvederehez közeledni. Azonnal lárma üttetett, riadót vertek s a vészharang megkondult; azonban semmi következése sem lett. – Épen most vonul be 800 brünni s 900 gratzi nemzetőr. Már 4 éjen át virasztunk, holnap hihetőleg sokan örökre el fognak alunni. A holnapi nap választandja el, valljon Ausztria szabad legyen-e, vagy szolga? Valljon a magyarok eszélyesek s hálásak lesznek-e, avagy csak azért szedtük volna-e ki a sülyt gesztenyét a tűzből, hogy megégett kezekkel cserben maradjunk? A mi szerentcsétlenségünk Magyarország szerencsétlensége volna.
