NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A Daily News máskép fogja fel a frankfurti gyülés eljárását, mint a tévedésből ollykor ollykor Metternich politicáját követő Times. A schleswig-holsteini kérdés ugymond, inkább a német statusok bel- mint külpoliticáját illeti. A porosz király kinyilatkoztatta Németország uj viszonyaihoz való csatlakozását, és lekötelezte magát azon rendszer támogatására, melly mellett Németország a külhatalmak irányába, mint egyesült nemzet fog működni. Ő megbizatott a központi kormánytól Dániával alkudozni, s ime most a fegyverszünetet saját nevében kötötte meg, s a német szövetséges statusok ez alkalommal, csak mint neki alárendeltek voltak érintve. Röviden, ő a fegyverszünet feltételeit végre kezdé hajtani, a nélkül, hogy a központi kormány abbeli véleményét neki kifejezte volna. Igaz ugyan, hogy a Times a frankfurti gyülésnek a külföld irányába való eljárását ildomtalannak tartja, de mi hozzá levén a tory lapok illy kifejezéseihez szokva, ezen nem csodálkozunk; a dologra nézve azonban azt jegyezzük meg, mikép a frankfurti gyülés nem is létezőnek tekintetnék, ha a központi kormány lefőzetését behunyt szemmel nézte volna. A frankfurti gyülésnek a fegyverszünet iránti e merész eljárása könnyen idézhetendett elő Poroszországgal összeütközést, de a porosz ministeriumnak megbukása elegendőleg meggyőzte a porosz királyt az iránt, hogy a frankfurti gyülés az ő országára is elegendő befolyással bir.
A frankfurti gyülés nagy többsége a schleswig-holsteini ügyet ugy akarja elintézni, mint az akármelly részrehajlatlan párt kivánhatja, hogy t. i. Schleswig felosztatván, nagy részében jusson Dániának, kisebb déli részében pedig, csatoltassék Holsteinhoz. Ezen kiegyenletési módhoz Palmerston is hozzájárulna, és ezt csak az aristocratia, a reactionariusok és veres republicanusok ellenezhetnék. Schleswignek német részét Molne kormányzása alá tenni, s igy a czár terve szerint Schleswigben a régi statusquo-t állitani vissza, mi mintegy előlépés lenne az egész Németország előbbi sorsának visszaidézésére, olly sérelem, mellyet sem a centrum, sem a moderatusok, sem a tulsó baloldal nyugton nem nézhetnek. A liberalis németek semmi tulságos dolgokat s a schleswigi ügyben nem követelnek, sőt, ha itten kielégittetnek, olly helyzetbe jőnek, hogy az olasz függetlenséget is pártolandják. A két kettes bármint egyesüljön, s bárhogy felhasználja is minden erejét a német nép akaratját megtörni soha nem lesz képes, mert mindkettőt nehéz bilincsek nyomják, ugyanis Austria a különböző mozgalmak miatt, csaknem egészen fel van forgatva, azonfelűl nincsen pénze, Poroszország pedig szinte pénzhiányban sínylődik, s azonkivül katonáiban sem bízhatik. A Times fenyeget, mikép Franczia- és Angolország, Orosz- és Poroszországgal egyesülve s a békét ohajtva fognak igyekezni Németország központi kormányát s reformerjét legyőzni, s igy a nép javára dolgozása ürügye alatt a despotismust segítik elő; azonban ne gondolja senki, hogy az angol kornak illy politicája lenne, mert igy az európai háború trombitája már rég óta harsogna. –
– Irlandban újra mutatkoznak előjelei egy nem sokára kiütendő zendülésnek. E lépés az eszeveszettséggel határos; de tudni kell, hogy az ottani földbirtokosok az utósó zendülés elnyomatása óta még szivtelenebbűl bánnak a nyomorúlt bérlőikkel mint azelőtt. A szegényi-adó olly nyomasztó, hogy sok helyütt a birtokból húzott jövedelmet felülmulja. Mit tesznek a földes urak tömegestől lerontatják a szalma viskókat, és elkergetik a farmereket (jobbágyokat). Igy történt legújabban Kilnush faluban 300 és Liscanorban 200 házzal. A többnyire Londonban vagy Olaszországban mulató aristocrata inkább vesztegelni hagyja földeit, nem csoda tehát, ha a nép a legvégsőbbet is megkisérti, sőt a bizonyos de rövidebb útoni halálnak rohan elébe, mintsem, hogy gyermekeit éhen lássa halni... S vannak még népek, kik az elnyomóik elleni harczban Angliára számolnak?
– Az althlonei garnisonban egy katona jó kedvében a királynét merészelte szidalmazni és a repealt éljenezni – hét évi deportatióra itéltetett. Mi büntetés kellene már most azoknak, kik nemzetüket, s hazájukat árulják el?
