Ivándán, aug. 15–én.
Ivándán, aug. 15–én.
E lapok 35–ik számába, egy torontáli levelező az anonimitás palástjába burkolózva, azt irja rólam, hogy Neuzinát a szerbek azért foglalhaták csak el; mert én, mint neuzinai őrsereg parancsnoka, onnét megszöktem. – Nem czélom az olvasóközönség előtt kérkedni felsorolásával annak, mit jul. 28-kán 64-ed magammal a végvidékben, Margeticzánál, az egész irányunkban ellenséges indulatu községben, elkövettem, erről Vukovics Sebők k. biztos hivatalos jelentése, annak idején átadatott a közönségnek, de különben is, amit ott tettem tettem mint a hazafi, nem azért hogy dicsőséget arassak, de teljesítem a hazafi kötelességemet, kinek tudomása van ezen expeditiomról az gyávasággal vádolni nem fog.
Nem méltatnám csak egy szóra is a torontáli névtelen iró rágalmasa közleményét, ha más részt sértett becsületem nem parancsolná, hogy a dolog valódi állását adjam át a közönségnek, hadd lássa az, mennyire képes utczai hírek után kapkodó egyén, mások becsülete rovására a közönséget ámitani.
Aug. 2-án dél tájban hire futott neuzinai táborunkban annak, hogy a szerbek a falu felé nyomúlnak, őrtársaim, kiknek csak kevés s igen rossz fegyverök volt, hallván a vedettekről megszökött egyik tisztnek eme szavati: ’az ellenség, ágyúk s lovasok kiséretében nyomulván előre, kiki mentse magát, a merre lehet lehangoltan bár, de még is vezényletem alatt kijött a Temes hidjához, itt felállítván csapatimat, mintegy 400 lépésnyi távolságra bevártam az ellenséget, mellynek ágyú lövéseit azonban rosszul fegyverzett őreim nem állhatván ki. Elszéledtek, sokan ruháikat elhányva, a Temesbe ugráltak, s a túlsó partján kerestek menedéket; – hiában szólitám roszul fegyverzett társaimat a visszatérésre, s az ellenséggeli férfias megütközésre, a megrémült nép lelkesítő szavaimra nem hallgatott; – látván ezt kénytelen voltam visszavonúlni, s utamat Kiss Ernő ezredes táborába, katonai segély eszközlése végett, irányozni, ezen visszavonulásnak az lőn eredménye, hogy a sorkatonaság értesülvén az eseményektől, nyomban küldött segitsége által Neuzina az ellenségtől visszafoglaltatott.
Ezzel tartozom becsületemnek, tartoztam a közönségnek; mellyet a névtelen becskereki levelező rágalmas közleménye balúl értesített.* Idősb KarácsonIstván
Komolyan kérjük tisztelt levelezőinket, óvakodva irjanak olly dolgokat, mik felől bizonyosat nem tudnak, kivált személyek ellen.
A szerk.
