NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
John O’Connell a nagy Dániel fia proclamatiót bocsátott ki párthíveihez, mellyben atyja hamvaira kéri őket ne nyulnának semmi erőszakhoz; de szavai elhangzának. Most látják be csak az angolok, mi igazságtalanul bántak a nagy agitatorral, s mit vesztettek el ő benne. Dániel éveken át kezében tartá az üszköt a szalma fedél felé, de hatalmas szava, melly hallgatóit egész a szélsőség vonaláig vitte, vala egyedül képes őket visszatartani. Most már nem elégli a nép moralis agitatiót, s annál is szívesebben hallgat a physical-force apostolaira, mivel ezek sokkal önzéstelenebbek. Dániel évenkint roppant sommákat gyüjtött a nép filléreiből; Smith O’Brien és Meagher ellenben még saját vagyonukat is koczkáztatják, s egyáltalában már annyira mentek, hogy hátrálniok lehetlen. Megirtuk már, hogy a parliamentben ülő irlandi tagok rögtön hazájukba küldettek, minél fogva az épen tárgyalás alatt levő s Irlandot érdeklő kérdések, valamint maga a repealügy is félre tétettek. Hiába szabadkoztak az irlandi tagok, végeztetnék be legalább egy tárgy, mit ők olajág gyanánt vihetnének felizgatott földük kibékítésére, s melly egyszersmind mentségül szolgálhatna azon szemrehányás ellen, hogy nyolcz hónapot töltöttek a házban, és csak három elnyomó billt mutathatnak fel eredményül; mind hiába, Russel a vett telegraphi híreken annyira megijedt – bár mennyire negélyezte is a nyugottságot – hogy fejét veszté. Nagyon kétes, ha valljon az üres kézzel hazatérő tagok fognak-e valamit tehetni a kedélyek lecsillapítására.
– A Chronicle a frankfurti nemzeti gyülésről szólván, a több közt igy nyilatkozik:
János főherczeg, mint látszik, átlátá hogy az austriai császárt helyettesíteni és Németország főparancsnokát elvállalni két még nem egyeztethető eszme, s igy a szükségesnek engedvén, ezen functiók egyikét más kezekre bizni kész. Homer idejébeli hősöknek ügyessége, kik két lovon egyszerre a legnagyobb galoppot járták, ugyszólva, semmi azon szakács mesterségéhez képest, ki ugyanazon időben Frankhon és Bécs számára törvényeket tud főzni. Mint látszik, János a nagyobb experimentumot, azaz, Németország kormányzását magának hagyá föl, a kisebb pedig alkalmasint Ferenczre szálland. Austria ezen veszteség fölötti vigasztalást kétségenkivül azon nagy előnyök előérzetében találja, mellyeket, János megválasztatása által, Németországgal előidézett közelebbi viszonya miatt kimaradhatlanoknak vél. Ez, véleményünk szerint, nem egyéb, mint puszta ábránd. Az austriai birodalom helyzete valóban remény nélkül kétségbeejtő. Az ujabb események következtében, Magyarország önállóságát visszanyerte, mellynek föladata, a saját birodalmaiban a rendet megszilárdítani, s az azokban lakó különböző népfajokat ősjogai szerint kormányozni. Csehország, melly most még Austriához tartozik, szinte várja az elszakadhatást kedvező pillanatát, mig Austriának német népessége bizonyos kellemes kétségbeeséssel néz a régi természetelleni összeköttetéseket felbontással fenyegető ellenszenvre. Ők haragusznak a magyarokra, uj irányuk s haladásuk miatt; a szlávokkal szinte nem szövetkezhetnek, mert azok a teutonik törzsököt a szláv elemnek akarják alárendelni. – Ezután e lap ismét a frankfurti gyülésre menve át, az egésznek kevés eredményt igér, mivel – mint látszik – a porosz és hannover fejedelmek azzal nem sokat gondolnak.
