A személyes hitel jelen állapota Németországon.
1563A személyes hitel jelen állapota Németországon.
A Lloyd lapja németeknek mondja ugyan a következőket, de igen hasznos lesz, ha mi is figyelünk rá.
„Tagadhatatlan, hogy a mostani pénzcrisis és szorultság utófájdalmai közé tartozik a személyes hitel megsemmisülése is. –
A német iparüzők, főleg a kisebbeknek szorultsága, hasonlitható azon zavarhoz, melly az átalános béke megkötése után, a német iparra nézve beállott. Azon időben majd minden tőkepénzek statuspapirok megszerzésére forditattak, mellyek akkori keletük szerint birtokosaiknak nem csupán száztól 10-et kamatoztak, hanem a tőkenek nem csekély szaporodását is reményleni hagyák. Akkor majd minden pénz a tőzsdén forgott.
A honi (német ipar mezejére csupán akkor kezdtek a tőkepénzek folyni, midőn már a statuspapirok ára anynyira fölszökkent, hogy csak csekély századékot, tőkeszaporodást pedig épen nem hagyott reményleni. Hogy iparunk e pénzsegélyt helyesen és dusan gyümölcsözőleg tudta használni onnan bizonyos, mert vannak igen számos iparos intézeteink, mellyek közül sokan a tökély azon fokán állanak, – mellyen a sokkal hatalmasabb külfölddel is versenyezhetnek. –
Korunk vasut-épitési és részvénydühe azonban, ugyanazon okoknál fogva ugyanazon bajt idézte elő. A folyó pénz nyilvános vagyonba van fektetve, és a személyes hitel, – ha ez még tovább is igy tart – mulhatlanul tönkre jut. – Rég az ideje hogy nem panaszkodtak Németországon anynyira a fölött, miszerint az iparos üzlete tágitására szükséges pénzhez igen bajosan juthat.
Neki mindenütt tetemes áldozatokat kell tenni, – ha pénzt akar fölvenni, minek természetes következménye legelőbb is az, hogy munkásait módfelett zsarolja, bérüket szertelenül csökkenti, később fizetéseit szünteti meg, a mi ő reá magára, valamint több másokra is szomoru következésü. –
Ámbár az előbbi, és mostani tőzsdei pénzüzérkedésnek tulajdonitjuk is a tőkepénzek nehány kezekbe összefolyását, ennek pedig az igen számos proletariatus megjelenését, és egy eddig nem ismert szegénységet, pauperismust; mindazáltal e bajokra eddig kellő figyelem nem forditatott. Az átalános váltóképességnek, mellyet mostanában a német vámszövetségben rendszeresiteni szándékolnak, megleend ugyan jó hatása, a mennyiben a személyes hitelt növelni fogja; de ne higyük, hogy már ezzel minden megtörtént. Az uzsora talán még merészebben fogja fölütni fejét mint ezelőtt, és az átalános váltóképesség sokaknak segitség helyett romlásukat fogja okozni. –
A mire a személyes hitelnek leginkább és mindenek előtt szüksége van, az a kamatláb fölemelése. Ez ugyanis a vasut-épitkezések óta átalában véve legalább is egy századékkal nőtt; minden józan belátásu törvényhozásnak pedig a korral haladnia kellene, mert csak igy lehet mélyebben ható és erősen megrázkodtató pénzzavarokat, ha nem is teljesen elmellőzni, de legalább jóval is enyhitni: Ennélfogva a törvényes kamatlábat korszerüen emelni kell, ha azt akarjuk hogy a müipar is pénzhez jusson. Mivel a becsületes tőkepénzesek igen szeretik pénzüket a törvény szabta határok, 1564közt használni, és inkább kevesebb kamatot vesznek, csak hogy a törvénynyel semmi közük se legyen. De a kamatlábnak azon veszéllyel is, mellynek kitéve van a tőkepénz, arányosnak kell lenni.
Már pedig bárki is átlátja, hogy a kölcsönpénz nagy veszélyben forog személyes, mint biztositék melletti adósságnál. És még is egyenlő a törvényes kamatláb Poroszországban minden esetben, ugymint 100-tól 5. E bajt, melly a személyes hitelt már is mélyen megrenditette, minél előbb orvosolni kellene, a törvényes kamatlábnak száztól 6-ra emelése által. Csak igy jut a műipar is azon pénzekhez, mellyekre szüksége van, a tőkepénzesek csak igy tartózkodnának pénzüket idegen statuspapirokba fektetni, mellyek kevesebbet kamatoznak; és tartózkodnának oktalan uton módon szerfelett magasra csigázni a vasuti részvények értékét. Mi ugyan meg nem foghatjuk, miért hogy illy pénzügyi kérdésekben, olly kevéssé mozdulnak helyből az illetők, és miért ragaszkodnak annyira a régihez, az öröklötthez, noha az annyira káros; miért nem engednek a szerződő feleknek tágasb mezőt? A derék és tapasztalt iparos a törvényes kamatlábnál, olcsóbb pénzt is bir szerezni tudni, a középosztályon pedig csupán a magasabb kamatláb által leend segitve, minthogy csak igy kaphat üzletére szükséges pénzt, csak igy leend munkája, keresete, tehát élelme. Hanem a vagyontalan de becsületes és szorgalmas munkások is csak ekkor jutandhatnak kölcsönhez, mellyel csekélyebb üzletüket elkezdhetik és folytathatják; miáltal tényleg meghazudtolva leend amaz állitás mintha a tőkepénz a munkástvégkép és örökre, megszabadulhatás reménye nélkül rabjává tette volna.”
Ezen hamis állitást nálunk is hangoztatják egy bizonyos oldalon, ámde hacsak ez lenne egyedüli képtelen állitásuk! –
Műiparunk emelésére, mellytől jólétünk föltételezve van, pénzszegény hazánkban egyéb intézkedések is kellenének ám mint csupán az Austria felőli vámok megszüntetése. Melly rendszabály még nem hogy hasznos lenne, hanem valóban életveszélyes serdülő műiparunkra nézve, mint ezt már a Hetilapban eléggé és többszeresen megmutogattam.
A közelgő országyülés ez érdekben, – hogy kielégitő törvényeket alkosson, – halaszthatatlanul szükséges. –
