Megyei hirek.
Megyei hirek.
Erdélyből. Tordavármegye közelebbi közgyülésén a közteherviselés mellett következő okok hordattak föl*. „Az igazság s jogosság” elve, hogy minden ember, ki az álladalom hasznaiban részesül, részesüljön aránylagosan terheiben is. Europa polgárisultabb, nagy és hatalmas nemzetei az álladalom terheit közösön birtok- s jövedelem-aránylag hordozzák. Az emberi nem fejlődésének története bizonyitja, hogy a melly nemzet az igazság ezen elvének ellenszegült, erőszakos s lázas rohamok támadták meg a nemzet-test egészségét, s az igazság még is kiküzdötte magát.
Gondoljuk még ezekhez az üdves kiengesztelődést! Szerk
Hazánk nemes osztálya régebben két fontos kötelességet teljesitett. Alkotmány értelmében katonáskodott, és valahányszor a hon szüksége igénybe vette, vagyonával áldozott. Ma a katonaság terhét a köznép egyedül, az egyenes adózás terhét pedig a köznép és a nemesség szegényebb, de nagyobb számu része hordozza.
Azt, a mit egyenes adóban nem fizet az adómentes osztály, megfizeti nem egyenes adózás utján, de nem e haza javára. Birodalmi viszonyoknál fogva az austriai gyárnok, vagy műiparos egyfelől nagy adót fizet, másfelől a műipar anyagit drágábban kaphatja, és harmadik felől drágább az élelem, melly mellett azokat előállithatja. Mivel pedig nálunk gyárak nincsenek, a kézműipar is fejletlen állapotban van, s mivel a környező vámok ugy vannak rendezve, miszerint hazánk számára austriai műipart kell vásárolni: azon magas adót, mellyet az austriai gyárnok vagy kézműves fizet, azon drága élelmet, mellyel magát és gyármunkásait táplálja, azon vámot, mellyet a kereskedő az ország szélén fizet, mind megfizeti az adómentes nemes, de a pénz kifoly.Ezeknek mind máskép kellene lenni, s máskint is fognának lenni, ha az adómentes nemes osztály is tehetsége szerint járulna a hon közszükségeihez. Leendne több erő, melly által gyár- és műipart s más olly nemzetgazdászati intézményeket, mellyek a nemzeti jólét gyarapitására kölcsönösön hatnak, előállihatnánk. Mellyek által hazánk képe bizonyosan megváltoznék, s a birodalomhozi viszonyunk is más álláspontot venne. Most a köznép pénzén a napi költségeket alig lehet fedezni; nemhogy uj forrását hazánk jobblétének megnyithatnók.
De azonkivül valahányszor valamit a megyében eszközölni kell, mi nem tartozik a rendes költségek rovatába, a nemesség megrójja magát. Igy az utak készitésénél közelebbről Torda városa nemes polgársága 7500 v. forintig megrótta magát, benne a személyes nemesek is, egy utvonal megkészitésére. Igy több megyék megrójják magukat országgyülési követeik fizetésére, meg, ha valamelly intézetet 868létesitni akarnak. Ennyi különböző utakoni fizetés, melly még is czélra nem vezet, megszünnék, s egy nem terhelőbb, de eredményeire hasonlithatlanul üdvösebb, a hon és megye jobbléte eszközlésére sikeresebb fizetéssé változnék át egy alkotmányos kezelés melletti közös teherviselés által.
Nem az szabad, ki semmit sem fizet, de aztán semmiről nem is rendelkezik, hanem az, ki a mit lehet fizet, s arról a mit fizet ugy rendelkezik, hogy a honban minél nagyobb jólétet eszközölvén, minél könnyebben fizessen, vagyis neki minél több maradjon. Innen Europa mivelt, nagy és hatalmas nemzeteinél szégyen- s gyalázattal van bélyegezve a semmit nem fizetés, mert csak azok nem adnak semmit, kik mások alamizsnáiból élnek; maga a polgárjogok gyakorlata is több helyütt bizonyos fizetéshez van kötve.
A hazánkban fenálló adórendszer jogtalanságai közé tartozik: miszerint az adómentes osztályból naponkint, óránkint több családokat, és épen azokat, kik szegényebbek, és azon arányban, mellyben szegényednek – magába besziv. Mihezképest Damocles kardja ép azokhoz áll legközelebb, kik annyira irtóznak az adónak még csak nevétől is.
A házi adóra nézve ezekhez járul az, miszerint 1791. fogva igéri a kormány kebli pénztáraink visszaadását, s az adó alá fogott szegényebb nemességnek csakugy mentesitését, ha az által a köznép terhelve nem leend, és zavar az országos pénztárban be nem következik. Ha már ujabban csak kérjük, a felelet megint csak az iménti lesz. Ki kell tehát mutatni a módot, miszerint az adózó nép inkább terhelve nemcsak nem leend, hanem az eddig adómentes nemesség a háziadóbani részvéte által a létező terhet könnyitendi. S igy eleget kell tenni a kormány által elégörditett feltételnek: mihezképest jogszerü reményünk lehet kebli pénztárainknak, maga a kormány biztositásai alapján visszanyerhetésére. De hiu öncsalódás volna az eddigi tapasztalások után hinni: miszerint adó alá fogott nemes atyánkfiai felmentetnek a nélkül, hogy mi velök egyesülve nem a mostani, hanem egy uj adórendszer mellett legalább a háziadót a feletti törvényszerü rendelkezés feltétele mellett közösen elvállalnók.
Különös, mikint 10 év előtt azok, kik az adózó nemességet felhivták, hogy ne fizessen, zaklattattak – s most a zaklatás azért foly, hogy a nem fizető nemesség a háziadó közös hordozását bár el ne vállalja stb.
E. H.
