Köznevelő s ápoló intézet alapitva Belgioso herczegnő, született gróf Triulzi Krisztina által a milanói tartomány Locate nevü hel…
Köznevelő s ápoló intézet alapitva Belgioso herczegnő, született gróf Triulzi Krisztina által a milanói tartomány Locate nevü helységében.
Aporti Ferrante után. (Vége.)
A melegitő ház febr. 1-jén 1845-ben nyittatott meg. Egy oldal-ablakokkal ellátott nagy terem 500 személyre (eleinte csak 250. voltak) egész éven át nyitva van a hajnali harangozástól egész esti 11 óráig. Egy kályha melegséget s estve egy lámpa ad világosságot. Mindenkinek szabad a bejárás, az itt maradás reggeltől estvélig, tulajdon munkáik végzése, és az anyák kis bölcsőjöket is ide hozhatják, (ezen a télen 49 volt) hogy az anyák azonnal jobban teljesithessék azon sokféle felügyeletet, mellyet ezen gyenge életkor kiván, a nélkül hogy időt vesztenének a munkára, és hogy a kisdedek az elhagyás és veszélynek ki ne tétessenek, (kivált téli időben) saját hajlékukban. A melegitö-terem 544mellett van az árnyékszék, s egy cső, mellyből ivó-vizet nyernek a nélkül, hogy a teremből ki kellene menniök. Néha nappal és minden estve 1/2 7-re az olvasót imádkozzák, vagy valami sz. könyv, az ó-testamentom Michelitől, vagy a szentek élete Massinitől, olvastatik. Számithatlan haszon ered ezen intézetből a locatei lakosok egészségi állapotára, mellyet felénél több élvezhet (a népesség m. e. 900 lélekből állott), s igy nem kénytelenek az istálók büzös s egészségtelen levegőjét beszivni.
a) Gazdasági állapotjukra, mivel az ingyen fütés és világitás* mellett sok foglalatosságaikat végezhetik (p. o. szabók, vargák), kiknek az istálók gyér világossága nem elég, s a büz mint a nagy hőség is károsan hat egészségükre, a jó viseletre nézve a plebános és a herczegné jobban őrködhetnek az itt lakók fölött, s azon nagy rendetlenségek is megszünnek, mellyek az istálókban szoktak előfordulni, és mind inkább fogékonyabbakká tétetnek az erényre és nehány jobb érzelmekre, mellyek nagyobb egyletekben csupán viszonyos szeretet és becsülésen fejlődhetnek ki stb. –
Faluhelyen s majorságokban a szegényebb sorsuak téli időben többnyire ló- s tehén-ólakban tartózkodnak. Az anyák ide hozzák kisdedeiket, s itt végzik a férfiakkal együtt munkáikat. Ezen istálók felette egészségtelenek, mivel alacsonyak és telvék barmokkal, setétek, mivel az ablakot helyettesitő lyukak olajjal itatott papirral födvék, a világosság igen gyéren juthat be.
b) A melegitő házzal egybekötve van a nyilvános konyha, hol mindennap meghatározott ár mellett leves osztatik ki (Minestra)*. Ez martius 4-kén 1845. nyittatott meg. Eleinte mindennap 30 leves, később 160, jelenleg pedig m. e. 95–100 adag osztatik ki. Minden adag ára (egy adag 3 obony, vagy is 4 1/2 pohár), eleinte 15 centesimi (7 1/2 váltó kr.), később mart. 12 centesimi (6 váltó kr.) jelenleg pedig apr. 5-től 1845-től csak 11 centesimi 5 1/2 kr. váltóban. A leves ris, főzelék, tészta, s az évszaka szerinti zöldségnemüből áll, husnapon szalonnával, böjti napon pedig vajjal vagy olajjal van készitve. Egy arra rendelt személy főz, a káplán felügyel és egy másik személy a levest kérők neveit jegyzi fel s kiosztja a levest.
A szegényebb sorsuak főeledele a risleves és (polenta) főtt kukoricza kenyér.
A levest a káplán, vagy akárki izlelheti, s olly jónak találtatott, hogy avval sok nem szegények, u. m. a királyi biztossági tiszviselők, az emlitett káplánnak családja is élnek. Azoknak, kik a levest nem egy egész hétre, hanem csak bizonyos napokra akarják, 8 órakor reggel kell a leves-osztóhoz menni (jelenleg a községi tanoda tanitója az osztó), ki nevüket irja fel. Mindenki kaphat levest, legyen az helybeli vagy munkája végett esetékesen itt tartózkodó. A kiosztás déltájban történik. Legtöbb leves télen kél el, továbbá junius s julius hónapokban, a mikor a mezei munkák végződnek. Mart. 4-től egész utolsó decemberig 1845. 21260 adag leves adatott el, ide számitva a szegényeknek, különösen az özvegyeknek ingyen kiosztott levest is m.e. (30) harminczat naponkint* üdvös eredménye ezen intézménynek 545a többi közt az is, hogy a falopás igen ritkán fordul elő, mivel a szegénynek melegedésre és főzésre többé fára szüksége nincsen.
A 21260 adag levesből m. e. 2822 milanoi lira 16. 9. vagyis 2499 huszas jött be. A kiadási költségek ezek voltak: 20 moggia (két pozsonyi mérő) ris, 13 3/4 bab, 249 font szalonna, 217 font só, 73 nagy font vaj, 73 nagy font olaj, zöldség, 63 fasci (nyaláb) fa, a szakács napi bére 10 soldi (20 váltó kr.), a konyhaszerek 43 1/2 lirába kerültek. – Mind ezen kiadások a jövedelemmel vagy bevétellel egy irányosak voltak.
Időközben váratlanul meglátogatja őket a herczegné, részint hogy a családok bel-viszonyaira ügyelhessen, részint hogy a családokat a házi tisztaságra, mellynek a lakok épfentartásra s a lakosok egészségére olly nagy befolyása van, serkentse, és hogy rendtartás szellemét tulajdonukban beléjök oltsa, melly egy része a valódi polgárosodott életnek. E végre évenkint két ajándék osztatik ki. Azoknak, kiknek házaik tisztábbak voltak, ez évben 80 név közül csak 8 záratott ki, egy edénybe tétetnek, honnan kettő huzatik ki. Az első valami butorneműt (p. o. ágyat stb.) kap a családok szüksége szerint (az idén egy szegény özvegy neve huzatott ki) a második valami enni valót.
d) A betegeket azonkivül, hogy ingyen kapják a gyógyszereket, a herczegné maga látogatja meg, segiti őket és betegségökben mindennel ellátja a mire szükségök van. Az emlitett herezegné lakjában van egy szoba a különös ápolást igénylő betegek számára.
c) A leányok, ha jó viseletükről a plébánostól bizonyitványt hoznak, férjhezmenéskor 50 milanói lirát kapnak (minden évben 4.). Ezen ajándékokhoz a férjhözmenő szüksége szerint még másokat is ad a herczegné.
f) Ez évtől kezdve minden évben két legszegényebb, de példás viseletü leány teljes ruházatot nyer (1846-ban 6 illyen leány volt).
g) A herczegnő főbb gondjai egyike, hogy a családoknak, kivált téli időben munkát szerezhessen, mellynek hiányával vannak más iparág nélkülözése miatt alsó Lombardia helységei. A herczegné taval 350 nagy font lent vett, hogy azt fonásra s szövésre a legszegényebb családoknak kioszthassa. Ime mikint osztatott el a munka.
A plebános a lent először a legszegényebb asszonyoknak korkülönbség nélkül fonásra osztotta ki, ezen asszonyok naponkint 8 soldit (16 váltó krt) nyertek (az előbbi években vagy nem volt munkájok, mivel módjuk nem volt venni, vagy csak 5 soldit nyertek), a font czérnát azon özvegyek mossák s tisztitják, kiknek semmi egyéb keresetjök nincsen, s azért naponkint 15 soldit (vagyis 30 váltó krt) kapnak, ezen munka csak nappal történik, estve fonnak. Ezután a legszegényebb s munka nélküli takácsok kapják feldolgozásra s napjában kerekszámmal 35 soldit (vagyis 62 1/2 váltó krt) nyernek.
A vászont a leány-tanoda tanitónéja veszi által, mellyből a leányok télen különféle fehérruhát varrnak. Igy a leányok a tanuláson kivül pénzt is szereznek, a legügyessebbek 6–8 soldit, a kevesbé ügyesek 4–6 soldit napjában.
Meg kell azonban jegyezni, hogy csak a tanodai órákban dolgoznak, t. i. déltől estvélig. Az igy készitett fehérruhát a herczegné házi szükségeire forditja, a felesleges eladatott, s az innen bejött pénzből a készités s munkára előlegezett tőke törlesztetett.
A számadásokat, kiosztást s felügyelést a káplán ur viszi. –
546A házak ujra épitése. Egy hosszu s ujra épült, véleményem szerint legalkalmasabban elrendezett házsort láttam. Minden családnak két szobája van, az egyik a felső, a másik az alsó emeletben, mellyek nekem 12 rőf hosszuságu s 6 rőf szélességüeknek* látszottak lenni, téglával padlózva, tulajdon kijárással, az ajtók zárral, az ablakok üveggel vannak ellátva, s jó hegyifábói készültek. Egy alsó és felső folyosó által juthatni a szobákba, mellyek farostélyzattal vannak ellátva. A folyosó végén az alsó emeletben egy szoba a fazekak és fehérruha mosására van szánva, minden családnak kiszabott órákban, s igy itt végezvén a mosogatást s nem máshol, elmellőzve vannak mind azon káros következmények, mellyek tisztátlan s nedves pallózatból s falakból a lakosokra hárulhatnának. A felső folyosó végén van a közös árnyékszék egy jól épült s szellőztethető szoba, ugy hogy a büdösséget nem érezhetni, ehhez minden családnak saját kulcsa van, s a tisztaságra ügyelniök kell, ez által bölcsen gondoskodtak az illedelemről s szeméremről.
A milanói rőf egy negyedrészszel kisebb a bécsinél.
Nem kerüli el a mély belátásu asszonyság figyelmét az is, hogy a helyek kellemetes elrendezése, a természet egyhangusága, vagy magában vagy művészet által előadva szeliditi a kedélyeket. Azért, hogy népét illy finom érzelemre nevelhesse, egy nyilvános kertet csináltatott. Ezen kert 11 ház lerontása után az idén nyittatott meg, a parochialis egyháztól a melegedő ház mellett, egész a kastélykertig terjed, szederfákkal beültetve, zöldellő gyeppel, tágas utakkal s szobrokkal van felékitve. Szivességből s bizodalomból szabad bemenetelt engedett mindennap saját, virágokkal, gyümöcsfákkal ritka s drága növényekkel megtelt kertjébe, továbbá minden vasár- és ünnepnap arany, ezüst pénz s elefántcsont faragásokban gazdag museumába, s az evvel összekötött képtárba. Kedves köztudomásu tény az, hogy mindeddig semmi kárositás vagy lopás nem történt, sem a kertben, sem a lakban.
Mind ezen bőkezü intézmények üdvös s hatályos következményeit az emberiségre, mellyek olly egyszerűleg adattak, e következőkre lehet visszahozni.
a) Jobb egészségi állapot, erős testalkotás, nagyobb munkássági tehetség a lakosokban.
b) Az ezen intézetek után nyert jó viselet. Don Brambilla Josue a helység tiszteletre méltó plebánusa azt beszélte, hogy idejutásakor 16 év előtt, itt gonosz népre akadt, de ez jelenleg nem ád többé szomoru panaszokra okot. Már emlitettük, hogy a melegedő-ház s leves a falopásra minden további okot megszüntetett.
c) Értelmes munkásság terjedése a szegények osztályában; kézről kézre elterjednek ezen intézmények jótéteményei a nevekedő nemzedék közt, kik sok oldalu ügyességet, ezzel igazságos keresetmódot tanulnak, és nem töltendik henyélve az időt (a szegénynek egyetlen tőkéjét) szellemi, erkölcsi s anyagi tehetségeik nyilvános kárával. Nincs kétség benne, hogy egy népnek elmebeli s viseleti tehetségei kifejlődésének elősegélése, valódi magány-, nyilvános gazdaság, s azért tudjuk, mennyi fáradságot igényel az, de felszámithatlan is mennyi valódi s egyéni veszteséget okoz egy ész és szivben szabálytalan nép.
Ezen fenséges, erkölcsi fenségü dolgok (mint azt a 547legnemesebb jóltevőné megnyugvására mondani szeretem, a ki boldogul azért él hálaadó népe közt, hogy képesitő jótékonyságának uj példáját adná, melly a legjobb sziv világától és bölcs elmétől sugaltatva nem nagy költséggel, a vallásnak, és az emberiség ezen legelhagyatottabb részének nagy javára tud működni, utánzókat fognak találni, mivel annyi elméjü s jótékony patriciusok s polgárok, kik Milanóban és Lombardiában élnek, meggyőződnek az erényes herczegné tapasztalásából, hogy legjobb dolog magát észszerü tettek által alattvalóitól megkedveltetni, azokat állapotukban vidámakká és megelégedetekké tenni, s nem nyugtalanokká, hogy attól meneküljenek, mivel bennük mindannyian szeretett atyákat lelnek, kik őket az életben jól vezérlik, szükségeikben segitséget nyujtanak, nemikép mintegy képviselői az isteni gonviselésnek e földön. Vajha az ég betöltené kivánságomat. Cremonában, jun. 25. 1846.
Aporti Ferrante
