Vezérczikk. (Nevezzük nevén a gyermeket.)
Vezérczikk. (Nevezzük nevén a gyermeket.)
Az urak a másik oldalon nagyon vannak, s az országgazdászati kiskoruság bizonytalan ingadozásába vetvén bizodalmukat, miután szabad kereskedést rebesgetnek, a következtetések igen mulattató sorozatát tálalgatják ki a Hiradó asztalán. Azt mondják ők, hogy a magyar ellenzék, mig midőn Europában átalában a véd- és tiltó rendszer volt divatban, mindig a vám ellen zajgott: most pedig midőn mindenütt a szabad kereskedés mellett nyilatkoznak a haladók, az ellenzék a védrendszer mellett viv. Bocsánatot. A hajdani ugynevezett zajgás is, nem a védrendszer, hanem az egyoldalulag intézett, s industriánkra nyomasztólag nehezedett védrendszer ellen volt irányozva, de miután a bajok olly annyira nyakunkra csoportosultak, s a jelennel is elég aggságunk van; csak arról szóljunk mint állnak a dolgok most, hogy a gyermeket saját nevén nevezhessük.
Halál ellen nincs orvosság, azt tartja a példabeszéd, mellé illik, hogy érteni nem akarás és ferditési viszketeg ellen szinte nincs orvosság. – A haladók most mindenütt a szabad kereskedés mellett nyilatkoznak. Ugyan mi értelmet adnak a hiradói oeconomisták e szónak mindenütt? holott a nyilatkozvány csak Angliában történik, hol azt az ipar fejlettsége és a kiállitási kellékek olcsón leendő megszerzése, röviden a nemzet beloeconomiai érdekei követelik. Máshol védvámrendszerek alkottatnak és az ipar pártolására, gyámolitásra szükséges intézkedések a legszigorubb praecisioval a hazai érdekek tekintetében legnagyobb ovatossággal tétetnek. Miről, hogy meggyőződjék, a franczia kamarák utóbbi vitáiba és a német vámszövetség napi történetébe csak felületesen betekintenie is elég.
Azok, kik Németországban a kormány ügyeihez közelebb állnak, és ezeken kivül még a német ipar kevés képviselői is Angliának szabad kereskedési rendszerében még egy okkal ujabban is többre találtak, hogy a hazai ipar az elömlesztestől megoltalmaztassék, mert Anglia ezután még olcsóbban dolgoztatni képesülvén, versenye még nyomasztóbb lesz mint eddig volt. Francziaországban pedig a szótemelő radicalismusnak, melly a Peel-reform utánzását kezdé követelni, a kamarákban igen illetékes status-oeconomisták nyiltan azt felelék, hogy ott erről szó sem lehet, mert Peel korán sem törlötte el a védvám-rendszert, sőt inkább a reform csak az élelmiek vámjait enyésztette el, mit az angol munkások inséges állapotában a közérdek követelt; leszállitotta továbbá azon áruk vámjait, mik körül Angliának egyéb gyártó nemzetek irányában semmit sem kell tartania, ellenben fentartá azon iparágakét, mellyeknek még oltalomra van szükségök. Természetesen Anglia azt reméli, hogy példáját majd más hatalmak is fogják követni, mit azonban hogy tenni lehessen, előbb szükség vele hasonló helyezetbe jőni, azaz az iparállásának hasonló fokra kellene emelkedni, s a versenynek hasonló feltételek között kellene történnie. De ez nem könnyű dolog, mert mellyik nemzetnek van Angliáéhoz hasonló gépvilága, gyárkifejlettsége, tengerészete, gyarmati ereje? stb. Anglia is a szabad kereskedés elvét akkor és ott kezdi csak gyakorlatba venni, mikor és hol ezt hasznára válni látta, ha követni akarjuk, tegyünk hasonlóul és óvákozzunk a rögtöni átmenetektől. Vessünk számot a körülményekkel, és szerintök intézkedjünk, hol és mire nézve nem kell tartani a versenytől: ott engedjünk a forgalomnak szabad röptet; hanem félre ne ismérjük az állapotokat, eredménynek istápolás kell, s meg ne vonjuk azt az utána sopánkodó fejletlen, ébredező ipartól. Ugyde nem akarunk ismétlésekkel alkalmatlankodni figyelmesb olvasóinknak, kik 1577előtt már tisztában állnak az okok, mik miatt Angliában a szabad kereskedést az ország érdekei követelték, csak a hiradói oeconomisták szabad kereskedését akarjuk saját nevén nevezni.
Ők szabad kereskedésnek nevezik azon állapotát egy országnak, mellyben egy szomszéd, noha szoros kapcsolatban álló tartománnyal, de még is csak egygyel és ennek érdekében, ennek intézkedése szerint üzhet forgalmat.
Mi a szabadság szó alatt, melly minden jámbornak és becsületesnek jelszava, önelhatározhatást és e szerinti intézkedhetést feltételezvén, alkotmányos ország jogrendében pedig nyiltan követelvén, soha sem fogjuk bármi tekintetben is szabadnak ismérni azon állapotot, mellynek korlátit, módját és feltételeit más szabja ki. Gyakorlatilag pedig és alkalmazottan szabad kereskedésnek azt ismérjük és nevezzük, melly azon elvre alapitva, miszerint az ezzel biró nemzet minden terményét ott adhassa el széles e világon, hol azt legjobban eladhatja, és minden szükségeit onnan fedezhesse, honnan azokat legolcsóbban szerezheti meg, az illető nemzetnek önerejével és önérdekei szerint intézhetik el. És ezen belhatóságilag elvül fogadott szabad kereskedés egy országban minden az ipar gyarapitására szolgáló megelőző intézkedéseknek, mint eszközöknek végczélja. De hogy a czélra is mint mindenre eszközök kellenek, a világ minden nemzetének története kétségbe vonhatlanul tanusitja. Anglia miután iparát nagygyá, hatalmassá nevelte, mint melly ember egyetlen gyermekét, kiben agg korának istápját reményli és várja, most korszerüen és saját érdekében igen jól intézkedik. De a mi haladó conservativjeink vagy conservativ haladóink, – vagy miként is kell e két eszmét construálni – ez egyben egy kissé csalatkoznak, ha hogy azt vélik, miként e haza gondolkodóinak többsége helyzet-ismerés tévesztésébe rántható, s arról persvadealható, hogy miután télen juhászbunda az öltönyök s a fűtött kemencze a butorok királya, ezeket a nyár hevében is ollyaknak kell tisztelni. Nem ohajtjuk, hogy nekik e téren a helyzet-ismerés tévesztésébe sodrás sikerüljön. Hanem ohajtjuk, hogy Magyarországon minden gondolkodó az önismerés nagy mesterségében előhaladjon. –
Mi a forgalmi szabadság hasznait igen is jól ismerjük, de azon forgalmi szabadságát, mellyet a nemzet maga rendez magának, mire nézve is ugy, mint egyébben a nemzet gazda legyen és ne gazdaság. – A forgalom-szabadság hasznainak fénypontja a munka-feloszlás. Minden kéz foglalatosságot talál, s a mint az emberi kéz együtt, és egymásért foglalkozó mozgásban van, a szerint segit egyik iparág a másikon. A forgalmi szabadság élénkiti a versenyt is. A szabad kereskedés véghetetlen termelő erőt fejt ki, mert keresetforrásokat nyit közel és távolban, közvetlen és közvetve. Napról napra uj készitménynek szüksége merül fel a munkatéren, a keresettség és szükség jelenségei szerint napról napra uj termelési mód, s ennek uj könnyebbitése áll elő ugy annyira, hogy a szabad forgalmi verseny változatosságában a végtelenséggel lesz határos. De a népesedést is szerfölött gyarapitja, mert táplálék-forrásokat nyit még ott is, hol az előtt illyest nem is keresett senki, és ezek által eszközli, hogy a mennyi ember a földön megfér, mind találjon táplálékot. A ki a tulnépesedéstől fél, csak attól fél, hogy azon hasznot, mellyet a forgalom korlátoltságából 1578huzott, elveszti; ellenben ki az ipar végtelen elágazhatását fel birja fogni, annak azok megélhetése és táplálkozhatása, kik egy ember-nemzedékben születnek és élnek, nem látszik lehetlennek. És ezen elélhetés, melly a népesedés szaporodásának egyik feltétele, a szegénység napról naprai fogyásából következik, melly a dolognélküliséggel mint elválhatlan testvérével együtt szokott bucsut venni a forgalmi szabadság körülményeiből. És ha a szegénység enyhül, és ha a henyeség távozik, a bünnek sem lesz ideje s alkalma magának áldozatokat szerezni, és igy az erkölcsiség is gyarapszik. – Mi e hasznokat mind igen is nagyon jól ismérjük, és nagyobbra becsüljük, hogy sem érdemükből legkisebbet is levonni engednénk, de mivel tudjuk, hogy a már élénkké gerjesztett országgazdászati tüz a szabad kereskedés leple alatt alárendelt gyarmati belforgalmat czélzóknál ugyan csak sistereg, s mivel tudjuk, hogy az országgazdászati tényezők sulyegyenben terjedhetésére a mediumnak tisztittatnia kell, s nem csak a tespedésből felébredtek, hanem a dolgokkal sokat bibelődni rá nem erő jó akarók is világosan akarnak látni: meg kell minden tétova nélkül jegyeznünk, hogy mi szabad forgalommal biró szabad kereskedésnek csak azt ismérjük és nevezzük, mellynek rendszerét, formáit, elveit és feltételeit a nemzet alkotmányos önállásánál fogva saját érdekeivel öszhangzólag jogszerüen rendezi, de sem azt, melly fölötte nélküle rendeztetik, sem melly egy olalu intéztetésénél és czéljainál fogva nem egyéb mint olly szállitási rendszer, melly a sympathia hatalmas befolyásánál fogva egy tartomány érdekeinek előszeretettel alá van rendelve. És ők ezen institutiót szabad kereskedésnek keresztelék. A szabad kereskedés más institutio, nem egy pár rászorult tartománykávali áru-cserebere, nem egy piaczra szoritott kis kalmárkodás, nem 12000 o mérföldön tengődő forgalom: hanem szabad szárnyon repülő hatalmas üzlet, melly minden, főkép idegenszerü megkötésekből kibontakozottan feltartózhatlanul, szabadon vezeti a kereskedő nemzetet a kincsforrásokhoz, mellyeket idő, szükség és conjuncturák jelölnek ki, mellyben a szabadsági eszme azon egyszerü intézkedésben van, hogy a nemzet ott vásárolhasson széles e világon hol legjutányosabban vásárolhat, és áruit oda vihesse széles e világon a ti szabad kereskedéstek, mellyet rebesgettek, s mellyet mi a fenebb nevezett categoriába helyezünk, illyen? oh korán sem! Az nem egyéb mint Austriával most még csak igy összekapcsolandó Magyarország szabad belforgalma. – Miért profanáljatok tehát rá a szabad kereskedés becsületes nevezetét.
Tudjátok-e mennyi károkat okozott idegen érdekekhez nyügözött kereskedésésünk a boldogtalan emlékezetü Commerzien-Rath, és a triesti Intendanz? mellynek világos terve volt, az örökös tartományokat gyári státusokká emelni, Magyarországot pedig részeivel egyedül a nyers termésre szoritani, azon kivül a harminczadot ugy igazgatni, hogy az örökös tartományok a magyar termesztmények árának folytonosan urai legyenek s azok szállitásának mennyisége az örökös tartományi földmivelők javára mérsékeltessék, s igy Magyarország az örökös tartományok gazdagságának s jóllétének forrásává, szóval, miként később II. József magát kifejezé, gyarmati állásba és viszonyokba helyeztessék. Mennyire éretett el a kitüzött czél ezt az 1741, 15791751, 1764-diki országgyülések naplóiból s az 1790-dik kereskedési választmány irományaiból kifakadó keserves panaszok eléggé mutatják; és a bajon az emlitett két testület eltörlése sem segithetett, mert csak név és személyek változtak, de a kereskedési politika ugyan az maradt. És még vannak, kik e politikát most már midőn az örökös tartományok sok pártolás és gyámolitás, védelmezés és előszeretet által eléggé megerősült gyár- és műipara a magyarországi versenytől semmit sem tarthatnak, a vámsorompók lerontatása esetében állandóvá tenni ohajtják, és ez nekik szabad kereskedés. – Ugyan hol az egyszerü, ép emberész szava, hol a magyar érdekek érvényessége? – – Szép időket élünk! –
