Nem fél az Erdélyi Hiradó?
Nem fél az Erdélyi Hiradó?
Nagy érdekében van, hogy e kérdésünk iránt számot vessen magával. Neki Budapesti ját-jával (druszájával) ugy is meggyült már a baja, tehát talán vigyáznia kellene, hogy ne töltse meg ürömpoharát teljes mértékben. S még is némi figyelmetlenséget tapasztalunk Erdélyi collegánk részéről, miszerint nem kellően gondoskodik, nehogy a Budapesti Hiradónak kegyelmében mind inkább csökkenjen. Ime legujabban a „Kolozsvári naplóban” megfoghatlan óvatlansággal, de még statusoeconomiai járatlansággal örömét fejezi ki azon, hogy a kolozsvári vásáron a nyers anyagok igen élénk kelendőségnek örülvén, majd mi sok munkát, és keresetet fognak ez által a hazai gyárak és mühelyek nyerni, ha az eladott készleteknek csak fele is hazai szükségek fedezésére volt megvásárolva. – Mi rettenetes együgyüség, mi „hetilapistai” oeconomia ez? fogja a B. P. H. mondani. Hát mind az, mit a hazai gyárak és mühelyek feldolgoznak nem vonatik el el külkereskedésünk forgalmától, nem csökkenti e kivitelünk számait, nem alábbszállitja e a kereskedést? – Az által, ha nyers anyagjainkat itthoni iparmunkásság értékesiti, nem küszöböltetnek e ki a külföldi industria készitményei, s ez által nem veszit e rettenetes sokat a kereskedés, a külfölddeli forgalom? S igy kétszeresen csökkentve a kereskedés, nem enyészik e el a magyar harminczad, nem fogy e a vám? stb, s a „hetilapi oeconomia,” a védegyesületi iparpártfogás még is örvendeni tud a hazai értékesitő munkásság fejlődésének, s még is e kárhozatos tan már terjed mindenfelé, s terjed több hirlapok hasábjain, sőt terjed azon „Nemzeti”-ség által is, mellyet mert pártomon van, viágosan ugyan nem kárpátok, bár mennyire megérdemelné is, hanem mert ugyan azon kenyér után nyulkál, mellyet én akarok megérdemelni, még is megtagadok, hol lehet, sujtom mindig ha észrevételenül, amugy fél oldalról rést enged.
Majd meglássa az Erdélyi Hiradó, hogy körülbelől illy értelemben, de természetesen „devalvatori, plebejusi, szemlészi” finomsággal, udvariasággal, tisztelettel fog megtámadtatni a B. P. H. által.
Azonban nagyon még se ijedjen meg. Kár volna. Nem nagyon birja az a Budapesti Hiradó. Nem sokat hederitenek czifra tanaira. Lám még a Nemzeti Ujság sem találta érdemesnek érdemes collegájával hajba kapni. Pedig oka volt volna ám. Kétszeres oka volt volna. Először is az Austriávali forgalmunk számtáblázatait, miket a Nemzeti Ujság adott, s az „adni képesség” bizonyos hiuskodásával, a megelőzés öntelt fontoskodásával adott (pedig szegény talán a Pesther Zeitungból halászta!) – a Budapesti Hiradó elvetette, – természetesen a lapnak, melly ama táblázatot, a forrás idézése nélkül, tehát tudj isten mi status-titkári avatottság 1531affectatiójával találta ki, mind „titkos” tudalmait megingatván. S a Nemzeti Ujság hallgatott, – megvetve a collegát, ki „értesülések” hiánya miatt egy egész hónapon tul még csak meghazudtolni sem merte őt; még is a Nemzeti Ujság hallgatott, a collega iránti megvetés, lenézés indulatához hozzájárulván még azon szent kötelesség érzete is, melly a további tárgyalást kerülni parancsolná. – Másik oka volt volna a Nemzetinek huszonnégy körömre állani azért, mert Budapesti Hiradó bárgyuságnak, hetilapistaságnak kegyeskedett bélyegezni azon, a Nemzeti szerkesztőség által is táplált nézetet, hogy még sem szerencsétlenség ha a nyers anyagok itthon értékesitetnek, s hogy ha a nyers anyagokból kevesebb vitetett a külföldre, azt onnan is lehet magyarázni, hogy itthon kerültek nemesitő munka alá. No már erre csak lehetett volna szólani, mert ha itt czáfolatokba ereszkedik vala is, bécsi levelezője, „képességének” forrása nem vala compromittálható. S könnyü is vala a felelet. Mert például, a B. P. H. el nem akarván ismerni, hogy a hazai industria annyit birna értékesiteni, mennyi a mostani, s az ez előtti kivitel különbsége, de okot csak kellvén erre is mondani, hát azt találta ki, miképen azért vala illy nagy különbség, mert – risum teneatis, – mert szűk volt a termés, mi által aztán meg van magyarázva, miérthogy a vegyészeti terményeknél 117,000; a festékeknél 3000, a földolgozatlan érczeknél 179,000 fttal stb. volt a kivitel kevesebb. S a Nemzeti Ujság még sem válaszolt. Világosan azért, mert nem tartotta érdemesnek a B. P. H. illy ildom-szegény potomságaival bibelődni. S igaza volt. Magunk is hasonlót tettünk. S most csak azért szólaltunk föl, hogy az Erdélyi Hiradót értesitsük, miként bizony nem nagy prophéta nálunk a B. P. H. s azért ne is nagyon ijedjen meg tőle.
Örsy.
