S. Robert Peel a szabad kereskedés vagy iparvédelem embere e?
S. Robert Peel a szabad kereskedés vagy iparvédelem embere e?
Kinyilatkoztattuk nem egyszer e lap hasábjain, mikint az iparvédelem mind tanácsosságának mind szükségének kimutatásaul külföldről is igyekszünk nézeteket, indokolásokat gyüjtögetni, – mivelhogy a szabad kereskedés és sorompó-döntés pártolói hasonlag külföldön hajhásszák elvök tekintélyeit, és a Journal des Debats-ra, Peelre stb. hivatkoznak. – Törekvésünknek a Hetilapban számos izben vannak jelenségei, s közlöttünk angol, franczia, német, cseh, amerikai stb. férfiak, egyesületek s kormányok nyilatkozataiból, intézkedéseiből gyakori adatokat, mik itéletünk szerint az iparvédelem szükségét támogatják, s a kereskedés szabadságához föltételül, lépcsőül javasolják. A szabad kereskedés elve ellen soha nem szólottunk, soha ellene mások tekintélyére nem hivatkoztunk. Sőt alkalmazkodtunk a Hetilapban kimondott azon elvhez, hogy Magyarországnak is oda kell intézni közgazdasági eljárásait, miszerint hasonló erős, fejlett iparral birandván, minővel a világforgalom egyéb részes nemzetei már dicsekhetnek, maga is a lehetőleg legszabadabb tért nyissa meg a népek közti kereskedés mozgalmainak. Állitásaink és hivatkozásaink nem is voltak egyébre irányozva, mint arra, hogy erőtlen, fejletlen, kezdős csecsemő iparunkkal veszélyes, józantalan merénylet volna gyámoltalan versenyre kelnünk azon népekkel, mik bennünket annyira megelőztek.
Ennyit a Budapesti Hiradó azon legujabb együgyüsködéseire, mik szerint csodálatos járatlansággal azt fogja ránk, hogy az iparvédelem mellett nem vagyunk képesek az europai mozgalmak közül agumentumokat találni s fölhozni, – s elég korlátoltsággal azt beszéli felőlünk, hogy midőn az iparvédelem szüksége mellett, s a sorompók, nyakrafőre ledöntése ellen Guizot-ra is hivatkozánk, akkor magunk és nézeteink ellen idéztük a rosz lelket.
Most pedig egy csak most megjelent német munkából a következő választ jegyezzük ki föltett kérdésünkre:
„A kereskedelmi politika pártjainak állásához képest igen természetes, hogy kérdezteték, valjon Robert Peel-nek tariffa-reformja a rendszernek mellyik categoriájába sorozandó?
Németországon az irodalmi körökben, ezeknek kiválólag radicalis hangulatához képest Peel változtatásaiban csak a szabad kereskedés elevinek elismerését akarják látni, s örvendenek, hogy a védrendszer pártolóinak 1497egyik főtámasza el van véve, miután Angliának kormánya s e mellett olly organumok által, mik eddig az egyedáruskodás elvének szolgáltak, nyiltan kijelentette, miképen az ország jólléte és nyugalma a védrendszer további föntartásával meg nem egyeztethető.
Azok, kik Németországon a kormány ügyeihez közelebb állanak, igen dicsérték az angol reformban a közeledést azon elvekhez, mik a német vámszövetség tariffáját határozzák; igen megörvendék e közeledést, részint mivel benne saját, már előzőleg alkalmazott, nézeteiket igazolva hitték, részint mivel remélik, hogy ezután ellenök nem vettethetik az angol és német tariffák hasonlatlansága.
A német ipar kevés képviselői Anglia gabona-vámjainak eltörlésében egy okkal többet szemléltek, hogy a hazai ipar oltamaztassék, mert Anglia ezután képes leszen még olcsóbban dolgoztatni, következőleg versenye még nyomasztóbb leszen, mint volt eddig.
Francziaországban máskint fogták föl a dolgot. – Ott is fölemelte ugyan a radicalismus hangját s követelte Peel reformjának utánzását; sőt társaságot is alkotott, melly az anti-corn-law-league példájára, e reformot kivijja. De a kamarában kinyilatkoztattak Cunin-Gridaine és Guizot ministerek, mikint illyen utánzásról Francziaországban szó sem lehet; mert Peel koránsem törlötte el, mint magokban beszélik, a védvámrendszert, sőt inkább a reform csak az élelmiek vámjait enyésztette el, mit az angol munkások inséges állapotában az emberiség követelt; leszállitotta tovább azon áruk vámjait, mik körül Angliának egyéb népek versenyétől mit sem kell tartania, ellenben megtartja azon iparágak vámjait, miknek oltalomra van szükségök. Természetesen Anglia azt reméli, hogy egyéb nagy hatalmak példáját fogják követni, mit azonban, hogy tenni lehessen, előbb szükség vele hasonló helyzetekbe jőni, az az, a versenynek hasonló föltételek között kellene történnie. De ez nem könnyü dolog, mert mellyik nemzetnek van olly kifejlett gép-világa, mellyiknek olly hatalmas tengerészete, annyi gyarmatai? Anglia szabad elvek alkalmazására csak akkor határozta el magát, mikor ezt hasznára válni látta, – ha követni akarjuk, tegyünk hasonlót, s óvakozzunk a rögtöni átmenetektől. Francziaországban a vámtörvényhozás csak 1814-től kezdve tűzte ki czélul a gyárok védelmét s hajózása kifejlesztését, e mellett kell maradnunk, mig mint Anglia nélkülözhetjük az oltalmat. A közgazdászat tanárainak, ha nekik ugy tetszik, lehet a szabad kereskedés tanait hirdetniök, – hanem a bölcs kormánynak minden érdekeket latra tenni s állandólag védlekezni szükség. A prohibitiónak meg volt a maga ideje, most a haladás ösvényére, az okosan kimért védlekezés pályájára kell átlépni, – de tovább nem szabad menni. A belpiaczot meg kell magunknak tartani, mert ez leszen mindig a legjobb. Mihelyt hazai productiónk elérendi az angolt, megindulhatunk példája után, mellyet most ad; de illy rendszerszabályokhoz csak ott lehet folyamodni, hol már megmérhetlen gyárkifejlettség létezik.
A kormány és ellenzék állása tehát Franzia- és Németországokban merőben ellenkező. Németországban védelmet követek az ellenzék; Francziaországban a kormány akarja azt; Németországon a kormányok pártolói karban énekelnek a radicalismussal, s ha rajtok állana, hozzá ülnének az Anglia által kitálalt lencse-étekhez s megröviditenék a német népet 1498első szülöttségi jogában. Francziaországban ellenben a kormánypárt oltalmat követel a hazai iparnak, mellyet a radicalismus, a szabadalmakkal egyetemben meg akar vonni tőle.
Mi Peel reformját illeti: kétségtelen róla, hogy nagy részben eredménye az, kivált a gabnavámok eltörlésére nézve, azok fáradalmának, kik a szabad kereskedést elvileg védik. Peel ismételve nyilatkozott beszédeiben ez elvnek szüksége mellett. Azért azonban nem alkalmazta azt mindenütt olly tisztán mint a gabona-nemüeknél, hanem a finomabb gyártmányoknál 10–15 percent (sőt, mint már mi közlöttük, az alig nemesitett élelmieknél is és pedig iszonyu magas) vámot tartott meg. Ki is nyilatkoztatta a ministeriumból kilépése alkalmával, hogy nem akarja, sem segélni nem fogja, hogy az iparágak, miknek oltalomra van szükségök a külföld versenye irányában, a védelemtől megfosztassanak. –
Akármennyire lássék is tehát egy részről, hogy Peel reformjában a szabad kereskedés elvei uralkodnak: még is bizonyos más részről, hogy benne az iparvédelem követelései is tisztelve vannak stb.
Az egészből tanuság:
Intézkedjünk a körülmények szerint, hol és a mire nézve nem kell tartani a versenytől: ott engedjünk a forgalomnak szabad folyást; hanem félre ne ismerjük az állapotokat, miknek istápolás szükséges, s meg ne vonjuk azt, hol, mint különösen nálunk a fejletlen, ébredező ipart gyámolt, növelést kér, igényel.
Örsy.
