Kik a Pesti Hirlapnak f. é. 772. számát olvasták, azok tudni fogják, mikint Buss nem a mi oldalunk embere többé, épen ugy, mint számtalan illy Buss-féle emberek itthon minálunk is. Tehát Bussnak nézeteit idézve föl antivédegyeletistáink ellen: saját emberöket állitjuk ellenökbe; s minthogy azoktól, kik nincsenek pártjukon, mit sem akarnak hallani, reméljük, hogy saját pártjuk egy vezér-egyéniségétől csak nem szégyenlendik az oktatást.
Tekintsük a közgazdálkodást s kérdezzük, mellyik neki vezérelve, mennyiben az a fönforgó tárgyra vonatkozik: ugy találandjuk, hogy az a kereskedés szabadsága, mert a közgazdálkodási munka, mellynek a kereskedés egyik ága, az ember szabadságának nyilatkozása, vonatkozólag a feldolgozandó természetre. De nincs korlátolt szabadság. A kereskedés szabadsága az elérendő czél; az egyenlőség, melly az egymással forgalomban álló népek között kereskedelmi képességök s alkalmaikra nézve uralkodjék, ama czélnak föltétele. Innen keletkezett, felületes fölfogás mellett, az egyenlőtlenség pótolásaul, a prohibitio elve. E két irány mindegyike áll; fölül kell rajta emelkedni. S a rendszer, melly ekkor keletkezik, a tudomány valódi rendszere, azon rendszer, melly Németország mostani szükségeinek megfelel, az a vámszövetség, Zollverein rendszere. Ez, egyiránt idegenkedve a korlátlan kereskedési szabadságtól, mint az önző bilincselésektől, a védett, valódi kereskedési szabadság utját választotta... Keresi a kereskedés szabadságát, de nem a föltétlent, nem az átalánost, hanem mellyet a fönálló viszonyok lehetségesitenek. S mivel a német ipar még csak most ébred, s még neveltetnie kell: azért védelemre, nem ingatag, nem fél, hanem teljes, kielégitő védelemre van szüksége. stb. stb. Figyelmezzük, és alkalmazzunk.