Könyvismertetés.
Könyvismertetés.
A selyemtenyésztés befolyása családok és álladalmak jólétére. Felszólitásul honfiaihoz irta Steer Márton, több megye ülnöke, töübb bel- és külföldi academia tagja, cs. kir. orvostanár a páduai egyetemben. Pesten Beimel betüivel. Korunkban midőn az önzés, hazai ügyek iránti részvétlenség, s ármánykodás olly romboló szerepet játszik; midőn idegen csillám utáni kapkodásból olly sokan olly könnyen vértagadás bünébe esnek: jól esik olly férfival találkoznunk mint Steer Márton hazánkfia, kinek keble 35 évi távollét után is forróan dobog e hon boldogságaért, ki távolban sem szünt meg hazája igaz, lelkes fia maradni. – Példája kell hogy lobogó lángra gyujtsa az elhidegült magyarok keblét a haza érdekei iránt, kell hogy a külföldiesség párnáján ébren alvók szemeit felnyissa, s hosszu tévelygésökből a hazafiui kötelesség igazutára visszavezesse.
Derék hazánkfia a selyemtenyésztés mellett emel szót, s azt akarja nálunk is meghonositani, és iparunk egyik nevezetes ágává emelni, hasonló októl hasonló eredményt várván itt is mint Olaszországban. És hogy ez ügy minél hamarabb minél több barátot nyerjen, nem marad a puszta állitás mezején, hanem czáfolhatlan tényekkel áll elő, melylyek bárkit meggyőzhetnek a selyemtenyésztés hasznosságáról.
„A selyemtenyésztés, ugymond, évenkint 100 millió frankot hoz be a 850 mföld terjedelmü lombárdvelenczei királyságnak 50 millió font selyemgubóért. Ezen öszszeget a 4 1/2 millió főnyi lakosság között elosztván, mindegyik lakost 25 frankkal gazdagit évenkint 20 font selyemgubó jövedelme; s e 20 font szorgalmas és értelmes bánmód mellett 1/2 lat tojásból kapható, – olly mennyiség, mellynek egy jól utba igazitott 12 éves gyermek, ki öt fával rendelkezik, gondját viselheti.
1153Annál könnyebb és sikeresebben viselheti gondját 4–6 latnak egy parasztcsalád, melly 5–8 tagból áll, s magát e szerint egyéb mezei foglalkodásai rövidsége nélkül kölcsönösen gyámolithatja.
S valóban Lombardiában minden parasztcsalád 4–6 latot ápol félhaszonra, ugy hogy a földesur a tojásokat és leveleket szerzi meg, a paraszt pedig az ápolgatást és gondviselést vállalja el. Az uradalmak 2–600 lat tojást tartatanak az ugy nevezett bigatteriákban (gubótárakban); a leggazdagabbak közülök pedig szinte annyit tenyésztetnek kisebb bérlőik által félhaszonra, mi nekik legalább 45000 franknyi brutto jövedelmet hoz s ezenkivül alattvalóikat is évenkint 15–20,000 frankkal gazdagitja. De ha a földesur tulajdon fondájában fonja a selymet, agy 3 hónap alatt megszerzett tiszta jövedelme a brutto jövedelem felével növekszik.”
Előadván hogy Magyarország aránylag a lombard-velenczei királysághoz legalább négyszerannyi gubót termelhet, s igy két hónapig tartó szorgalom és fáradozás által idővel évenkint 400 millió frankkal gazdagulhatna, s kellő kitürés mellett ezt félemberkor elmulta előtt eszközölni lehetne: egy selyemtenyésztő társulat felállitását inditványozza s a szabályokat következőkben terjeszti elő:
Terve a nemzeti selyemtenyésztő részvénytársulatnak: 1. §. Magyarországban nemzeti társulat alakul a végett, hogy minden mi az egyetemes selyemtenyésztésre vonatkozik, a honban maradandólag megalapittassék s haladó kimivelésben elterjesztessék.
2. §. Ezen reménydús sikerü nemzeti vállalatnak fokonkinti előmozditására mindenek előtt gondoskodni fog a társulat hogy:
1) Mindenütt ültettessenek szederfák, hol buza és kukoricza diszlik, használván különösen a majd minden helységbeni közös téreket, utszegélyeket, imola- és sirkert-környékeket; mik a társulat feloszlása után illető birtokosaiknak jó karban ingyen adatnak vissza.
2) Maga a selyemtenyésztés, hol szederfák diszlenek, bevezettessék és elterjesztessék, mi a fenállás 3-dik évében már a cserjeültetvényekkel kezdődhetik, és előkészités s oktatás végett, hol csak néhány fa van is, azonnal a legközelebbi évben történjék.
3) A galéták motóláztassanak, előbb ugyan, lassankinti oktatás végett, egyes ölőkemenczékben, később a tulajdon középponti és fiókfondákban.
4) A fonadékok szövetekre fordittassanak.
5) Adassék el a termény az országban s lassankint a külföldön is, különösen a selyemszegény éjszakon s a selyemruhában buján tobzódó napkeleten.
3. §. Mindnyájan, kiknek a hon valódi, békes kereseten és a családi jóllétnek haladó öregbülésén alapuló, boldogsága szivökön fekszik, felszólittatnak sürgetőleg a társulatbai lépésre, hogy igy ezen iparagat ne csak gyakorolják, hanem példa és oktatás által másokat is nyerjenek meg annak gyakorlatára.
Különösen szól e meghivás minden földbirtokosnak különbség nélkül, birjon bár ezer meg ezer holdat, vagy csak nehány négyszegölnyi széles s csak egykét szederfára fogékony telket; sőt még azok sem vétetnek ki, kik az udvaron vagy ház előtt kis térrel ellátvák, mellyen egy vagy több fát ültethetnek.
Nem kevésbé sürgetőleg szólitjuk fel a községek lelkészeit – kiknek jóakaró intéseit és példáit azok követni szokták, – a tanamestereket, egyházfiakat, falusi birákat, hogy e valódilag hazafiui vállalat alapitása és vezérletében munkásan részt vegyenek.
De mindenek előtt kérjük a családi boldogság nemes őrszellemeit – honunk szép delnőit és reménydús leányait – a társulathozi járulásra, hogy ez szelid ápolatuk alatt minélelőbb virágzásnak induljon s általa a nemzeti gazdagság legszebb ága is, melly honunk szelleme s iparának fényes emelkedésére még hiányzik.
4. §. Mindnyájan, kik a társulatba lépnek, tartoznak 10 év során keresztül évenkint egy kis mennyiségü (legalább 1 lat) selyembogarat nevelni és termékét a főüzleti ügynökségnek vagy fiókjának kész fizetés mellett átszolgáltatni.
5. §. A részvényeseknek, mint a társulat alapitóinak, kötelezései következők:
a) Beléptükkor minden részvényért fizetnek 5 ezüst forintot s 10 éven át évenkint 15 ftot.
b) Nevelik és ápolják a társulattól a fenérintett betételek egy részeért nekik átengedett szederfákat és bogártojásokat, s nagyobitják évenkint ezen üzletet.
c) Kis faiskolát tartanak fen, mellyből nemcsak további saját szükségöket fedezik, hanem serkentés végett törekedjenek egyszersmind a részvevők többi osztályai között kitelhetőleg fákat kiosztani és a helységeknek használatlan térein közhaszonnal ültetni.
d) A társulatbai lépés utáni 4-dik évtől fogva évenkint legalább 2 lat tojás termékét szolgáltatják át kész fizetés mellett a társulati ügynökségnek vagy fiókjának; különben büntetésül 60 font gubó értékét fizetik a társulat pénztárába.
e) Uj tagokat szereznek s elterjesztik a tenyésztést különösen azáltal, hogy a szegényebb szomszédoknak tojásokat és leveleket ingyen adnak a gubók féltermékét kapandók érette.
6. §. A részvények összegei fognak fordittatni:
a) Legnemesebb ültetvények és fák megvásárlására Olaszországból, – vagy a honban is, ha ittott találtatnának, – mellyek fele a részvények birtokosainak adatik át, másik fele pedig a társulat használatára tartatik meg, részint a fiókhelyeken, részint és különösen Pest környékén, hol a használatlan puszta homokföld tenyészetökre nagyon alkalmatos. – Azon megyékben, mellyek lakosai legalább 100 részvénynyel járulnak a vállalathoz, selyemtenyésztési és szövési fiókközéppont lenne felállitandó. – Reméljük sőt bizonyosan várjuk, hogy az emlitett helyek földesurasági annál hajlandóbban engedendik át használatlan téreiket, mivel kötelezzük magunkat ezen ültetvényeket 4 év mulva a földuraságnak mint tulajdont visszaadni.
b) Legjobb tojások – különösen brianzina és furlana – bevásárlására, hogy azok először ingyen, később pedig csekély kárpótlás iránt engedtessenek át a részvényeseknek.
c) Kertészek jutalmára és a selyemtenyésztő egyének nevelésére az első 5 évben, miglen egyedül a levelek átengedése által annyi bogarakat képesek eltartani, hogy ez által magok is élhessenek.
d) Egy nagy gubótár (bigatteria) alapitására műértő olaszok felügyelése és oktatás végett oda küldött nemzetbeliek 1155segédnöksége alatt; s ha a tőkék elegendők, fiók gubótárak felállitására is azon megyékben, hol sok részvényes van.
e) Fondák felállitására részint a középponti helyen részint a fiókokban.
f) Jutalmakra – részint hogy a szegényebb osztálynak, kik a tenyésztést különös buzgalommal előmozditják, serkentessenek, részint hogy reményteljes egyének déli Franczia- és Olaszországba további okulás végett utaztathassanak.
7. §. A középponti és fiók gubótárak s fondákban nyert tiszta jövedelem (lehuzván 10%-t a nemzeti selyemtenyésztés további előmozditása végett alapitandó tartalék-pénztár számára) aránylag fog elosztatni a részvényesek között, miután az ügynökség a közgyülés elébe terjesztendette számláit és üzleti kimutatásait.
8. §. A társulat nemcsak a selyemtenyésztéssel s ennek eladásával fog egyedül foglalkodni, hanem azt kitelhetőleg elterjesztendő s elő is mozditandja az országban.
9. §. E czél elérésére iparkodni fog a szaporult tartalék-alapnak bölcs használatával:
a) Alkalmas külföldieket ide édesgetni, kik a selyemszövési iparban jártasok levén, a selyemvásárlásban ajánlkozó könnyités mellett érdeköknek ismerendik el gyáraikat, segédeiket és tőkéiket Magyarországba ültetni át.
b) Fonadékok sőt gubókért is a selyemtenyésztőnek jó és szép gyártermékeket ajánlani, ugy hogy a kereskedelmi előny magának a termesztőnek részére is hajoljon.
c) A nemzeti érzetet ébreszteni miszerint a magyar, hasonlóul az angolhoz, méltósága alattinak tartsa egész családával idegen selyemmel ruházkodni.
d) Különösen oda irányozni a figyelmet, hogy a keleti embernek, ki olly szivesen jár selyemruhában, elfogadható selyemgyártványok nyujtassanak, mivel a félbarbár kelet felé, hová Magyarországnak minden folyói hengeritik hullámaikat, utasitotta a természet, a világnak minden népei előtt, a szomszéd Magyarország iparát. Oda illik és kell – a világtörténetbeni emberrendeltetésnek szent czéljai szerint – nekünk magyaroknak, kik Európában egyedül vagyunk mivelt keresztény keletiek, az iparral egyszersmind a keresztény polgárisulat jótéteményeit átvezetni. Ugy látszik hogy a koreseményeket jobbra vezérlő bölcs szellem a minden nyelvet könnyen felfogó magyart, ki természetének keleti jellemét még mindig magán viseli, arra rendelte, miszerint Európa és kelet között tolmács, s az europai miveltség, erkölcsök és hitnek terjesztője legyen azon tartományokban hol atyái és vérei laknak.
10. §. Hogy a nemzeti vállalat áldásdús gyümölcsöket hozzon, szüksége van egy hatalmas őrszellemre. Azért kérendi ki a társulat fenséges Nádorunk pártfogását, valamint az országgyülés helybenhagyását és erkölcsi együttműködését is.
11. §. Az ügyek kormányzása egy a részvényesek által választandó ingyen működő választmányra bizatik.
12. §. Ha 40 év mulva, czéljának elérése után, a társulat feloszlik, az ültetvények az illető előbbi birtokosok sajátivá válandanak, – az egyéb vagyon – gubótárak, fondák–sorsokra osztatván a részvényesek között játszatik ki hasonlóul a tartalékalap a részvényesek között osztatik el.
Mihelyt ezer részvény aláirva leend, életbe lép a társulat 12 tagból álló választmány által, kiket a legalább 10 1156részvényt birók választanak. E választmány önválasztott elnökével mindent elkövetend a társulatnak minél előbbi létesitésére s vezérlendi a vállalatnak gazdasági üzletét.
Én pedig bizonyos számu részvények által magam is járulni ohajtván e valódilag nemzeti vállalathoz, ajánlkozom 20 évig gyüjtött e tárgybani tapasztalataimmal a vállalat ügyének minden készséggel szolgálni.
Ohajtjuk hogy derék hazánkfia tervét több lelkes honleány s honfi kellő figyelemre méltassa, s a részvényes társaság felállitása által e nevezetes iparágat hazánkban is felvirágoztassa. Bácsmegye példaja, hol az adózó közönség egy pár százeret már is bevesz a selyemtenyésztésből, igen jó hatással lehet a földnépére.
Rendkivüvüli jutalomtárgy hirdetése*, B. Bercsényi János cs. kir. udv. köz. kamarai tanácsos és referendarius kérésére az academia a következő jutalomtárgynak mind kihirdetését, mind a pályairatok elfogadását, megvizsgáltatását s a jutalmak kiadását elhatározván: a kérdés, a tisztelt jutalomlevő által szerkesztve, ezennel közé tétetik:
Véleményt előzni nem akarván, e hirdetésre most észrevételünket nem tesszük. Szerk
Feltevén mindenkiről, ki ezen jutalom kérdésben versenyezni szándékozik, azt, hogy a „communismusnak egy humanus ellenszeréről” irt munkám tartalmával, s szellemével közelebbről megismerkedendik, elég lesz itt a következőket emliteni.
A jutalom iratnak feladata két részre oszlik.
Az első részben igyekezzék a versenyző részszerint azok nyomán, mik a fennevezett munka tartalmából e czélra használhatók, részszerint másszerü saját nézetei által mentöl láthatóbban bebizonyitani azt: mennyire kivánatos sőt szükséges és hasznos volna a nemesség eddigi hitbizományi jószágait pénztőkékre átváltoztatni, s a haza anyagi szükségeire szolgálandó orsz. pénztárba felmondhatatlan, s ollyan tőkeminőségben, melly a hitbizományi örökösök magvaszakadása esetében az orsz. pénztár tulajdona maradna, folyatni, melly viszont a kamatokat a hitbizományok birtokosainak, maguk s örököseik számára, átváltoztatás idejekori törvényes kamatláb szerint, teljes biztositás és szoros kötelezettség mellett fizetni tartoznék, és hogy ezentul más akármi rendü személynek is szabadságában álljon, maradékai anyagi jóléte biztositása végett hitbizományokat, akár egyes, akár minden maradékaik számára, olly pénztőkék által alakitani, mellyek a fenebbi feltételek alatt az orsz. pénztárba fizetendők volnának.
Hogy a hitbizományi fekvő jószágok pénztőkékre való átváltoztatása a jószágoknak kótyavetye utján még pedig a nagyobb terjedelműeknél annyi részre osztva, mennyit a gazdaság, s vidék viszonyai javaslanak, intézendő eladása által eszközlendő, ez magában értetik.
Hogy azonban azon egész részét, mellyben a hithizományi családnak rendes lakása volt, nem különben azt is, mellybe elhunyt kedveseit temetni szokta, elsőségi joggal olly ormán válthassa magához a hitbizomány akkori birtokosa, ki alatt az átváltoztatásnak törvényesen megtörténnie kell, hogy ezen résznek csak becsárát tartozzék az országos pénztárba hitbizományi tőke gyanánt befizetni, ezt a humanitás követeli.
Hogy az átváltoztatás nem egyszerre, hanem csak olly mennyiségben és időszakokban eszközölhető, mint azt az 1157orsz. pénztár érdeke kivánja, de egyesülve a hitbizomány birtokosainak azon érdekével, mellynél fogva nem czélirányos tul a módon sok jószágot egyszerre eladóvá tenni, – az is magában érthető. Világos azonban az is, hogy nincs ok ebben szerfeleti tartózkodással lenni, mivel a jószágvételre vágyóknak nagy ingerül szolgáland az, hogy majd csak nem minden hitbizományi jószág elpörölhetetlen gyökeres jogu; tehát a vevőnek addig is, mig az ősiség fenáll, tökéletes bátorságot nyujt.
Ennélfogva, s mivel nagyterjedelmü jószágok gazdaságát nehéz a birtokosnak vagy főtisztjének mindig jól áttekinteni; mivel továbbá a mi nem olly birtokunk, mellyel, ha épen tetszésünk ugy hozná magával eladhatnánk, abba javitásokra stb. jövedelmeink egy részét befektetni ritkán szeretjük, tehát kétséget nem szenved, hogy a legtöbb nagyterjedelmü hitbizományi jószágok jövedelme, melly a hitbizományi tőkének kamatját képezi, azon alul marad, a mit kisebb osztályu eladások által elérendünk.
Hogy ezen nyereség a minden évi jövedelemnél vagy is kamatnál nem mást, hanem a hitbizományi jószág volt birtokosát s örököseit, az orsz. pénztárt pedig, csak ha azoknak maga szakadna, illetheti, az ismét magában értetik.
Az irat második része álljon olly részletes törvényjavaslatból, mellyben a versenyző igyekezendik a fenebbi czélnak elérését legjobban, s ugy eszközleni, hogy a törvény tartalma mind a hitbizományi birtokosnak, mind az orsz. pénztárnak, ugy is karöltve járó érdekeit a fődologban, a menynyire csak lehető, biztositsa.
Egyesül ugyanis mindkettőjüknek érdéke abban, hogy a hitbizományi jószág eladásából keletkező tőke mentől nagyobb legyen.
Kivánatos tehát mindkettőjökre nézve, hogy a kótyavetye nagy renddel, s mind annak a lehetőségig való elháritásával történjék, mi a versenyzés élénkségének árthatna, vagy a versenyzők egymásközti káros egyetértésének tért engedhetne. Kivánatos továbbá mindkettőjükre az, hogy az eladandó hitbizományi jószágok sora olly vidékeken vegye kezdetét, hol a gazdaság, üzlet viszonyai már kifejlettebbek, s hogy a sor, erre mindig tekintet leendvén, haladjon a kevesbé kifejlett viszonyu vidékek s jószágok felé.
A fizetés ne követeltessék egyszerre, hanem csak egy tetemes részben a jószág átvétele előtt, aztán pedig több évi rátákban, mint az a kir. adománylevél mellett nyert jószáguk vételárának letisztázásában is divatozik, magában értetik, hogy mihelyt a hitbizományi birtokos kezéből a jószág ki van véve, a mi káros viszonyok aztán a vételi sommát ne talán érhetik, abban a hitbizományi birtokos ne részesüljön, s ennélfogva a vételpénz iránti kezelésben viszont semmi befolyással ne birjon. Az orsz. pénztár érdekében fog tehát állani: a) hogy mint már azon bánatpénz, melly a kótyavetyénél való versenyzésre szükséges, nem másutt, hanem csak az orsz. pénztárba, vagy egy tökéletesen biztos másféle közpénztárba lenne befizethető, s a kótyavetyénél csupán a nyugtatvány előmutatandó, ugy mind az a mi későbben a vétel árába fizetendő, magába az egyedül orsz. pénztárba tétessék le; b) hogy a mi a vételárból fizetlenül marad, a jószág átadásával, aztán legjobban azáltal biztositassék, hogy a vevő, mig csak valamivel még tartozik, ne máskép legyen jószág birtokáhan, hanem csak mint haszonbérlője az orsz. pénztárnak.
1158Az hogy az orsz. pénztár mikép kezelje ezen hitbizományokból álló pénzeket, nem lehet földadata e jelen tönv. javaslatnak, az az országgyülésen fog elhatároztatni, ha csakugyan az ige testté válik.
Szükségesnek látszik azonban a gondoskodás a törv. javaslatban még az iránt, hogy azon hitbizományi birtokos, kinek jószága eladásán van a sor, az eladást (mellynél az illető vármegye tán legjobban egy küldöttség által működhetnék, mind a nagyobb terjedelmü jószágok részekre való elosztásában, mind az utolsó 5 vagy 3 év jövedelme szerinti kiállitási somma, s a kótyavetye határidejének elhatározásában természetesen meghallgatván mindenek iránt a hitbizományi birtokost) se ne akadályozhassa, se ne késleltethesse.
A ki eme törvényjavaslat kidolgozásához ügyszeretettel és józan itélettel járul, az csakhamar fogja tán – ugy reménylem én legalább, – azon meggyőződést nyerni, hogy a pályakérdést jól meg lehet oldani.
Kinek pedig ez sikerülend, olly valamit fog utilisálni az egész haza, az egész nemzet s magára a nemességre nézve is, mi most még a nemzet egy részénél gyülöletes. Olly fia lesz az a hazának, kit a haza istene áldjon meg! s kit én irigylendek, hogy vele teljességgel nem levén reá elegendő időre, nem versenyezhetek. B. Dercsényi János s. k.
A pályairatokat idegen kézzel és tisztán irva, lapozva, bekötve, jeligével s a szerző nevét rejtő jeligés levéllel, alulirt veszi által. A verseny határideje, a körülmények sürgetősége miatt s a jutalomtevő kivánságához képest f. évi nov. tizenötödike.
Az aránylag legjobb munka hetven darab aranyat nyer; az ahhoz becsben legközelebb álló harmincz darab aranyat. – E jutalmakért academiai bár melly rendü tag is vivhat. – A versenyzés eredményei még ez év lefolyása előtt fognak kihirdettetni, s az academia pénztárában letett jutalmak azonnal a nyerteseknek átadatni. – Az első rangunak tatáltatandó pályairat a jutalomtevő költségein azonnal kinyomatik, az eladásából bejövendő pénz pedig valamelly, utóbb meghatározandó közczélra fordittatik. Költ a m. tud. társaságnak aug. 24. 1846. tartatott kisgyülésében.
Dr. Schedel Ferencz, s. k. titoknok.
