Uti szemle Cseh- és Morvaországban.
Uti szemle Cseh- és Morvaországban.
Kik és mennyien az utépitők Magyarországon? Számosan, nagyon sokan, mindenki. A földnépe, apraja és nagyja, ifja és örege utépitő, mihelyt a kis biró bekopogtatott ablakán a parancscsal, hogy „utcsinálni kell menni atyafiak.” Ez a kisbiró, aztán meg a hajdu, meg az öreg biró, meg a hadnagy szinte utépitő, mihelyt a mogyorófa privilegium kezébe jutott, mintha csak Magyarország volna hivatva a bot csodás erejét bebizonyitani, mit Latium népe csak babonásan hitt: „baculus stat in angulo ergo pluet.” Az uti biztos, az esküdt, szolgabiró, alispán és akármellyik táblabiró a legjobb utépitési igazgatók, mihelyt a tiszt-épitő széken, igy tehát mindenesetre épitészi auctoritás által nekik jutott a legtöbb éljen. S minthogy mindez, mit előszámitánk, eléggé sereges, de mégis mind meg annyi specialitás, fölebb pedig azt mondók, miképen nálunk nemcsak nagyon sokan, hanem mindnyájan is utépitők vagyunk, tehát kötelességünk még azon egyetemet is kijelölni, melly illy mérnöki genievel bir diploma nélkül is, és ezek „a tekintetes 924K. K. és R. H. ugy azok, kik kabátosok, valamint azok, kiknél a „nadrágoknak szüke nagy.”
Aztán épen most van azon idő, melly az utépitésre nézve uj korszakot készül alapitani. Mert a közmunkák iránt a mult országgyülésen hozott törvény következtében most vannak e közmunkák rendezés alatt sok helyütt, s még számosabb vidékeken most vétetik eszközlésbe a netalán már megállapitott rendezés.
E két tekintet inditott bennünket arra, hogy egy magában ugyan száraz, szakszerün mérnöki, s hüvelyekkel, lábakkal, ölekkel nagyon sokat bibelődő czikkelyt adjunk, – de a melly hiedelmünk szerint, igen tanulságos, igen ajánlható tudnivaló mindazoknak, kik ha nem is ex professo, hanem ,auf befehl’ ,vi baculi’ ,virtute multorum vivat’ és mert a megyei ember ,universalis genie’utépitéssel foglalkodnak.
T. Zlinszky László ur, pestmegyei utmérnök, kit, mint a Hetilapnak 16-ik számában jelentettük, megyéje a szomszéd országokba küldött az ottani utépités állapotainak megszemlélése végett, ez utját megtevén, felőle és tapasztalmai felől jelentést tőn. S ez a jelentés az, miből az adatokat kiirandjuk utépitő közönségünk számára.
Zlinszky ur f. évi april 6-án szemlélte meg az utat, melly Prágának megy Bécsből Brünn városán keresztül. Ezen ut felső szélessége 27 láb, kövezete 21 láb, chausée módra van épitve kemény sziklakőből, felületén törött kő, a brünni határban vöröses kova, azontul feketés, granitnemű kő; mindenütt a földhajlást követi; minden 2000 ölre egy utkaparója van, mi kevés; mert már csak az ez idei tavaszon összekapart sár is alig fért meg a pandalokon: mégis volt még mérnök ur ott létekor is mit tisztitani, a minthogy tisztitottak is szorgalmasan.
Z. ur letért ez utról azon ágra, melly Nagy Szelovitz és Nagy Nemsitsnek megyen Magyarország felé. Ezen uton talált kavicsolást is probául, de nem a legjobb sikerrel; mert képzelhetlen különbséggel jobb a tört kő a kavicsnál, miután bár ez utnak nagy kő az alja, rendszeres a lejtje és egyéb alkotása, mégis ez idei esős tavasz alatt a kavicsolt részen bevágott rajta a kerék, mig a tört kövön vigan gördült.
April 7-én Brünnből az Iglaunak Csehországba vezető utca lépett. Ez is chaussée, s nagy szorgalommal van épitve. Egészben 27 láb széles, kövezete azonban 21 láb. Alja kemény, barnás sziklakőből; fölülete tört kő. Hegyes völgyes vidékeken megyen, több föltöltés és némelly csekélyebb bevágások enyhítik emelkedéseit; de azért rajta az eset szabályai tökélyesen még sincsenek megtartva, kivált a gerinczek körül; az emelkedés föl a hegynek mindenütt, hol a fölmenet huzamosabban tart, föl van osztva, és minden eset-változásnál pihenő töltései vannak, nevezetesen pedig a hegy lábától fölmenve, 80 folyó öl hosszaságban 2 1/2 hüvely van adva egy öl után; azután 60 ölön, 3 hüvelyk, ismét 50 ölre fölebb ugyan három hüvelyk, fölebb 40 ölön 3 1/2 hüvelyk, és legfölül 30 ölön 4 hüvelyk emelkedés, mindig egy-egy öl után értve. Az imént elősorolt távolságokon, ugymint a 80-ik, 70-ik, 50-ik, 40-ik és 30-ik folyó ölnél az uton keresztül pihenő töltések vannak, „az ut 1/3 rész szélességéhez arányozott rézutságban 10, és a nagyobb eseteknél 12 hüvelyk magasságban, 3 öl talpra készitve,” a mi arra való, hogy a kocsi felmenőben is megállhasson 925állhasson, lejövőben pedig, illyen helyen megcsillapulhasson.
Ugyan az nap az olmüczi utnak austerliczi ágát, melly Holicsnak jön hazánk felé szemlélte meg. Ez igen jó ut; jól van épitve és gondviselve s földje szép lejtü, szélessége egészben 26, kövezetében 20 láb, köve fakós, fénylő részekkel vegyitett, valami vulcanicus, de igen szilárd kőnem. Ez ut már ki volt ekkor tökélyesen javitva a téli sebektől, – mig a többiek épen akkor álltak legnagyobb orvoslás alatt. –
April 9-én az olmüczi utat, Morvaországnak e legnevezetesebb utját, ment vizsgálni Z. ur, Brünntől 1000 ölre 34 láb széles, azután mint a többi 27 láb, 21 láb kövezettel. Több feltöltéssel, de csekély bevágásokkal van lejtje enyhitve. Többnyire mindenütt a föld természetes hajlása szerint, szörnyü hosszu egyenes vonalakból van öszveállitva. A huzamos emelkedéseknél pihenő töltések és eset-változtatások alkalmazvák. 200 öl van egy utkaparónak gondviselése alatt. Ez ut többnyire a helységek mellett van vezetve, s csak némelly nevezetesebb városba vitetett be, hol azután vagy föl van töltve, vagy beárkoltatott s gondosan van kövezve. Minden 1000 ölnél van egy kis kőoszlop fölirva rá a távolság, minden 1000 ölnél egy nagyobb faoszlop áll, mire a mérföldek mennyisége van rá jegyezve Brünntől számitva; a tetőkön kerékkötő talp (talabor) van kifeszitve, figyelmeztetésül, mikint azokról 2 pft büntetés alatt nem szabad kötött kerékkel talabor nélkül leereszkedni, hol valamelly helység felé letér az ut, külön oszlop áll, rá irva, hogy ezen ut hová viszen és Brünntől mennyire van az elváló pont. Mindegyik utkaparónak jegye van.
Z. ur a brünni és olmüczi kerületekben azon különséget tapasztalta az utépités körül, miképen a brünni kerületben nagyobbra töretik a kő, mint az olmücziban, s miképen ott rázás is az ut, s bizonyosan nem is lehet olly tartós; mert nagyobb kövön nagyobbat zökkenvén a kocsi, hamarább váj kátyút, a minthogy kátyut találni is a brün-kerületi utakon, csakhogy belőle valamint a látszható kerekvágásból is azonnal kikaparják a sarat, száraz időben a port s helyét tüstint kövecscsel, (az az: törött kővel, nem kavicscsal) betömik, mit, ha a kövek apróbbra töretnének, csinosabban lehetne eszközölni, s a lovak patái és talpai sem romlanának annyira.
April 11-én Z. ur a Prágából Bécsbe vezető utat vette szemle alá. Chaussée ez is. A várostól 1/2 mérföldnyire 36 láb széles 28 láb kövezettel; azontul 27 láb egész s 21 láb kövezeti szélessége. Fölülete törött kő. Hegyekre menet, váltott esettel és pihenőkkel van ellátva. Ezen pihenő töltések nem annyira rézsuton vannak az uton keresztül épitve, mint a morvaországi utakon, a feltöltés is csekélyebb, hanem a töltést egy két öl hoszu horizontalis tér előzi meg. Itt Z. ur több leereszkedő kocsikat vett figyelmes szemlére, s azt tapasztalta, hogy az illyen módon készitett töltésen a kocsi sem vet olly nagyot, a rud sem vágódik olly nagy erővel az igavonó állat oldalához, mint a morvaországi utakon. Itt már minden 1000 ölre, s a városhoz közel, 900 ölre van egy utkaparó.
E napon Z. ur kiment Berau falun keresztül Pilsennek, a Bajorország felé vezető uton. Ez ugy van épitve, mint az előbbi. De már ezen nevezetes bevágásokat és lefaragásokat alkalmaztak, de csak azért, mert bár vezették volna is 926az utat, ezeket elmellőzni nem lehet vala. Ez utnak domborusága: 10 hüvely. Utkaparó: minden ezer ölre egy.
Következő napokon két mellékutat tekintett meg, egyet Schlau, másikat Lieben felé. Mind a kettő még a prágai határban van. Rajtuk semmi nevezetest sem tapasztalhatni. A főutaknál keskenyebbek, s pedig az egész szélességre nézve 3 a kövezetre nézve 1 lábbal. Fölületök tört kő. Állapotuk jobb a főutakénál. Téli sérelmeikből már ki valának igazitva.
April 14-én a Szászországnak vezető utat nézte, melly Prágából, Visoczánnak, Brandeisznak megy. Épen nagy kijavitás alatt volt. Képzelhetlen mennyiségü sarat szedtek föl róla. Most szilárd sziklafaju kővel boritották. Ez a látottak között legmesterségesebb épitésü, rajta a rendszeres épités törvényei legjobban megtartvák. Prágától 1000 ölig 30 láb széles, 24 láb kövezettel, 12 hüvely domborusággal Visoczánig nagyobb feltöltésekkel, bevágásokkal, lefaragásokkal „csaknem szinre van hozva.” A feltöltések korlátokkal vannak ellátva, az egész ut melléke pedig gyönyörü oltványokkal beültetve, miken legkisebb sértés sem látható. – A második mérföldnél kezdődnek nagyobb emelkedések. „Nevezetesen az első nagy hegyre változó esettel, pihenő töltésekkel, (mellyek csak 1 öl rézsutságban vannak az uton keresztül készitve,) továbbá pedig három visszafordulóval vezettetik föl; mellyek közül az alsó 120 gradus alatt fordul, a 2-ik 90, a 3-ik 30 gradus alatt fordulnak, 3 hüvely esettel készitve; hol a fordulók szélességeit megmérve ugy találta, hogy a 30 gradus alatt forduló 56 láb, a 90 grádusos fordulatnál 48 láb, a 120 gradusosnál 42 láb széles, és igy a rendszer itt is meg vagyon tartva, mert minél hegyesebb sarok alatt fordul vissza, annál nagyobb tér kivántatik; a fordulók csaknem viz-szint vannak.” Ezen ut, minél távolabb esik Prágától, annál jobb karban volt, rajta igen hosszas vonalokon a tavaszi javitásnak semmi nyoma sem látszott, hibája még sem volt. Köve fakós, szilárd sziklakő, meglehetős apró darabokra törve.
Átalában Z. ur következőket jegyze meg:
Cseh-és Morvaországban legjobban kedveltetnek a chausséek. S ez természetes. Mert ezek, mihelyt róluk az épitő leveszi kezét, azonnal járhatók. Alapjok nagy kövekből, 8 hüvelyk vastagon rakott, két oldalfal közé szoritva, erősen megékelt boltozat; ennek tetejére 6 hüvelyk vastagságban, gorombán, két három hüvelyknyi nagyra tört kő rakatik, ez erősen megsulykoltatik vagy 80–100 mázsás vashengerrel megnyomatik, ennek tetejébe ismét 1 hüvelyknyire és valamivel nagyobbra tört kő öntetik 4 hüvelyk magasra, mi szinte megnyomatik; s ekkor kész már az ut és jó.
A mac-adamizált utakat kevésbé szeretik, mert azok sokáig készülnek, miután ezeket csak a hosszu használat teszi jóvá. Azonban ezen utak is nagyon alkalmaztatnak, mindenütt illyeneket látni, hol a fő utakból mellékutak ágaznak el. Ez utak kevésbe kerülnek. Tiz hüvelyknyi vastagra szokták csinálni, háromszor töltik, s még megkészülnek, sok ember folytonosan van rajtok, mert a keletkezett kerékvágásokat azonnal fris kővel, melly apróra van törve, betemetik.
A mellékutak, mik a főutakkal nincsenek kapcsolatban s egyenes vidéken futnak, kavicscsal készülnek, s ezért leghitványabbak, mert a kavics igen nehezen áll össze a szinen. A kavics-utak ugy készülnek, mint a kövecsesek 927csakhogy 12 hüvelnyki magosra töltik, háromszori boritással, a keletkezett vágásokat nem kővel temetik, hanem behuzogatják az utmelléken fekvő kavicsból.
Az utépités körül, az ékességekre nem sokat adnak, azért hacsak nem aprók az emelkedések vagy nem olly meredek kapaszkodók, hogy 1 folyó öl után 4 hüvelyk emelkedésnél több esnék, az utat mindenütt a földhajlás után készítik. Ez által tömérdek munka kiméltetik meg, s az épitési költségek tetemesen alább szállitatnak.
Az anyagokra nézve Z. urnak azon tapasztalása van, miszerint a bármi figyelmes alapépitésnél sokkal szükségesebb a jó anyag és gondviselés. Utazásának első hetében igen sok eső járván, képzelhetlen nagy mennyiségü sarat látott keletkezni a kemény kő utakon. S ha e sár csak egy évig le nem hordatnék az utról, meggyőződése szerint, épen olly sárossá válnék az, minő a pest-kerepesi ut. S ezért nem lehetnek a kavicsos utak állandó jók, mert a sarat nem lehet róluk, ugy mint kellene, letisztitani.
A gondviselés igy kezeltetik.
Minden uton van utkaparó, ennek egész éven át nem szabad állomásáról távozni, mindig vonalának tisztogatásával foglalkodik. A mint az uton legkisebb vágás vagy kátyu keletkezik, mit leginkább eső után lehet észrevenni, belőle a sarat, vizet, száraz időben pedig a port kikaparja, a hézagot pedig a pandalokra rakott törött kővel betölti. – Kerül minden anyagot, földet, a mi a vizben felolvadható. – A mac-adamizált s kavicsos utakon szinte ez történik a vágásokkal és kátyukkal. A kavics közől szorgalmasan kirostálják a földet. – Az utkaparó el van látva egy taligával, vaslapáttal és mészoltó alaku kaparóval.
Csehországban már szinte czéhes üzletté vált a kőtörés. Kőtörők vannak majd minden városban, kik a követ kibányászszák, megtörik s helyre is szállitják. Kocsiszámra fizettetnek, s minden kocsi törött kőért kapnak 24 krt pengőben, egy mértföldig szállitva, ezentúl minden fél mértfölddel hosszabb térre kapnak 12 krt pengőben, messze azonban nem kell szállitani, mivel kőtörők minden felé vannak. – A kocsi ládájában 16 köbláb törött kő fér el. E kövecs az utfélen rakásokba, pandalokba rakatik. Egy pandalba két ládányi, azaz 32 köbláb tétetik. Illy pandal van minden 20 ölre kettő, az utnak mind a két szélén, s igy 20 ölre, van 64 köbláb kövecs. Ha az év nedvesebb, e törött kőmennyiség nem is elég, azonban egyremásra véve, e 64 köbláb 20 ölre elég egy év alatt.
A kőtörők rövid, domboru végü kalapácsokkal dolgoznak, üllőknek követ használnak. Hat szorgalmas ember meg tör egy nap alatt egy köb ölnyi kemény követ, de ha a darabok vastagok, 8-nak is ad dolgot egy köb öl megtörése.
***
Körülbelül ez veleje Z. ur becses és tanulságos jelentésének. – Igen érdekesnek hinnök, ha ezután a nálunk divatos ut épités,gondviselés módját és eljárásait irnák le az egyes vidékek lelkesebb ügybaráti nem ugyan azért, hogy követendő példa legyen minden eljárás, hanem hogy a műértők azonnal kiderithetnék a hiányokat, a tévedéseket és ártalmakat, mik miatt olly sok vidék érzi a jó utak hiányát. –
X.
