Czéhügy.
Czéhügy.
A legénység némelly bajai. Előttünk fekszik két helytartósági k. intézvény, az egyik 1840-ben, másik 1845-ben kelt. Az elsőben köv. foglaltatnak: Mivel a kalaposmesterek több czéheinek, legényeik kicsapongása s rendelleni viselete miatt, ide sürübben érkezett panaszaik azt 773tanusitják, hogy azon visszaélések s kihágások, mellyek szerint a mondott kalapos legények valamelly csinynak elkövetése, s az a miatti büntetésének kiállása után, minek előtte viseletük vándor-könyveikben feljegyeztethetnék, előbbi helyeikről elköltözni, s más helyekre szegődni, mestereiket a legszorgosabb munka közepette, azoknak nagy kárával elhagyni, vagy a jobb ügyesb munkáju legényeket nagyobb béradásban akadályoztatni, a szokás szerint őket illető munkáktól, jelesen a tüzrakástól, üsttisztitástól, tüzelő – s vizhordástól vonakodni, a czéh által legénynyé felszabaditott inast, mig az bizonyos, általok követelni szokott dijt le nem fizetni, ollyannak el nem ismer, s magok közül kitiltani; a temetési s más nálok Fracht, négyhéti Auflag, és Schenk czim alatt divatozó fizetésére egymást kényszeriteni; és végtére az annyiszor tiltott ugy nevezett „kék hétfőn” éji kóborlásokat, külön gyülekezeteket, tanácskozásokat tartani szoktak: országszerte annyira elhatalmaztak, hogy az illető czéhek azokat korlátozni már azért sem képesek, mivel az illyen rendetlenségek orvoslásaért föllépett mesterhez egy legény sem merészel szegődni a többiek által becstelennek tartástóli féltében stb.” Ezek nyomán az illető megyei s városi hatóságoknak a szoros vizsgálat és czélszerü intézkedés meghagyatott.
Ezen intézvény kelte után öt év folyt le s minden az előbbi lábon maradt, mert a legénység öszszeszövetkezvén, magát az előbbi rendellenies életmód fentartására kötelezte; azon legényeket pedig, kik a helytartósági intézvénynek engedelmeskedtek, „cholerista,” s más guny nevekkel illették, társaságukból kirekesztették, arczcsapással s ütleggel ildomozták, a városból kiüldözték, vagy ha más városban munkát keresett, onnan eredeti helyére visszaküldötték. E miatt 1845-ben egy más helytartósági intézvény bocsáttatott ki, melly a kalapos legények gyülekezetét feloszlatni, a rendetlenkedők s engedetlenek ellen szigorubb rendszabályokhoz nyulni, sőt az illető köz törvény-hatóságok által a dolog mivoltához képest törvényes eljárás utján is szigoruan megfenyittetni rendeli. A czéhek azonban mind ezen szigoru rendeletek mellett sem tudák az előbbi rendellenies állapotot megszüntetni, mert a legények ellenszegülésen s megátalkodottságán minden intézkedés megtört. És előttünk van egy igen népes mező város czéhbeli mesterének terjedelmes panasza a legénység ellen, különösen azok összejöveteleit illető, és ezeket minden áron megszüntetni javasló.
Mi e tekintetben csak röviden mondjuk el észrevételeinket. A czéhek belszerkezetében kell valami nagy hibának lenni, különben lehetetlen a legénység konokságának okát kimagyarázni. A törvénynyel rendszerint akkor szokott daczolni az ember, mikor az egyoldalulag hajtatik végre; azaz, az egyik félt mindig legyezi, a másikat mindig sujtja. Másik oknak tartjuk azt, (lehet azonban hogy csalatkozunk,) hogy a mesterek csak az ő ellenök elkövetett visszaélést akarnák megszüntetni, azon visszaélést pedig mit ők szoktak mások (legényei) ellen elkövetni, továbbra is szeretnék fentartani. Ne tartsunk kétféle fontot, igazat és hamisat; az igazzal mindig magunk, a hamissal mindig mások számára mérvén; ekkor mindjárt változik a dolog. Harmadik oknak tartjuk, hogy a czéhbeli mesterek a legénységet csekély fizetés, igen silány élelmezés és még silányabb lakásbeli ellátás mellett szeretik használni; szabadságukat pedig tul a rendén is korlátolni ohajtanák. – Nem hagyhatjuk 774emlités nélkül a mesterinasok állapotát sem. Ugyan ha a mesterinason 4–5 évig minden féle méltatlankodást elkövetnek, nem tisztességes ürügy e neki, s nem előre számol e rá, hogy majd ha kiszabadul „a szolgálat házából” az az legény lesz, ő is a mennyire lehet, szenvedés, – fájadalomdij fejében elégtételt igyekszik magának szerezni mesterén. E nehány gondolatot bővebb megfontolás végett ajánljuk az illetők figyelmébe meg hányni vetni, tisztába hozni, s az igazság és méltányosság világánál rendbehozni.
