Selyem-társaságok teendői.
Selyem-társaságok teendői.
Selyem-ügyeinkben hátramaradtunk nagyon. A szeder-ültetés, a bogarászat, a gubóbeváltás, s még csekélyebb, szinte semmi haladást nem vehetni észre a részben, hogy a selyem-ipar népi foglalkodássá, vagy legalább a nagyobb gazdaságok egyik ágává avattatnék föl. Peidg mig mind ez és sok egyéb nem történik, addig a selyem nem árasztand annyi áldásos jóllélet hazánkban, mennyit körülményeinkben tőle az alnép, a középosztály, a kisebb, nagyobb nemesség nyerhetne. És ez áldások különfélesége és mennyisége nagy. Nézzük az osztrák Italiát. 852 geogr. négyszeg mérföldön, s körülbelül 5,000,000 népességével 1843-ban kivitt: két millio 276,000 font nyers selymet, 4,191,000 font szálselymet (filirte Seide), 211,000 hártyaselmyet (Strass,) és 1,444,000 font selyem-kóczot (Abfälle,) minek haszna 51,390,000 pftra vétethetik; ebből levonva az előállitási költségekül 1,390,000 ftot, tiszta jövedelműl marad 50,000,000 pft. Pedig jövedelme után kell az ország értékét becsülni. Tőkésitsük tehát az 50 milliót, 5%-re; s a 852 négyszeg mérfölde az osztrák Itáliának 1000 milliót, vagy egy mérfölde, átalában véve, 1 3/17 milliót képvisel. Ime mi roppantul értékesit a selyem-ipar földbirtokot. S hogy áll e részben hazánk? 5901 négyszeg mérföldén, 15,378,807 lakosával (a testvér hazát, s kapcsolt részeket ide számitva); körülbelül 23,000,000 ftnyi gyapjut viszen ki, – s ha ez öszveget 5%-re tőkésitjük, a földbirtokot 460 millióra emeli csak, miből egy méfröldre 1/13 millió esik. S ha bár van hazánknak egyéb kivitele is, mit Italia nem hordhat ki, még is bátran lehet kérdezni: mi lehetne e részben is hazánk? – De ne maradjunk csupán a föld értéke növekedésénél. Lássunk iparos áldást. 100,000 746darab koros szederfa saját és a vele kapcsolatban álló bogarászat jövedelme által 1600 munkást foglalkodtathat, 250,000 pfttal. A gubók gombolyitása által 100 munkásnak ad dolgot, s 200,000 ft, jövedelmet. A nyersselyem czérnázása (kettőzése [duppliren], lánczolása [organziren], belzése [tramiren]) által 500 munkást lát el dologgal s 270,000ft jövedelemmel; jobb szövetek gyártása által 8000 embernek 1,500,000 pft jövedelmet nyujt. Öszvesen tehát 100,000 darab szederfán alapuló selyem-ipar 11,100 embernek 2,200,000 ft. jövedelmet ad, ennyit állit mozgásba és forgalomba, s vég tiszta haszonul a statust 1 1/2 millióval ajándékozza meg, mig e nagy öszveg mindig külföldre vándorol, nem is emlitve, hogy a munka és forgalom áldásai is elmaradnak. Ezért mondjuk, hogy a selyemipar isten áldása a földön.
De impulsus kell, erős hatás, érdekbevonás kell ahhoz, hogy az iparág ohajtott fejleményre, lehető terjeszkedésre juthasson. Ez nálunk mind hiányzik. Még példáink sincsenek. Pedig a példák sem elegendők arra, hogy népeket inditsanak szokatlan mozgalmakra. Azonban a selyemipart mindazon ágaiban, miket előbb felszámláltunk, nehéz is meginditani. Nagyobb föladat az, semmint egyes nagyoknak, akármilly áldozatokkal is sikerűlhetne. Egyesületek szükségesek ide, ezeknek hivatása nagy eszközöket teremteni csekélységekből. Azért mindenek fölött kivánatos, hogy selyemtársaságok alakuljanak. Ha ezek okszerüen, a czél igényeihez képest lesznek szerkezve, s eszközlendik teendőiket, nincsen ok, miért kelljen hazánknak a selyemügyek körűli előmenetelén kétségbe esni.
És hogy a selyemtársaságok teendői felől némi tudalmakat, tájékozásokat költsünk: le akarjuk irni Henking urnak, a sopronvasi selyem-intézet igazgatójának véleményeit e teendők iránt a nélkül, hogy azoknak criticájába avatkoznánk.
Azt kérdi Henking ur, a selyemtársaságok csak szeder-ültetvényekről gondoskodjanak e? – Nem tudjuk, 1844-ben mi körülmény téteté vele e kérdést, – de válaszát kiirjuk. Koránsem. A selyemtársaságoknak a selyemipar egészét kell fölkarolniok. Gondoskodniok kell, hogy a selyemtenyésztés minden vonatkozásaiban beutat leljen a nemzethez, a háztartásba, a lakosok értelméhez, miszerint ezek fölfoghassák, mit képes a selyemtenyésztés nyujtani, s kedvet kapjanak az eredményekhez vezető utakat követni. S erre legalkalmasabb eszköz olly példák fölállitása, mik lassankint 747ujabb foglalkodásra átmenetelt czéloznak, s vonnak magok után. A társaság ne csak szeder-ültetvénynel birjon; hanem üzzön bogarászatot, gombolyittasson, s dolgoztassa fel a selymet és kóczát mindenféleképen. Ez által mind a népnél, mind a hivottabb capacitásoknál kiképzendi a fogalmat, mellyel a selyem-iparnak országos, gazdasági s müvességi jelentőségről birnunk ohajtandó; ez által megérlelendi e fogalmakat, s irányozandja a népi elemeket e foglalkodások átvétele, népszerüsitése körül.
Meginditatván az egész selyem-ügyköri foglalkodás, szükséges, hogy a társaság ennek minden ágainál, ugymint a szederápolásnál, a bogarászatnál, gombolyitásnál és gyártásnál különkülön szakértő művezetőket birjon. Igy az egész munkás személyzet kellő kormányzat alatt fog állani. Nem ér az semmit, ha a főigazgatónak kell mindenütt művezetőnek is lennie. Ekkor a munkások és fölügyelők tehetlenek lesznek, nem fognak tudni önállólag dolgozni, az igazgatónak mindenkori rendelkezései által el levén szoktatva.
Szükség leszen továbbá jól elkésziteni a földet, melly szándékosan jobb és roszabb minőségben választassék, miszerint tapasztalmak gyüjtethessenek mind a két talajról; – szükség leszen jó épületeket rakni; és méltányos fizetéseket kirendelni, mik alkalmasak legyenek a szolgálati buzgalmat ösztönözni. Roszul dijazott ügynökökkel, miveletlen földön, czélszerűtlen házakban mit sem eszközölhetni. Nem jó elv a szükséges előköltekezés kiméletével hajhászni nyereséget. Elégtelen eszközökkel kolduskodhatik valamelly mazur egyéniség, de egyesületnek ez czélja, törekvése ne legyen, miután neki nincs mitől inkább félnie, mint a felsüléstől, melly további hatását, tehát czéljait fogná paralizálni. S e tekintetből
kell, hogy a társaság haszonnal, nyereségesen igyekezzék dolgoztatni. Minden egyes foglalkodás ágánál szigorun kövesse e szükségét, mert egy ágnak diszletét sem szabad elrontania.
Pénzről is kell gondoskodnia. Minden évben kell annyi öszveggel birnia, mennyi az üzlet kiadásainak födözésére szükséges. Pedig az természetes, hogy minden évben, a mint az üzlet ujabb és ujabb iparágakra terjeszkedik, kiadásai is nagyobbodnak. Ha a kezdett üzlet hasznot ad, az tétessék a pénztárba. Majd ha az üzlet-tőkét haladó pénztár-állapot következett be, akkor kezdődhetnek az osztalékok folyni. Ehhez czélszerű számitás kell. Vegyük példaul, valamelly társaság bevehet alakulása tőkepénzéből (minap olvastuk: a soproni selyemtársaság 60,000 pftra alakult) évenként, (mig t. i. a tőke részleteinek befizetése tart) 5000 pftot. Okosan teendi, ha ebből azonnal tartaléktárat alakitand. Az első évben ne költsön el többet 3000 pftnál; a 2ikban csak 3500 adjon ki, a 3ikban csak 4000-et, a többit mindig tartsa föl s gyümölcsöztesse kamattal. Ha már a 4-ik évben elkölté az egész 5000 ftot, az 5-ikban költhet 6000et a 6-ikban: 7000-et, a 7-ikben befoglalva már a kamatokat is, szinte 7000-et a nélkül, hogy akár tagjait terhelné, akár adósságokat kényszerűlne csinálni.
A kiadásokban is helyesen járjon el. Egy példányszederkertnek elég 12 hold kiterjedésü jó, s roszabb föld. E föld nagy részint északnak feküdjék, – de legyen némi részben délnek is kitéve. Az öszvehasonlitás okulása meritethetik majd az eredményből. Nagyobb részint legyen száraz, de legyen némi részben vizenyős is a talaj, miszerint 748a száritás előnyei kimutathatók legyenek. Az első évben csak egy kertészlak épitessék 5–600 pforinton. A 2-dik évben semmi se épüljön, hogy a 3-dikban egy bogárházat lessen emelni 12–1300 pforinton, hol már egy kis ideiglenes gombolyitó készület is helyet kapjon 2–4 motólával. A 4-ik évben sem épitünk semmit, de már az 5-ikben 10 motólát állitunk gőzfűtéssel s ugy, hogy idővel 20 motóla is elférhessen; erre adhatunk 2000 ftot; a többi pénz az üzletre marad, mellyel a 7-ik évben már gyártási készületek is beszereztetnek.
Illyenek Henking ur tanácsai. – Gerjesszenek figyelmet, és szolgáljanak tájékozásul: ez czélunk. –
Mesterffy.
